Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

9.

Aznap, amikor Jungkookot lepofoztam, bezárkóztam a szobámba és a párnámba hullajtva könnyeim aludtam el. Mire felkeltem már késő volt és rázott a hideg. Teljes belsőmben éreztem, hogy felforrósodtam, mégis fáztam. Szüntelenül csorgott rólam apró cseppekben a verejték és a fejem is fájt, hát még a szememről ne is beszéljünk. Később persze kiderült, hogy megbetegedtem, így az orvos kiírt egy hétre az iskolából, ami jól is jött, hiszen féltem a diákok szemeibe nézni azok után, még akkor is, ha nem is én voltam a képen, amit Jungkook kiposztolt. Ezen kívül már nem kell visszamenjek a suliba, hiszen vakáció lenne három hétig, így hát egy teljes hónapot ülhetek itthon egyes egyedül, mivel anyámék dolgoznak.

Köhögve tápászkodtam fel a puha párnák közül, hogy bevegyem a délutáni gyógyszerem egy pohár -eléggé hideg- vízzel. Nem vágytam másra, csak alvásra, alvásra és alvásra. Csak ez az egy dolog boldogíthat engem, meg természetesen Jimin, de ő a suliban dögleszti a popóját, jó dolgában.

Amint visszaereszkedtem párnáimra, bekapcsoltam a TV-t és ezzel egyidőben megszólalt a telefonom, jelezve, hogy üzenetem jött.

Chim🐶♥️: Kulcs?

EunSoo✨: A virágcserép alatt, miért?

Ahogy leírtam a válaszomat, már nyílt is lent a bejárati ajtó, ami azt jelentette, hogy Jimin eljött hozzám. Hálás voltam és örültem, hogy valaki mellettem lesz. Hallottam lábdobogásait a lépcsőn, majd aztán kinyílt a szobám ajtaja is és belépett szőke hercegem, hogy megmentsen a gonosz és csúf unalomtól.

Haha..

De, amint megláttam, hogy egy maszk díszeleg az arcán, egyből lehervadt a mosolyom.

- Az minek van ott, te idióta? - emeltem fel hangom, hiszen tudtam, hogy csak bosszantani akar vele.

- Jól van na, csak felakartalak vidítani. - veszi le magáról, elhúzva száját.

- Csak akkor fog sikerülni, ha idebújsz és megölelsz. - nyújtottam ki mindkét karom, legörbített alsó ajakkal, mint egy kisbaba.

Jimin sóhajtott egyet, majd levéve kabátját, mellém bújt a takaró alá és szorosan magához ölelt, akár egy féltő és szerető bátty.

- Ugye nem fogom elkapni? - dünnyögte a nyakamba.

- Hallgass, nem fogod. - szorítottam jobban. Jó érzés volt magamhoz ölelni egy olyas valakit, akit szeretek, és ő is viszont.

- Ugye nem keresett azóta? - gondolt Jungkookra.

- Nem igazán. - Jungkook minden nap írt nekem, de csak hülyébbnél hülyébb érveket, amiért át akar jönni hozzám, de persze, nem tudta, hogy hol a pótkulcs, az ablakon meg lusta volt bemászni, szóval megszívta.

- Ajánlom is. - morogta, mire elnevettem magam. - Ha meg mer bántani téged, kitekerem a nyakát, mint ahogy egy csirkének tettem még kiskoromban.

Szavain felnevettem, mire ő is így tett, majd elvált tőlem és a TV képernyőjére pillantott, amin épp az egyik kedvenc meséje ment. Fiú létére, még mindig mesézik és sokszor ülünk le ketten megnézni akár egy rajzfilmet is. Csendesen néztük a TV-t, amikor is hallottam, ahogy nyílt a szobám ajtaja és egy talpig feketébe öltözött srác lépdelt be. Azonnal felismertem őt így csúnyán meredve rá húzódtam közelebb Jiminhez, aki szintúgy felismerte az illetőt. Egyből felpattant mellőlem és Jungkook elé állt. Kisebb termetének ellenére nem tántorodott meg a két fejjel nagyobb fiú miatt, aki vigyorogva figyelt le rá.

- Mit akarsz, töpszli? - hangja szórakozottan csengett.

- Ezt én is kérdezhetném, köcsög. - morgott az alacsonyabb.