Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

50.

Nem mondanám, hogy nehéz volt egyetamistaként az élet. Persze nagyon sok tanulni valónk volt, ha sikeres életet szerettünk volna, de ezen kívül szerettem egyetemista lenni. Az a négy év, amit együtt töltöttünk, szinte mindennel felért számomra. Amikor betöltöttük a huszadik életévünk, Jungkookkal aláírtuk a papírokat és közös megegyezésre jutottunk, hogy egyetem után összeházasodunk.

Sok barátra leltem a négy év alatt és sok minden másképp volt, mint a középsuliban. Lány barátaim is lettek, akiket mindennél jobban szerettem. Jiminnek lett egy barátnője, mégpedig az a lány, akivel a közepsulis bulinkra jött el. SooHyeon az évek alatt a leges legjobb barátnőm lett, emiatt pedig Jimin majd' kiugrott a bőréből, olyan örömmel fogadta a mi barátságunk.

A csapatunk többi tagja pedig száznyolcvan fokos szögben változott meg, mind külsőleg, mind belsőleg. Hoseokot az egyik ügynökség vette szárnyai alá, ahol még híres táncos is lehet belőle vagy akár egy tánctanár is. Namjoon dalszerző lett, úgy mint Yoongi. Seokjin szakácsnak készült és egy éttermet is szeretett volna nyitni. Taehyung és Jimin gyakornokok lettek ugyanannál az ügynökségnél, ahol Hoseok, Namjoon és Yoongi is dolgozott. Jungkook és én pedig folytattuk tovább tanulást, hiszen mi a szüleink cégét vehettük át. Még nem lettünk hivatalosan is igazgatók, de amint a szüleink úgy gondolják, hogy kellőképpen felkészültek vagyunk, akkor nem lesz kérdéses, hogy a miénk lesz-e a cég vagy sem.

A bajkeverő tinikből, felelősségteljes felnőttek lettek és emiatt borzalmasan büszkék voltunk magunkra.

Ma volt a diplomaosztónk és rendesen rettegtem az egész naptól. A taláromat kiszerettem volna vasalni, hogy ne gyűrötten vegyem fel erre a különleges napra, de teljesen véletlenül megégettem az anyagot. Jungkook a diplomaosztó sapkáját hagyta el valahol az előző buli helyszínén. Reggel azon voltam, hogy minél gyorsabban szerezzek egy új talárt, Jungkookot pedig visszazavartam oda, ahol a tegnap éjjel bulizott a többiekkel.

- SooHyeon, segítened kell - szóltam bele a telefonba, miután legjobb barátnőm felvette. - Megégettem a taláromat és egy hatalmas lyuk lett rajta, mit tegyek?

- Először is nyugodj meg - szólalt meg kedvesen, mire muszáj volt egy nagy levegőt vegyek. - Az unokatesóm tavaly ballagott és megtartotta a ruhát.

- De nem biztos, hogy jó lesz rám! - kezdtem egyre idegesebb lenni, amikor az órára pillantva vettem észre, hogy alig három órám van elkészülni és az egyetemre érni.

- Ne aggódj, már miért ne lenne jó rád? Csak egyetlen egy baj van.

- Micsoda? - kezdtem el körmeimer rágni idegességemben.

- Busanban él - válaszolt, mire nekem muszáj volt leülnöm. - De ő is eljön a diplomaosztóra, szóval megkérhetem, hogy hozza el magával, te pedig gyere el nyugodtan a ruhádban és majd az egyetemen felveszed a talárt.

Kissé nyugodtabban bontottam a vonalat, miután mindent megbeszéltünk, majd lassan készülődni kezdtem. Később Jungkook is megérkezett, kezében a sapkával, mire egy megkönnyebbült sóhajjal tudattam magammal, hogy semmi baj nem lesz ezután.

Amint elkészültünk, szinte azonnal beültünk a kocsiba és indultunk Jiminékhez, hogy felvegyük őket, majd egyenesen az egyetemre vettük az irányt, ahol szokás szerint már a többiek ott voltak.

- Hol a talárod?! - ordított fel anyám, mire csitítgatni kezdtem, hiszen mindenki minket figyelt. - Még jó, hogy a házat nem égetted el! - emelte fel ismét a hangját, miután elmeséltem a történteket.