Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

14.

Egy hét telt el, azóta az éjszaka óta. Bevallom, rég megbántam, hogy hagytam neki a felsőtestem minden egyes centiméterét bebarangolni, mégis tetszett. Tetszettek a gyengéd és a durva érintései. Tetszett, ahogy csókolt és, amikor az én érintéseim jóleső borzongással fogadta. Azóta nem történt semmi, aminek örülök is és persze nem is. Jungkook a lehető legtökéletesebben kerül engem és jobbnál jobb kifogásokkal lát. Az elején nem értettem és rosszul is esett, hogy úgy viselkedett velem, hiszen fogalmam sincs, hogy mit csináltam, amiért kerül. Egy hét után már beletörődtem és figyelmen kívül hagytam. Láttam rajta, hogy hozzám akar szólni, mégsem tette. Néha még jót szórakoztam Jiminnel a fiú arckifejezésein, amikor próbálta visszafogni magát.

Ma állítólág hamarabb elengedtek minket a suliból, hiszen három végzős osztály vizsgázott, sőt, sokan hiányoztak, amit nem tudtam mire vélni. Sosem történt olyan, hogy szinte minden osztályból hiányozzanak vagy öten-hatan. Végülis, ezzel csak mi jártunk jól.

Helyesbítek. Csak ők.

Jókedvűen ugrándoztam a folyosón, hogy végre eléthessem a kijáratot és egyenesen hazafelé vegyem az irányt, azonban egy vállamra fektetett kéz megállásra késztetett. Kíváncsian hátrafordultam, így szembe találtam magam az igazgatónő meleg tekintetével.

- Oh! Jó napot, igazgatónő! - hajoltam meg mélyen, tiszteletemet kifejezve.

Az igazgatónő kedvesen elmosolyodott és közelebb lépett hozzám.

- Kérhetnék egy apró szívességet? - kulcsolta össze kezeit maga előtt.

- Persze, mi lenne az? - nem voltam abban a kedvemben, hogy bárki miatt is tovább maradjak az iskolában, de a szüleim egy tisztelettudó lányt neveltek belőlem.

- Jeon JeongGukról lenne szó. - mosolygott visszafogottan, mire én levegőt is elfelejtettem venni. Na miatta végképp nem maradok!

- Elnézést, sűrgős dolgom akadt! Viszlát! - emeltem fel kissé hangom és idétlenül felkacagva fordítottam hátat a nőnek, de ő karomat megragadva húzott vissza!

- Kérlek! - nézett rám könyörően. Ezigen! - Elintézem, hogy te is elmenj a táborba!

Szemeim felcsillantak szavai hallatán. A suli által minden évben megszervezett téli tábor a leges legjobb, még a nyárit is lekörözi. Eddig úgy volt, hogy nem mehetek, hiszen egy ideje romlottak a jegyeim, aminek köszönhetően kissé lecsúsztam a ranglistán így a második helyről a negyedik legobb tanuló lettem. Mivel az igazgatónő eltendezi a tábort, nincs ellenvetésem és persze jól is jönne. Egy hét Jungkook nélkül, mennyország!

- Rendben! - bólintottam egyet. - Hol van?

- A könyvtárban. - sóhajtott. - Rajtakaptuk, ahogy az iskola hátánál dohányzik. Kerlek, csak két órán át vigyázz rá, aztán szabadok vagytok!

- Hm... - gondolkodtam el, persze már rég tudtam, hogy vigyázni fogok rá. - Már itt sem vagyok!

El sem köszönve a nőtől, egészen a legfelső emeletig sprinteltem, ahol a könyvár található. Csendesen beléptem, de nem volt bent senki, kivéve az alvó Jeon. Fejemet rosszallóan rázva sétáltam oda hozzá.

- Ez a gyerek, képes volt elaludni. - motyogtam magamban az ablakon kinézve. - Ya! - rúgtam bele a padba, mire ő ijedtében felugrott, így sikeresen hátrazuhant a székkel.

Nagyot nevettem esésén, hát még a feltápászkodásán! Szegény hirtelen azt sem tudtam, hol is van.

- Eun? - hunyorított, majd szemeit kezdte el dörzsölni.