A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

34.

Loki

      - Tessék?
      - Molly a kislányom! - szakadt ki belőle- Heimdall azt mondta, el kell neki mondanom, mert még kicsi, és minél később mondom el, annál rosszabbul fog rá reagálni, én pedig hülye, hallgattam rá! Tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom. Hogy lehettem ennyire hülye, Loki, hogy lehettem?
        A vallomása fejen ütött. Ez mindent megmagyaráz, miért ilyen fiatal a kislány. Nem véletlenül volt számomra furcsa. De nem értem rá ezen gondolkodni.
        Tessát gyengéden a karjaimba zártam, és a hátát simogattam megnyugtatásképp. Nem szóltam semmit, erre nem is lehetett volna mit. Csak hallgattam, ahogy rendezetlenül kapkodja a levegőt, szipog, és bújik a mellkasomhoz.
        Nem tudom meddig ülhettünk így egymás mellett. Tessa légzése szép lassan egyenletessé vált, és lelassult. Már nem zokogott, nem is pityergett. A szólongatásomra sem reagált semmit, elaludt.
        Az ölembe véve felkaptam, és az ágyra fektettem, majd betakargattam. A még nedves arcáról letöröltem a könnyeket, és búcsúcsókot lehelve homlokára, magára hagytam.
       A földszinten Temp és John várt rám, kicsit nyugodtabb ábrázattal, bár az ő arcuk is nagyon elcsigázott volt. Thor még nem tért vissza Mollyval, legalábbis én nem hallottam, de biztos voltam abban, hogy a kislány jó kezekben van.
        - Hogy van? - lépett hozzám az édesanya elsőként.
        - Elaludt. Hagyjuk pihenni. Inkább beszélgessünk- vetettem fel a dolgot, leülve az asztalhoz- Szeretném tudni a teljes történetet. Annyit Tessa elárult, hogy ő Molly édesanyja, nem pedig ti. Akkor ki az édesapa?
        - Szerinted? - horkant fel az apuka- Az a rohadék, aki megerőszakolta...
        - Egyszóval Jake- pontosított Temp, ahogy leült velem szembe Johnnal együtt.
        - Szívesen kitekertem volna a nyakát, amikor megrontotta a lányomat...
       - Emiatt ne fájjon a fejed, én öltem őt meg- vallottam be. John elmosolyodott, és zavartan a hajába túrt. Nem tudom, ezzel mit szeretett volna, a zavarát vagy a meglepettségét leplezni, mindenesetre megnyugtatott a reakciója.
       - Szóval te voltál az- mondta végül- Hát... Erre nem tudok mit mondani. Mindenesetre... Megérdemelte azután, amit tett.
       - Kérlek, meséljétek el, mi történt pontosan- tértem vissza az eredeti témára.
        - Meddig tudod a történetet? Tessa mennyit osztott meg veled? - érdeklődött Temp.
        - Csak annyit, hogy Jake megerőszakolta, és emiatt volt a távolságtartó viselkedés. Többet nem- feleltem.
        - Miután Tessát az a fiú... Azt tette, Tessa szedte a fogamzásgátlót tisztességesen, viszont ennek ellenére is teherbe esett. Amikor ez kiderült, még nagyobb depresszióba esett. Már az is megviselte, hogy az a gyerek ilyet művelt vele, de mikor ez bekövetkezett, teljesen összeomlott. Borzalmas volt... - csuklott el a hangja.
        - Mivel nem szedhetett kimondottan semmit, erős kedélyjavítókat, és antidepresszánsokat sem adhattunk neki, hogy jobban legyen. És sajnos néha pengéhez nyúlt. Hiába járt pszichológushoz...- vette át a szót John, de erre a mondatára értetlenül néztem rá. Ő erre a kezébe vette az asztalon levő kiskést, és immitálva Tessa múltbéli cselekedeteit, jelképesen vízszintes vonalakat kezdett húzni az alkarja belső része felett.
       - Jóságos ég... - szörnyülködtem.
       - Én felajánlottam neki, hogy ha ennyire megviseli, vetesse el, de nem akarta. Ragaszkodott ahhoz, hogy kihordja, mert ő is egy emberi élet, és mivel felesküdött az élet megmentésére, nem lesz belőle gyilkos- folytatta a történetet ismét Temp- De ettől függetlenül gyűlölte Molly-t. Mindig szidta, kikívánta magából, de nem vetette el. Azt mondta, hogy mivel a gyermek nem szeretetből fogant, és gyűlölte az apját is, emellett nem érezte magát készen az anyaságra, árvaházba adja. Azt viszont mi nem engedtük neki. Mert bárkitől is fogant a gyermek, akkor is a mi kisunokánk, és ugyanúgy fogjuk őt szeretni. Ekkor találta ki Tessa azt, hogy neveljük fel mi, kezeljük lányunkként.
        - De miután világra hozta, nem gondolta meg magát? Nem ébredt fel benne az anyai szeretet?
        - Nem. Látni sem akarta őt. Az eleve meglevő depresszióját felváltotta a szülési depresszió. De ezután már a pszichológusa írhatott fel neki gyógyszereket, így egy idő után kezdett jobban lenni, és elfogadta a tényeket. Másfél év után végre képes volt a lányára mosolyogni, és kedvesen szólni hozzá, de továbbra sem akarta, hogy elmondjuk neki, ki ő valójában. Azt mondta, még mindig nem áll készen arra, hogy édesanya legyen.
        - Idővel aztán teljesen rendbe jött, de tőlünk, férfiaktól borzasztó távolságot tartott. Hiába vagyok az apja, nagyon sokáig egy kedves vállba boxolást sem kaptam tőle, ami bevett szokásunk volt. Aztán a későbbiekben csak hozzám és Jensen felé volt hajlandó nyitni, miután a rezidensi posztja miatt leküzdötte a testi érintkezéssel kapcsolatos félelmeit. Jarednél is próbálkozott, de nála valamiért nem sikerült. És végül minden így maradt. Molly a mi lányunkként lett anyakönyveztetve, és nevelve, az én vezetéknevemet kapta, Tessa pedig elzárkózott a világ férfitagjaitól. Egészen addig, amíg te meg nem érkeztél- bökött rám mutatóujjával John.
        Nehezemre esett felfogni mindazt, amit most Tessáról megtudtam. Azt hittem, a megerőszakolásnál több nem történt. Sejtettem valamit, igaz, de nem hittem volna, hogy tényleg valóságos. Nagyon megsajnáltam őt, és Mollyt.
         - Thor még nem jött vissza?- kérdeztem végül.
         - De igen, azelőtt, mielőtt lejöttél volna- mondta az édesanya- Valahogyan sikerült Mollyt lenyugtatnia, és jobb belátásra bírnia, mert nyugodt volt, és csendes, mikor megérkeztek.
      - Nézzenek oda, emlegetett szamár- szólalt meg John- Hogy van Molly?
      - Megvártam, míg elalszik. Nagyon elfáradt. De sikerült beszélnem a fejével. Lehet, hogy egy darabig morogni fog, és duzzogni, de idővel majd megbékél.
       - Miket mondtál neki? - érdkdlődtem egyik szemöldökömet felvonva.
       - Csak a te törtnetedet- rándította meg a vállát- Elmeséltem neki, hogy te fogadott családtag vagy.
       - Thor, ez merőben más eset, mint az övék! - kezdem volna el kioktatni, mire csendre intett.
        - Tény- vallotta be- De ugyanúgy reagáltatok. Te is dühöngtél, ő is dühöngött. Elárulva érezted magad, ő is elárulva érezte magát. Soroljam még?
      - Nem kell, köszönöm - legyintettem, de be kellett vallanom magamnak, hogy igazat mondott.
       - Hát, akkor nincs más dolgunk, mint hogy várjunk- állt fel az asztaltól az édesapa, és indult ki az udvarra. Ahogy kinyitotta az ajtót, berontott rajta Loki, és Temphez szaladt. Orrával megbökdöste a combját, hogy egy kis simogatást kapjon. Temperance szomorúan kezde el vakarászni a füle mögött az állatot, az pedig egyik mellső lábát az ő lábára helyezte.
       - Jól van, jó kutya vagy- dicsérte meg őt, majd letette a lábát a földre, és ő is felállt az asztaltól- Gyere, adok neked vacsorát- szipogott még kicsit, majd a hűtőhöz lépve kivett belőle egy kutyaeledeles dobozt, és ő is kiment a házból.
       Ketten maradtuk Thorral. Nem tudtuk, mit kellene mondanunk egymásnak, így csak csendben ültünk a székeken. Végül én törtem meg a némaságot.
       - Köszönöm, amit értük tettél.
       - Semmiség- vigyorgott zavartan. Hát igen. Amikor a sok ostobaság miatt, amiket tettél, eltávolodsz attól, akit a bátyádnak hittél- Ezután mit csinálsz? - kérdezte.
      - Hát, mivel atyánk ide száműzött, itt maradok.
       - Amúgy is itt maradnál- mosolyodott el sokat sejtően, könyökével meglokve a vállamat.
       - Az már más kérdés- vágtam rá egyből- Azt terveztem, hogy Tessát elviszem majd Norvégiába szétnézni, de így, hogy összevesztek Mollyval, hogy ismét összeboronálódjanak, és minden a régi legyen, a kislányt is magammal viszem.
       - Hagyd őt itthon, és csak Tessát vidd, ahogy tervezted. Kell neki egy kis kikapcsolódás, egy kis egyedüllét. Hova mennétek ott?
       - Heimdallt megkérdeztem még mielőtt eljöttünk, hogy nincs-e valahol egy felfedezetlen viking síremlék, vagy valami hasonló. Szerencsémre látott néhányat, és elmondta, hol van. Az egyik ilyenhez akarom elvinni. Egy vízmosásban van, távol minden túraútvonaltól. A közelében fogom magunkat kitenni, és szeretném, ha ő fedezné fel.
        - Ez nagyon kedves gesztus tőled. Pont tőled, aki mindig is vágyott a dicsőségre, és elismerésre, pont te engeded át mindezt neki. Öcsém, neked tényleg elcsavarták a fejedet- könyökölt az asztalra, fejét a kezébe helyezve, egy sóhaj kíséretében, mire unottan megforgattam a szemeimet- Ne csináld ezt, tudod, hogy igazam van- csipkelődött tovább.
       - Ha nem hagyod abba, megint beléd eresztek egy tőrt- fenyegetőztem.
      - Csak tessék, már megszoktam- vont vállat, mire én ezen kuncogva elmosolyodtam- Amúgy mikor akartok Norvégiába menni?
       - Holnap. Talán tényleg jót fog tenni neki egy kis kikapcsolódás.
        - Rendben. Én megyek, és jelentem ezt atyánknak. Ha kérhetem, Norvégiából egyből gyertek Asgardba, és add át neki a Tesseractot.
       - Rendben- forgattam meg ismét a szemeimet. Nem tetszett, amikor utasítgatott.
       - Akkor viszlát- veregetett vállon, majd fogta magát, és kiment.
      

Tessa

       Mikor megébredtem, az ágyban feküdtem, betakarva. A legutolsó emlékem az volt, hogy Loki ölében sírtam. Fel sem tűnt, hogy elaludtam a nagy sírásban.
       Molly gyűlöl. Hiba volt Heimdallra hallgatnom. Azt hittem, bölcsen cselekszem, elvégre mégiscsak egy kortalan istenség szavaira hagyatkoztam, aki mindent lát, és sosem tévedhet. Hát most az egyszer mégsem így történt.
        Nagyon kellett már mosdóba mennem, de nem mertem elhagyni a szobámat, féltem, hogy összetalálkozom a folyosón Mollyval. Mikor már kellőképpen nehezemre esett visszatartani, feltápászkodtam, felvettem egy pólót, meg egy rövidnacit, kidugtam a fejem a folyosóra, és mikor láttam, hogy szabad a fürdő, sprintelve berohantam.
        Úgy nézhettem ki, mint egy szellemek elől menekülő kisgyerek, de nem érdekelt. Nem bírtam a húgom, vagyis a lányom szemébe nézni. Elárultuk mind, teljességgel megértem, hogy ezt gondolja. Én se éreznék másképp.
        A fürdőből hasonlóképp jöttem ki, mint ahogy a szobámból. Amikor átléptem a szoba küszöbét, és becsuktam magam után az ajtót, a gyomrom vészesen megkordult. Eddig észre se vettem, mennyire éhes is vagyok.
        Azon morfondíroztam, hogy le kellene mennem enni, de itt ismét abba a nehézségbe ütköztem, hogy találkoznom kell Mollyval, akinek képtelen vagyok a szemébe nézni.
        Nagyot sóhajtva dobtam le magamat ismét az ágyra, de ekkor hirtelen megvillant a kis villanykörte a fejem felett, hogy nekem az egyik cipősdobozomban a szekrényben van  dugi nasim.
         Gyorsan fel is pattantam, és kivettem az egészségtelen étellel teli dobozt. Volt benne három zacskó gumicukor (békás, cápás és trópusi), egy kis piros dobozos Lindt csoki (az a krémes belsejű golyó-fajta), és egy nagy zacskó hagymás-tejfölös csipsz, a doboz sarkában pedig egy dobozos kóla.
        - Annyi egészségtelen dolgot viszek most magamba, amennyit egész életemben nem tettem. Jó étvágyat- azzal a dobozt az ágyamra tettem, bekapcsoltam a tévét, és valami vidámság reményében elkezdtem nézni A rózsaszín párducot.
        - Jó reggelt- köszönt barátságosan Loki, amikor fél óra múlva bekopogott.
        - Jobbat- feleltem kevésbé élettel telibben- Mit csinálsz?
        - Öltözz fel, elviszlek valahova. Lehetőleg melegebben, mert hűvös helyre megyünk. Ó, és valami olyan cipőt húzz magadra, amit nem sajnálsz, ha mocskos lesz. Én is úgy öltöztem, látod? - varázsolt magára egy ruhát, ami nálunk a vadászokra volt jellemző.
        - Loki, semmi kedvem nincs most semmihez. Hagyj békén depizni.
         - Nem, nem foglak - mondta határozottan- Szépen velem jössz. Velem kell jönnöd, nincs választási lehetőséged. Szóval vagy keresel magadnak valami meleg öltözetet, vagy én adok rád egyet.
        Továbbra sem mozdultam, csak felemeltema kezem, és bemutattam neki a középső ujjamat, majd mit sem törődve vele, tovább néztem a filmet, és tömtem magamba a csipszet.
        - Te akartad- sóhajtott, majd egy mozdulattal rám varázsolt valami meleg, az övéhez hasonló öltözetet- Gyere már, ne kelljen noszogatni, mindent elintéztem. El akarsz jutni Norvégiába, vagy sem?
        - Persze, hogy el akarok- feleltem.
        - Akkor szedd már össze magad, és nyomás lefelé. Ne aggódj, Molly a szobájában van, nem kell vele találkoznod.
        - Most komolyan Norvégiába megyünk?
        - Igen, komolyan. Na jössz már, vagy kérvényt kell benyújtsak?