A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

31.

Tessa

Ebéd után meglátogattam hőn szeretett csődörömet. Ő is örült a viszontlátásnak, homlokát mind az én homlokomnak nyomta, és prüszkölt boldogságában. Egy kis simogatás és játék után megajándékoztam egy almával, majd magára hagytam.
A házba visszamenvém Loki elém lépett, és egy összehajtogatott ruhát adott a kezembe.
- Ezt vedd fel, kérlek- nézett a szemembe- Aztán indulunk.
- Oké- bólintottam, majd felmentem a szobámba átöltözni.
A ruha tartalmazott egy nadrágot, felsőt, egy kabátféleséget, és egy női fazonú bőrmellényt. Mi ez, valami tündeharcos öltözet?
A tükörhöz lépve szemügyre véve magam ismertem fel, hogy ez bizony Tauriel viselete. Mehetek benne az idei Comic Conra.

Lent Loki is asgardi ruháját öltötte magára. A Tesseracht-tal a kezében várt rám.
- Készen állsz? - pillantott rám komolyan.
- Én mindig- sóhajtottam- Azt lehet tudnom, hova megyünk pontosan?
- Niflheim-ba- jelentette ki nemes egyszerűséggel. Nekem ez túl sokat nem mondott, annyit tudtam, hogy a kilenc világ közül az egyik. Értetlenségemet látva elkezdett felvilágosítani- Képzeld el úgy, mint a tundrát. Kicsit zord, fenyvesekkel, és hegyekkel. Ezért adtam ezt a ruhát. Ez melegen tart.
- És cipő nem járt hozzá?
- Parancsolj- varázsolt a lábamra egy barna bőrcsizmát. Hm. Csini-
- Tünde pengét nem kapok?
- Nem. Attól, mert még Tauriel ruhájáról mintáztam a tiédet, a pengéket nem kapod meg.
- Szomorú- biggyesztettem le az ajkam.
- Ó, és legyen másmilyen a hajad.
- Mi a baj a hajammal? - tettem kezem csípőre, fenyegetően nézve. Szabadon volt hagyva, csak egy hajpánttal fogtam hátra.
- Nem elég elfes.
- Akkor legyen oly kedves, Mr. Nem Elég Elfes A Hajad, hogy ha nem tetszik, csináljon vele valamit. Én magamnak sajnos nem tudom megcsinálni.
- Ülj le- utasított, majd a vállamnál fogva a kanapéhoz vezetett, és leültetett. Mögém lépve elkezdte birizgálni a hajamat. Pár perc múlva olyan hajkorona volt a fejemen, amit én magamnak soha nem fogok tudni alkotni.

- Loki, nem akarlak elkeseríteni, de ez a haj sem elfes. Ez vikinges. Ki vagyok én? Tünde Lagertha?
- Kicsoda? - értetlenkedett.
- Lagertha. Ragnar Lođbrók volt felesége. Vikingek voltak. Van is róluk egy sorozat Vikingek címmel.
- Nem láttam még, de ehhez a ruhához ilyen haj passzol. Szerintem legalábbis.
- Igen, és majd kérek szépen hozzá viking pajzsot, és szekercét. Aztán mehetünk lerohanni a frankokat.
Az előszobai tükör elé léptem, és megcsodáltam magam. Nem ismertem a tükörképemre. Az álcázó bűbáj lekerült rólam, füleim hegyesen meredeztek, bőröm makulátlan volt, és sima. Hajam barnaságába egy kis vörös szín is társult, ahogy megcsillant rajta a napfény.
- Loki, ez nem én vagyok- temettem kezembe az arcomat. Nem elszörnyülködtem azon, amit láttam, csak egyszerűen annyira szokatlan volt, és meglepett, hogy nem tudtam feldolgozni. Soha nem voltam ilyen szép. És soha nem is akartam.
- Majd hozzászoksz- állt mögém az istenség, és simogatta meg a vállam- Vedd le a kezed- fogta meg, és emelte el az arcomról. Ő az asgardi hercegi ruhájában, én ebben az öltözetben, úgy néztünk ki, mint az uralkodó, és harcos szüze, aki védelmezi.
Gyönyörű vagy Tessa, ne szégyelld. És nézd meg, milyen jól mutatsz egy herceg mellett.
Ne bókolj, mert a végén még elpirulok.
Az a célom.
Mióta Loki visszatért az életembe a baleset után, egyre jobb lett köztünk a kapcsolat. Egyre erősödött a barátságunk, sőt, kezdett több lenni annál. Én nem akartam szerelmes lenni belé. Igyekeztem ezt palástolni, és úgy viselkedni vele, mint Jensenékkel. Ahogy Loki viszonyult hozzám, az a kedvesség, az a gyengédség, de mégis ott volt az a játékos pajkosság a szóváltásainkban.
- Na? Jössz? - ragadott ki hangja a gondolataim közül.
- Igen- bólintottam, majd anyáéktól elköszönve a Tesseracht által nyitott kapun át, Niflheim-ba mentünk.