Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

26.

-Jungkook szemszöge-

- Nem jösz be? - biccentettem a házunk felé. Ki akartam valamivel engesztelni a lányt, hiszen tényleg nem volt szép dolog amit tettem. Bár nem bántam meg, hogy Taehyungot úgy elrendeztem, mivel megérdemelte, ám mégis bűntudatom volt amiért annyi év barátság után úgy elvertem. EunSoo pedig halálra rémült miattam és csak hosszú percek múltán tudtam lenyugtatni őt.

Bevallom, életemben nem láttam még olyan keservesen sírni, sőt. A szívem szakadt meg, ahogy a hangját hallgattam és tűrtem, ahogy öklével gyenge ütéseket mér mellkasomra. Szinte remegett az egész teste és mérhetetlenül sajnáltam, hogy miattam volt olyan, mert voltam hülye magammal vinni és hagyni, hogy végignézze, amint bevadulok. De egyszerűen nem tudtam mit tenni, mivel a düh annyira eluralkodott rajtam, hogy úgy éreztem, felrobbanok, ha nem vezetem le.

- Na? - hajlítottam be térdeim, hogy egy magasságban legyek EunSooval. - Gyere.

Kezét megfogva húztam magam után, be a meleg házba, ami az ürrességtől és csendtől kongott. A szüleim munkában voltak, mint minden nap, így ismét enyém a ház. Kabátomat és cipőmet levéve vártam meg a lányt, hogy ő is ezt tegye, majd együtt indultunk meg a konyha irányába. Úgy döntöttem, hogy csinálok neki valami édeset, hiszen jól ismerem, édes szájú lánnyal van dolgom.

- Ülj le, míg csinálok valami nasit. - fordultam volna hátra, de meglepetten fogadtam, hogy odalépett mellém és nemes egyszerűséggel felült a pultra. - Vagy várd meg itt.

- Mit csinálsz? - nézett a hozzávalókra, amiket elővettem.

- Valami édeset, amivel kiengesztelhetlek. - mosolyodtam el halványan, majd egy ollóval felbontottam a barna rizs csomagolását.

- Oh... - meglepte, nem csodálom. - És ezt nekem csinálod? Miattam?

- Hm.. - bólintottam. - Kinek másnak?

Ezután EunSoo szótlanul figyelte, ahogy cukros vízben kifőzöm a rizset és amint azt késznek tippeltem, összekevertem egy kis tálban az aszalt gyümölcsökkel és pár darab gesztenyével, majd letakartam, hogy álljon egy kicsit. EunSoohoz fordultam és derekára simítottam kezeim, mire ő megugrott, de automatikusan kulcsolta karjait a nyakam köré. Mosolyogva figyeltem megszeppent és ártatlan arcát, amint közelebb hajoltam hozzá.

- Mit csinálsz? - suttogta, így ajkaink enyhén súrolták egymást.

Nagyot szusszantottam, majd közelebb hajoltam hozzá és orrommal játékosan megböktem az övét, amit halk nevetéssel fogadott. Kezeim hátára csúsztak, ezzel magamhoz ölelve a lányt.

- Próbállak megcsókolni, vajon mit csinálnék? - tettetett felháborodással válaszoltam neki, majd válaszát meg sem várva tapadtam olyan gyengén szájára, mintha bármelyik pillanatban darabjaira törhetnének ajkai. Nem kezdtem el mozgatni számat, csupán csak hagytam, hogy ott pihenhessen az övén, míg mélyen EunSoo szemébe néztem.

Rabként vesztem el íriszeiben, amik mintha lánccal húztak volna a nagy mélységbe. Képtelen voltam elszakadni tőle, olyan gyönyörű szemei voltak, hogy akár szüntelenül azokat figyelném elveszve mélységükben. Úgy éreztem eleget vártam EunSoora, így saját magamtól mozdítottam volna meg ajkaimat, ha nem túrt volna kezeivel a hajamba és nem csókolt volna meg olyan erőszakosan, hogy még én is meglepődjek rajta. Szemeim döbbenten kitágultak és alig bírtam felfogni, hogy EunSoo épp rajtam csüngve csókolt olyan hévvel, hogy kissé meg kellett tartsam magam, ha nem szerettem volna, hogy hátraessek. Másodpercek múltán karjaimmal magamhoz öleltem törékeny testét és viszonoztam szenvedélyes csókját, amivel életemben először találkoztam. Nyelve figyelmeztetés nélkül nyomult át az enyémhez, vad táncba hívva azt. Jobb kezemmel végigsimítottam a lány oldalán, egészen combjáig és kisse megemelve jeleztem neki, hogy kulcsolja össze lábait a derekamon.