Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

29.

Amikor Jungkook azt mondta, hogy vigyázni fog rám, kicsit sem gondoltam arra, hogy mi történhetne azután. Amint leültünk az asztalhoz, Jungkook fél óra után annyira lerészegedett, hogy a saját nevét nem tudta. Tesztelni szerettem volna, hogy megtudjam, mennyire is van a fejébe szállva az alkohol, így megkérdeztem, hogy ki is ő valójában, mire ő azt vágra rá, hogy egy remete. Szegény fiút két üveg Soju után nem bírtam leállítani, hiszen már kérte is a harmadikat. Nem értem, ha nem bírja az alkoholt, akkor minek iszik? Ráadásul pedig miért ígérgeti nekem, hogy vigyázni fog rám, ha tudja már előre, hogy be fog állni?
Szerencse, hogy nem kocsival jöttünk. Kellett volna az is a fejünkre, ha megtudta volna az apja, hogy a fia holt részegen beült a volán mögé. Jungkook kezébe vette az egyik kisebb vasvillát, amire egy hosszú kolbász volt felnyársalva. A kolbászt lehúzta, majd szájához emelte és mindkét végét felfelé irányította. Gondolom, szívet formált volna belőle, vagy mit tudom én, de arra nem számított, hogy a kolbász közepe kettészakad. Értetlenül bámulta a kéttészakadt kolbászt, majd lemondóan sóhajtott egyet.

- Egyszer akarok romantikus lenni, de az sem sikerül. - morogta orra alatt.

Lassan éjfélt ütött az óra, és egy idő után Jungkook még mindig az asztalon könyökölve próbálta az utolsó korty italt is legurítani a torkán. Kicsit sem zavarta, hogy az fele félre ment, így egy csepp alkohol végigfolyt állán. Nagyot sóhajtva csapta le a poharat az asztalra.

- Még egy üveggel! - csettintett egyet, elkiáltva magát egy igazán lassan forgó nyelvvel. Lehajtotta a fejét, így kapva az alkalmon intettem HoSeok apjának, hogy esze ágában se legyen még egy üveggel hozni. Így is elég volt kettő.

Jungkook felemelte a fejét és rám vezette alkoholtól ködös tekintetét. Fekete íriszeiben csillogott a részegség és kíváncsiság egyaránt. Azt vettem észre, hogy ha részeg, két személyisége van. A morgós és határozott, ami az imént mutatkozott meg nála. Aztán ott van a kisfiús személyisége, amit életemben nem láttam még.

- Te ki vagy, amúgy? - ráncolta homlokát, majd ujjával megbökte homlokom. - Nagyon hasonlítasz valakire.

- Ideje menni! - álltam fel nagyot sóhajtva, mire Jungkook levágott egy hisztit, miszerint ő egy tapottat sem mozdul. - Akkor maradj itt, én hazamentem.

- De Eun~! - nyávogott, mire felé fordultam. - Maradjunk még! - biggyesztette le alsó ajkát, míg mindkét karját összefonta mellkasa előtt. Még a lábával is dobbantott egyet a hatás kedvéért, mire hitetlenül felnevettem.

- Alig egy perce még azt sem tudtad, hogy ki vagyok. - ráztam meg fejemet, majd kezéért nyúltam. - Na gyere, állj fel!

- Hova megyünk? - hangja kíváncsian csengett, mire gondoszan elmosolyodtam magamban.

- Mutatok neked valamit. - vigyorogtam rá.

- Elmegyünk a vidámparkba? - biccentette oldalra fejét. Sosem láttam így őt, ezért magamban eldöntöttem, hogy eljövök vele újra ide. Jó látványt nyújt részegen.

- Elmegyünk, ha összeszeded magad és megállsz a lábaidon, rendben? - hátráltam egy lépést.

Jungkook kihúzta magát, akár egy katona, majd megindult, de két lépés után oldalra dőlt és a földre esett. Fejét kissé megrázta, aztán megpróbált újból felállni, ám a harmadik próbálkozás után nagy nehezen felhúztam őt és kiráncigáltam őt az utcára.
Jungkook a hátam mögött a nyakamba kapaszkodott, míg én magam után húztam őt.

- Hol vagyunk? - dünnyögött nyakamba.

- Úton hazafelé. - morogtam mérgesen, majd húztam rajta egyet a kezeinél megragadva, mert éreztem, hogy lecsúszik rólam.