A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

18.

(író: ha tudjátok, az egész fejezet olvasása alatt hallgassátok ezt. Direkt úgy írtam meg. Élvezzétek. Tudom, hogy nagyon szeretni fogtok érte. 😊)

Loki

       Mint a szél, úgy száguldottunk az utakon. Fogalmam sincs, mekkora sebességet érhettünk el, de körülbelül  fél órát mehettünk.
       Mikor Tessa hirtelen meg- meglódult a motorral, szorosabban átkaroltam. Ilyen járművön még soha életemben nem ültem, és nem akartam leesni róla. Veszélyesebbnek tűnt, mint azok, amiket mi használunk Asgardban.
       A kanyaroknál kicsit elkapott a félsz, hogy felborulunk, mert volt, hogy szerintem nagyon megdőltünk, de Tessa utasításait követve, vele együtt dőltem, amikor kellett.
       De összességében eszméletlen érzés volt megtapasztalni így, ilyen formában a sebességet. Meg akarok tanulni egy ilyet vezetni.
       Az út egy részén azon agyaltam, amíg haza nem értünk, hogy hogyan férkőzhetnék még jobban Tessa bizalmába. Arra gondoltam, mindent megteszek, amire megkér. Nagyon nehéz dolgom lesz. Asgardi hercegként, ráadásul istenként alantas munkákat kell majd végeznem. Meg kell álljam, hogy ne vágjak pofákat. Sose hittem volna, hogy egy egyszerű halandóért hajlandó leszek ilyesmikre. Ha valaki fél évvel ezelőtt ezt elmondta volna nekem, képen röhögöm, és leszúrom. Mert ez még viccnek is rossz. Aztán most meg tessék. Egy midgardi kegyeiért harcolok. Nem vagyok normális.
       Nem szabad kötődnöm. Nem szabad...
       De nem megy... Mágnesként vonz magához ez a lány. Amikor rá nézek, elveszek kék szemeiben. Mikor beszél, csak az ajkai mozgására tudok koncentrálni. Elvette az eszemet. Egy midgardi. Egy tanult midgardi, aki megmentette az életemet, és szeret olvasni.
        Talán lehet előítéletes voltam az emberekkel kapcsolatban. Arra születtek, hogy szolgák legyenek, de... Fogalmam sincs. Már nem tudom, mit gondoljak. Olyan sok szeretetet kapok tőlük, és még csak nem is álszentségből, hogy kihasználjanak, ahogy azt Odin akarta.
       Ez őszinte. Bár az is igaz, hogy fogalmuk sincs arról, ki vagyok valójában. Legalábbis Temp, John, és Jared. Ha megtudnák, páros lábbal rúgnának ki innen. A szeretetük csak addig marad őszinte, amíg fel nem fedem az igazságot magamról.
       Döntöttem. El kell mennem innen. Nem maradhatok. El kell felejtenem őket. El kell taszítanom magamtól Tessát, hogy gyűlöljön, és soha ne akarjon viszont látni. És újra fel kell húznom a falakat, amiket Molly és ő lerombolt.
       Aztán eszembe jutott valami. Az álom. Ahol Tessával ültünk valahol egy éjszaka. Az biztos, hogy valahol itt Midgardban van az a hely. De még sosem jártam ott, mert nem volt ismerős.
      Nem, el kell mennem, nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen. Fogalmam sincs, mit csinálhattam, mert Molly felébresztett minket, de jobb, ha soha nem válik valóra.
      Loki, zökkenj vissza.
      
Tessa

        Amikor hazaértünk, Loki leszállt mögülem, és engem meg sem várva a ház felé sietett. A kutya boldogan üdvözölt minket, de ő nem reagált rá sehogy. Csak ment befele egyenesen, miközben pár lépés alatt magszabadította magát varázslattal a felszereléstől.
       Hát beléd meg mi a guta ütött?
       Megsimogatva vérebemet, utána mentem. A szobámban találtam rá, ahogy magára öltötte asgardi ruháját. Épp a Tesseracht-ot vette magához.
       - Loki, te meg mit művelsz? - tettem fel neki a kérdést, az ajtónak támaszkodva.
       - Semmi közöd hozzá- válaszolta fagyosan.
       - De igenis van- léptem hozzá közelebb.
       - Fogd be a pofád, te ostoba midgardi, különben megöllek! - tartotta felém jobb kezével az egyik tőrét, mire megálltam, és feltartottam a kezeim.
      - Mi ez az egész? - érdeklődtem félve.
      - Elmegyek. Nincs maradásom, nincs miért. Már a sebeim is begyógyultak, nincs tovább szükségem rád.
      - Hogyan...? - kerekedtek ki a szemeim- Ó, tudtam én! - akadtam ki- Tudtam, hogy csak arra kellek, sőt, arra kellünk neked, hogy kinyaljuk a te fene nagy királyi seggedet! Rohadj meg ott, ahol vagy! Csak lehetőleg  úgy, hogy ne piszkold össze a szőnyegemet. Köszi!- Loki semmitmondó arccal meredt rám. Semmit nem tudtam kiolvasni belőle, de az én tekintetem azonban rengeteg mindent elárult. Dühöt, csalódást, fájdalmat, és szomorúdágot- Pedig már kezdtem megbízni benned... - morogtam az orrom alá, majd fordítottam neki hátat, és mentem le, hogy vegyem le a surranómat.
       Tudtam, hogy nem lett volna szabad megbíznom benne. Ismeri a múltam legmocskosabb részét, mert önző módon, varázslattal kihúzta belőlem. Hogy is hihettem azt, hogy a hazugság istene nem fog hátba szúrni? Holott Jensennek megígérte. "Nem állt szándékomban ilyet tenni." Ó, Loki... Ugyanolyan rohadék vagy, mint Jake! Remélem a bátyád megtalál, és úgy végzed majd, mint ő! Vagyis visszazár a börtönötökben a celládba.
       Elmorzsoltam egy könnycseppet. Mert sajnos kezdett a szívemhez nőni az isten. Továbbá olyat tett, amire senki nem volt képes a hét év alatt Jake tette után. Sem a pszichológus, se Jensen, se Jared, se senki... A bizalom, más emberek iránt. Jobban mondva, más férfiak iránt. Neki hála kezdtem felülkerekedni a félelmemen. De ha ő elmegy, nem tudom, vajon tudom-e egyedül folytatni a gyógyulásomat.
     
Loki