A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

11.

Tessa

       Egyszer pillantottam hátra, amikor kifogytam a szuszból, és egy pillanatra megálltam. Loki alakját nem láttam. Eltűnt a kanyarban.
      Én onnantól kicsit lihegve sétáltam. Dörgő karámjához érve megsimogattam őt, majd bementem a házba. Anya már ébren volt.
      - Tomot hol hagytad? - kérdezte meglepetten, amikor egyedül léptem be az ajtón.
      - Egy kicsit egyedül szeretett volna lenni- hazudtam- Így hamarabb eljöttem. Bonyolult utakra nem vittem, eltévedni nem fog.
      - Tessa, nem játszunk? - jött oda hozzám Molly.
      - És mit szeretnél? - néztem le rá.
      - Táncoljunk! Just dance! - kiáltotta boldogan, és kapcsolta be a tévét a nappaliban.
      - Most kergettem meg Lokit, egészen futottam hazáig a tótól- léptem a hűtőhöz, és vettem ki belőle a hűs innivalót. Egy húzásra kiittam a maradék űdítőt- De jó, legyen- egyeztem bele- Viszont csak néhány menet- emeltem fel a mutató ujjam.
      Molly-nak több se kellett, a sarokban levő zongora elé húzta a kis dohányzó asztalt, helyet csinálva a táncparketthez.
       Mivel eléggé kifáradtam az ugrálástól, így csak három számra volt energiám. De az  egyik kedvencünket eltáncoltuk, az Animals-t.

      - Na jó, hugi, nekem végem- dőltem hátra a kanapén, mire abban a pillanatban Loki lépett be az ajtón. Elfogott a rémület a tóparton történtek után, így fogtam magam, és szó nélkül felmentem az emeletre.
      - Szervusz Tom- köszönt rá anya- Hogy tetszik a környék? Merre jártatok?
      A válaszát már nem hallhattam, mert bementem a szobába és magamra csuktam az ajtót. Mivel a nagy táncolásba leizzadtam, fogtam néhány tiszta ruhát, és a fürdőbe vonultam, hogy letusoljak.

Loki

      Mikor beléptem a házba, Tessa azonnal feliramodott a lépcsőn.
      - Szervusz, Tom- üdvözölt Temp a konyhából- Hogy tetszik a környék? Merre jártatok? - érdeklődött kedvesen.
       - A tónál voltunk, és oda ültünk ki. Emellett megfürdettük Lokit- válaszoltam.
       - És hogy-hogy te később értél vissza?
       - Egy kicsit egyedül is szerettem volna lenni- hazudtam- Így amíg ő visszajött, én még kicsit kint maradtam- válaszoltam, reménykedve abban, hogy Tessa is ezt mondta.
       - Miért fogod a hasad? - lépett elém Molly.
       - Semmiség- feleltem- Csak kicsit fáj. De jól vagyok- mosolyogtam rá eröltetetten.
       - Hát jó- vont vállat, majd kikapcsolta a kis szekrényen levő fekete téglát, és felment az emeletre ő is.
       - Összevesztetek valamin Tessával? - pillantott rám Temp.
      - Egyáltalán nem- hazudtam ismét- Miből gondolod? - mentem oda hozzá- Kérhetek valami innivalót?
      - Ugyan már. Édesanyaként sok mindent megtapasztaltam, és elég jól ismerem a lányomat- mondta, miközben a hűtőből elővett innivalóból töltött nekem egy pohárba- Szóval?- mosolygott rám kedvesen.
       - Meggondolatlan dolgot tettem, amivel megrémítettem- beszéltem rébuszokban. Azt mégsem mondhattam el neki, hogy három másik hasonmásom közé szorítottam, fenyegetően nézve rá.
       - És mi volt az?- faggatott tovább.
       - Elmesélte, hogy mi történt egy hónapja, és szerettem volna vígasztalni, de a közeledésemtől megrémült, és elrohant- találtam ki egy teljesen más történetet. Lényegében ezzel nem hazudtam, csak másik szituációban volt ez- Miért félt a közeledésemtől?- tudakoltam.
       - Soha nem félt semmitől. Ő volt a legbátrabb lány a világon- meredt az asztalra- Lényegében ma sem fél semmitől. Csak igen...- nézett újra a szemembe-  Tudod, régen történt néhány kellemetlen esemény vele, ami miatt a másokban való bizalma kissé megingott. Molly születése után még egy évig kellett pszichológushoz járnia emiatt, annyira megviselte a dolog. Depressziós lett.
       - De mi történt?
       - Ezt nem mondhatom el, ne haragudj. Magánügy- mondta komoly tekintettel- Érd be ennyivel, Tom.
       - Értem, persze. Elnézést- túrtam bele a hajamba, zavart mosollyal- Molly tud erről?
      - Nem, nem tud. Amikor ez történt, ő még nem is élt. Jobbnak láttuk nem elmondani neki.
       - Értem. Még egyszer elnézést.
       - Semmi baj, nem tudhattad- lágyult el ismét a tekintete- Szóval akkor beszéljétek meg a dolgaitokat minél hamarabb, hogy ne a kanapén kelljen aludnod- mutatott az említett bútordarabra.
      - Pedig kényelmesnek tűnik- vallottam be- Elalszok azon is.
      - Nálatok Minesotában nem szégyen, ha a férfi a kanapén alszik?
       - Nem tudom- vontam vállat- Nálunk nem volt ilyesmi- kortyolgattam az italom.
       - Márpedig én nem szeretném, hogy a kanapén aludj, szóval tessék beszélni vele- nézett rám Temp szigorúan. Gondoltam mi bajom származhat ebből, beszélek vele.
      A lépcsőn felfelé magamban örültem, hogy ismét sikerült Tessáról valami kis infót megtudnom. Ennek biztos köze van akkorhoz.
      Mikor a szobába léptem, Tessa sehol nem volt, így átmentem Molly-hoz, hátha nála van, de egyedül találtam őt a szobájában.
      - Kopogni nem szokás? - pillantott rám csúnyán.
      - Bocsánat. Nővéred? - tértem a lényegre.
      - Fürdik.
      - Értem, nos... - fordultam meg, hogy kimegyek, mire eszembe jutott valami- Mondd csak, tudnál nekem segíteni kicsit?
       - Mit kapok érte cserébe? - nézett rám sandán.
       - Mutatok néhány trükköt- kacsintottam rá.
      - Áll az alku- jött oda hozzám, és csapott a tenyerembe, de utána nem elengedte, hanem behúzott a szobába, és az ágyára ültetett- Szóval, miről lenne szó? - vigyorgott.