Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

3.

- Ya! - kiáltottam a fiúra, ugyanis már tíz perce a párnámat szagolgatta. Nem lenne baj, de rajta maradhat az illata, aztán moshatom ki, amihez kicsit sincs kedvem.

- Hagyj békén, míg nyugodt vagyok. - dörmögte párnáimba.

- Aludni akarok, Jungkook. Menj haza! - fogtam meg vállát, hogy felrántsam, de nem hagyta magát. - Lódulj!

Jungkook hirtelen fordult meg, így nem tudtam reagálni. Két karjával megragadta törékeny testem és az ő teste mellé fektetett. Szorosan húzott magához, már szokatlanul is szorosan. Gyanús volt nekem.

- Engedj! - csaptam rá kezére, amiatt annyit értem el, hogy mégszorosabban tartson.

- Már miért tenném? - simította hatalmas tenyerét fedetlen combomra, amitől megrándult testem. - Az enyém vagy, a mennyasszonyom. Azt csinálok veled, amit akarok.

- Azt mondtam, eressz el! - ficánkoltam karjai között, de mit sem ért az Jungkook izmos teste ellen.

Tűrtem, ahogy kezei bebarangolják testem minden kis részét, combomnál és hasamnál elidőzve. Írtóztam az érintésétől, reszkettem a félelemtől és a feltörekvő, halk pityergésemből. A fiú kis idő múltán elengedett, majd levetve ruháit kényelembe helyezte magát mellettem.

- Aludj! - takarózott be. - Ma éjjel itt alszom.

Halkan szipogva egyet hunytam le szemeim és kúsztam el az ágy legszéléig, hiszen fedetlen lábaink érintkeztek itt-ott. A hideg futkosott végig gerincem vonalán, ahogy megéreztem forró, csupasz bőrét. Inkább lehunytam szemem és vártsm, hkgy elaludjon a fiú.

- EunSoo-yah. - simította derekamra kezét. Hangjában egy csöppnyi bűntudat sem hallatszódott.

- Hagyj. - kúsztam mégtávolabb tőle.

- Le fogsz esni, picim. - húzott volna vissza magához.

- Engem te ne becézgess! - ráncigáltam le kezét magamról. - Az mondtam hagyj!

- Hát jó. - sóhajtott. - Egyszer akarok kedves lenni hozzád, akkor is baj. De holnaptól ne sírj, ha mégbunkóbb leszek ennél. - mondandója közben magára ráncigálta ruháit, legalább is azt hallottam.

Jungkook szó nélkül viharzott ki a szobámból, majd a házból.

- Mindent elrontottam. - motyogtam a takarómba, majd térdeim felhúzva mellkasomig, ringattam magam álomba.

Reggel kivételesen magamtól keltem. Nem voltam álmos, ami igazán meglepett az előző esti incidenstől. Minél hamarabb szerettem volna elfelejteni, ezért kipattanva az ágyamból elindultam a fürdőbe. Miután elvégeztem reggeli teendőim, bevetettem az ágyam és felvettem egy elegáns, de annál melegebb öltözéket. Egy barna pulóverrel takartam el felsőtesten és egy fekete, belül bundás, tapadós farmert húztam fel magamra. Utáltam a harisnyákat, ezért mindig kisebb bundával kibélelt farmereket vettem magamnak. Lábaimra egy pár bolyhos zoknit húztam, hajam kibontva hagytam. Ujjaimmal kifésültem a hajam, mivel a fésű csak eltűntetné a szép hullámokat. Sminket nem raktam, nem volt rá szükségem. Sokan mondták, hogy természetes szépség vagyok, de van olyan ember, aki ezt elhiszi magáról? Szerintem nem. Én sem hittem el, csak engem nem érdekelt mások véleménye. Egy bizonyos határig még tűrtem a bántásokat.

Órámra pillantva vettem tudomásul, hogy alig tíz percem van beérni. Lesiettem a földszintre, vállamon a táskámmal és gyorsan felkaptam még bakancsomat is. A szüleim nem voltak itthon, korán elmentek dolgozni. Amint kiléptem az ajtón, bezártam azt és futva indultam el. Ám Jungkookék háza előtt akaratlanul is lelassítottam. Jungkook akkor lépett ki az ajtón, bizonyára ő is sietett. Sötét tekintettel rám nézett, már ha lehetett látni valamit a reggeli sötétségben. Íriszei feketén csillogtak, ahogy az utcai lámpa megvilágította. Végig a szemkontaktust tartva lépett a járdára, majd hátat fordítva futásnak eredt.