Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

33.

Miután nagy nehezen kikászálódtam Jungkook szorosan ölelő karjai közül, lefelé vettem az irányt, hogy azért szóljak már anyámnak, hogy ma estére elmegyek itthonról. Inkább megkérdem tőle, hogy elmehetek-e, mert kitudja milyen hangulatban van most.

A nappaliba érve egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat, mivel anya épp a kanapén ülve olvasott egy könyvet nagy beleéléssel és fülig érő mosollyal. Biztosan valami romantikusat olvasott.

- Anyu? - szólítottam meg a kanapénak dőlve.

- Hm? - fel sem nézett rám, tovább olvasta a könyvbe nyomtatott szavakat.

- Ma elmehetek Jungkookkal?

- Hova? - nézett végre rám. - Bulizni?

- Nem tudom, lehet. - vontam vállat. - Jungkookot ismerve buli lesz a vége.

- Menj, ha van kedved. - legyintett, mire én döbbenten nagyra nyitottam számat. - Nála fogsz aludni?

Annyira könnyen kezel minden, te jó ég!

- Nem tudom, lehetsége. - ha véletlenül tényleg egy buliban végeznénk, nem szeretnék hajnalban beesni a házba, ezzel anyámékat felkelteni, így tényleg jobb lenne, ha Jungkooknál aludnék.

Anyám bólintott egyet, majd minden figyelmét a könyvnek szentelte és ezt a pillanatot választottam arra, hogy elhúzzak, míg meg nem gondolja magát. A lépcsőn szinte villamsebességgel mentem fel és szó szerint beestem a szobámba, mivel az utolsó lépcsőfoknál megmagyarázhatatlanul beakadt a lábam. Szépen a térdeimre érkeztem a szobám padlóján, nem kis zajt keltve a csendes helységben.

- MI? - riadt fel Jungkook. Felhorkantam, majd kezemet gyorsan a számra szorítottam, hogy el ne nevessem magam. - Anya? Te vagy az?

- N-nem - remegett meg hangom a visszafojtott nevetéstől. Négykézláb elmásztam az ágyhoz és Jungkook oldalán megtámasztva magam felegyenesedtem. Lábamat átvetettem rajta, majd lehuppantam mellé a matracra, ami érkezésemre rugózni kezdett. - Ébredj fel!

- Ébren vagyok - dünnyögte a párnába, mire felkuncogtam és felé fordulva beletúrtam hajába. - Hm, folytasd

- Csak, ha felébredsz. - Jungkook résnyire kinyitotta szemét, majd nagyot ásítva felült. - Lassan nyolc óra

- Akkor menjünk - bólintott egyet inkább magának, majd kiszállt az ágyból, de ugyanolyan erővel vissza is esett a szemeit dörzsölve. - Öltözz fel, mert bulizni megyünk.

Sejtettem.

- Az elején még a "beülünk valahova" -t hajtogattad itt nekem. - motyogtam kedvtelenül. Sosem voltam még buliban, így rohadtul nem tudom, hogy mit kéne felvegyek.

- Meggondoltam magam. - fordult hátra hozzám vigyorogva, de szemei még mindig csukva voltak. - Kilenckor indulunk, addig megyek és én is elkészülök.

Számra puszilva egyet kisietett a szobából, majd má csak a bejárati ajtó csapódását hallottam.

- Van kilincs! - ordított anyám, mire én hangosan felnevettem.

A szekrényemre néztem és azt bámulva gondolkoztam el, hogy milyen ruháim is vannak és melyik lenne jó egy bulira és arra, hogy ne is fázzak benne. Fáradtan felnyögtem és kezembe vettem a telefonom, hogy Jiminnek írjak.

Heregnő👑

Gyere már át!

Mochi🐣