A bujdosó (Loki ff.)✔️ ~2018~

8.

Tessa

      Épp  a konyhából jöttem ki egy tál popcornnal a kezemben, amikor kinyílt a bejárati ajtó. Azt hittem apa ért haza, így nem is néztem irányába.
      - Hali apu! - köszöntem.
      Fogtam magam, leültem a kanapéra, az asztalra tettem a tálat, és bekapcsoltam a tévét, hogy megnézzek egy filmet. Mivel Loki a szobámban olvasott, nem akartam zavarni.
      - Nem is tudtam, hogy már apádként tartasz szánon - mondta a jövevény.
      Felnéztem, és elállt a szavam, a lélegzetem. Majd egy hatalmasat sikítottam, felpattantam, és Jensen nyakába ugrottam. Szó szerint. Lábam a dereka köré zártam, nyakát a karjaim szorításába.
      - Jensen... - suttogtam örömkönnyek közt. - Mikor? Miért nem szóltál? Miért van rajtad egyenruha? Most jöttél?
      - Gondoltam legyen meglepetés. Még otthon nem is voltam. Veled találkoztam először - ölelt magához szorosan.
      - Tessa! - hallottam Loki aggódó hangját, amint lerohant a lépcsőn. - Minden rendben? Ki ez az alak?
       - BÁTYUS!! - szaladt hozzánk Molly is, átölelve Jensent és engem.
       - Remélem, valami nagyon... Nahát! Jensen - jött ki anya is álmosan. - De jó újra látni. Hogy vagy? - majd ő is csatlakozott a nagy öleléshez.
       - Ezt nézd, tesó, csak úgy buknak rám a nők - címezte a mondatát Lokinak Jensen. - Ti is nagyon hiányoztatok nekem. Amúgy Tessa, hoztam neked valamit. Viszont ahhoz, hogy odaadhassam, le kéne rólam szállnod.
       - Ó, persze, bocsánat - szabadkoztam, miközben lemásztam róla. - Tom, hadd mutassam be a fogadott bátyámat, Jensent. Jensen, ő itt Tom - mutattam be a két férfit először egymásnak.
      - Ki ő? A pasid? - vonta fel egyik szemöldökét bátyus.
      - Nem, nem vagyok az - mondta Loki. - Balesett szenvedtem, és ő mentett meg - mutatott rám. - Tom Laufeyson.
      - Végzős egyetemista orvostanhallgatóként ezen nem csodálkozom. Én meg Jensen Pine. Örülök, haver - nyújtotta a kezét, amibe Loki kicsit bizonytalanul, de belecsapott, és kezet ráztak.
       - Rendben gyerekek, akkor én visszafekszem - ásított egyet anya. - Jensen, holnap is átjössz? Tudod mit? Átjössz. Ez parancs, katona! Meg vagy hívva ebédre, és vacsorára. Na jóéjt - fordult meg, és vonult vissza a hálóba.
      - Köszi Temp - mosolygott bátyus kedvesen. - Molly, hadd nézzelek meg jobban! Te jó ég! Hogy megnőttél! Mint egy gomba. Utoljára még ilyen kis pici voltál, egy négy éves kis tökmag - mutatta kezével a magasságot. - És mekkora egy sózsák lettél - kapta az ölébe. - Bár még nem vagy olyan nehéz, mint amivel én szoktam edzeni - mondta játékosan, Molly pedig csak nevetett az ölében.
      - Gyertek, szerintem menjünk a szobámba - vetettem fel az ötletet. - Hadd aludjon anya - de erre apa lépett be a bejárati ajtón.
      - Tudtam én, hogy az a Chevy ismerős valahonnan - vigyorgott. - Jó újra itthon látni, fiam - rázott vele kezet.
       - Nem különben, John.
       - Milyen volt Irak? Vagy ne most?
       - Figyu, holnap úgyis átjövök, Temp meghívott magatokhoz, szóval... - be se fejezhette a mondatot, apa egyből közbevágott.
      - Ó, akkor majd holnap mesélsz - legyintett. - Na megyek, követem az asszonyka példáját, és alszom én is.
      - Még mindig ugyanaz a meló? - kérdezte Jensen.
      - Jaja. Sör van a hűtőben, ha kell, szolgáld ki magad - vetette még oda. - Na akkor holnap - vonult vissza ő is a hálóba.
      - Jensen, majd játszol velem kalózosat? Úgy, mint mielőtt elmentél? - nézett rá kishúgom boci szemekkel.
       - Persze, kicsim - borzolta össze a haját. - Viszont előtte megengeded, hogy a nővéreddel váltsak pár szót?
      - Igen - ölelte meg, majd szaladt fel az emeletre.
       - Ökölpacsi? - fordult felém az öklével.  Odaütöttem gyengén. - Palalalalla! - monduk egyszerre, ahogy szétrebbentettük ökleinket. Loki csak furcsa szemekkel méregetett minket. - Családi hagyomány - vigyorgott rá a bátyám. - Ne keress benne logikát. Ilyenek vagyunk - ölelte át a vállam.
      - Ja. Zakkantak - sandítottam rá, majd oldalba böktem. - Na, gyerek, menjünk már - indultam meg én is föl.  A két pasi pedig követett - Ó, a popcorn! Arra szükségünk lesz.