Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

1.

A nevezetes Jeon JeongGuk, ki Jungkooknak nevezi magát. Bizonyára mindenki ismeri. De legfőbbképp, mégis ki becézi le saját magát? Az oké, ha más találja ki, de JeongGuk..khm, Jungkook megparancsolta, hogy úgy nevezzék. Tipikus nagymenő és rosszfiú a maga fekete öltözetével és lelkével. Nem tagadom, jóképű, mindenkit levesz a lábáról. El van a saját bájával és az öt tagú bandájával. Jiminnel ki nem álhatjuk őket. Ha tudjuk, csak kerüljük őket messziről, bár nekem elég nehéz a dolgom, mert Jeon a szomszédom.

Micsoda véletlen, nemde?

Anyámék jó barátságban vannak az ő szüleivel, szinte már nagyon jóban. Annyira jóban, hogy neki adta annak a gyökér Jeonnak. Vicces, ugye? Alig múltam tízenhét éves, már hozzáadtak a számomra legutáltabb fiúhoz. Persze nem normális házasságkötésre kell itt gondolni. Aláírtunk egy papírt, hogy amint betöltjük a húszadik életévünk, egybekelünk és így egyseíteni tudjuk a szüleink két céget.  Jungkook alapból nem kedvelt engem, ez pedig rátett egy lapáttal. Napi szinten szívat, zaklat és nincs egy nyugodt percem se, ha csak nem kúrogat egy épp akkor felszedett csajt a sikátorban.

Morogva keltem ki hajnalban az ágyamból, hogy időben elkészülhessek a suliba. Elvégeztem a reggeli rutinom, megreggeliztem, felöltöztem és kilépve az ajtón a megszokott úton elindultam a hatalmas zöld épületbe. Jungkookék háza előtt kirázott a hideg és szó szerint a hányinger kerülgetett, amikor megláttam őt kilépni a bejárati ajtón. Az ajtó hangos becsapódása csak úgy visszhangzott a kihalt és sötét utcában, ezzel felébresztve a fákon szunnyadó madarakat, már ha még maradtak. Lassan beléptünk a legkedvencebb hónapomba és egyben évszakomba. November végi csípős hideg úgy gondolta, befesti pirosra az orrom. Morogva fúrtam bele fejem a vastag és meleg sálamba, amit Jimintől kaptam tavaly születésnapomra. Apropó, Jimin!
Ő az egyetlen férfi -apám után- az életemben. Gyerek korunkban ismertük meg egymást és egész az iskola kezdetéig szimpla barátok voltunk. Azonban az iskolát máshol kezdtem, messze tőle és  ezzel a barátságunk is romba dőlt. De szerencsére tavaly ide kerültem és jobban megismerhettem őt. Legjobb barátok vagyunk most már, szinte elválaszthatatlanok. Sokszor felhozódott a téma, hogy nem-e szeretjük egymást a kelleténél jobban. De megesküdtünk inkább maradunk barátok, szinte testvérek már az elmúlt évek után és nem rontjuk el a barátságunk holmi érzéssel.

Gondolataimból a szokásos vállra vetődés zökkentett ki. Jungkook izmos karja vetődött rám bal vállamon megpihenve. Nem mondom, hogy jól esett, de legalább egy picivel visszafogta magát. Eddig vagy a hátamra ugrott vagy "barátiasan" elgáncsolt. Bár nem kiabálom ki, nehogy a fentiek keresztbe húzzanak, mint úgy...mindig.

- Szép jó reggelt, mennyasszonyom! - vigyorgott, vészesen a az arcomba mászva. Ez már a privátszféra megsértése.

- Jobbat. - morogtam sálamba. Lábaimat gyorsabban szedve előztem meg, de sajnos alacsony mérethez rövid lábak tartoznak, így Jungkook a felhőkarcoló testének két hótaposójával könnyen utolért.

- Kedvesebb is lehetnél a vőlegényedhez, nem gondolod? - kezdett bele, mint minden reggel. Amióta "eljegyeztük" egymást, minden áldott nap felhozta nekem, hogy legyek már vele kedvesebb, hiszen a vőlegényem. Jó vicc. - Három év múlva elveszlek és..

- Ó, fogd már be. - rúgtam bokán, majd futásnak eredve sikeresen megelőztem és beérhettem a suliba.

Amint beléptem a suli folyosójára, elkezdőttek a súgdolózások és a tipikus "ribanc" beszólások. Ó, ha tudnák, mit jelent. Már, ha egyszer rájönnek. Ezek a lányok -ha lehet ezeket lányoknak nevezni- olyan hülyék, hogy Jimin eszement macskájának több esze van és az sokat ér ám. Az a macska tisztára egy elmegyógyintézetbe illene. Gondol egyet és megkarmol, felugrik a fejemre, lepisil és esküszöm, hogy ugatni is tud. Jiminhez illik. Égyébként is ebben az iskolában híre ment annak, hgy mi Jungkookkal jegyesek vagyunk. Ezért is féltékenykednek ezek a..a...ezek a lények.