Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

5.

Újabb nap, újabb hétfő. December első napját vastag hóréteg köszöntötte. Amint reggel felkeltem, az ablakhoz rohantam. Valahogy megéreztem, hogy én ki kell nézzek, ezért is súrolta az állam a padlót. A hó még hullott, de a földön szinte térdig érő hó hullott az éjszaka közepén. Ámuldozásomból a laptopom pittyegő hangja zavart meg jelezve, hogy üzenetem érkezett. A laptopot felnyitva kattintottam az E-mailekre. A suli igazgatónője írt bizonyára mindenkinek, köztük nekem is, hogy a mai tanítások elmaradnak és a többi napon is, mivel egy hétre bezárják az iskolát az idő miatt.

Szemeim felcsillantak, ahogyan a sorokat olvastam, szinte visítva pattantam fel helyemről és szedtem ki a szekrényemből vastag ruhát, hogy felvehessem. Gondoltam kimegyek a hátsókertbe egy hóembert építeni. Amint felöltöztem már rohantam le a lépcsőn, majd a folyosónkon, aztán a hátsóajtón ki a kertbe. Csodálattal figyeltem, ahogyan nagy pelyhekben hullt a hó, pár az orromra hullva, ahol azonnal elolvadt.

Kinéztem magamnak egy tökéletes helyet és elkezdtem építeni a hóemberem. Már az alsó fele kész volt, ezért egy újabb adagot vettem volna a kezembe, ha nem csapódik telibe a fejemre valami kemény. Egy hógolyó, remek. Az erős becsapódástól hasra estem, arccal a hóba. Nagyon fájt, hiszen kőkemény volt a meggyúrt hógolyó, ráadásul az esésem se volt kellemes. Nehezen felállva törölgettem szemeim, amikből pár könnycsep csordult ki, égetve a  két, hidegtől kicsípett orcám. Nem kellett megforduljak, hogy tudjam, kinek volt mersze engem eltalálni. Jungkook nevetése csak úgy csengett a sötét kertben, amit csak a kinti égő világított meg úgy, ahogy.

Dühösen lehajolva gyúrtam egy jókora hógolyót, ami alig fért el apró tenyeremben és Jungkook felé dobtam, de ő egyszerűen, kinevetve kikerülte. Kinevetett engem. Kicsit sem sajnált és itt telt be a pohár. Elegem van, hogy ő mindenhol ott van és elrontja a kellemes pillanatot.

- Te szemét. - kiáltottam rá könnyeimet eleresztve, mellkasát ütlegelve. - Rohadj meg!

Jungkook vigyora lehervadt, amint meglátott engem kiterülni a földön. Forgott velem a világ. Letérdelt mellém, majd felhúzott álló pozícióba, de lábaimból kiszállt  az erő. A fejemen a nemrég megsérült pont nyilalni kezdett. Jungkook gyorsan utánamkapva akadályozta meg, hogy újra elessek.

- Ya!- fogta közre hatalmas tenyereivel arcom. Szemei aggódóan csillogtak, de betudtam annak, hogy halucinálok. Végülis, szédültem.

- Miért kellett? - néztem fel rá szomorúan. - Nagyon fáj. - szipogtam, fejemet lehajtva.

Jungkook hirtelen magához húzott, mire én kétszer átgondoltam, hogy biztos-e, hogy én Jungkookkal vagyok vagy a félig kész hóember ölel magához hátulról.

- Hol fáj? - hangja lágyan csengett, olyan kedvesen, hogy még én is elhittem.

- Itt. - szipogva mutattam meg hátul a fájó pontom, mire ő ajkát a kisebb búbra nyomta és egy lágy puszit nyomott rá. Szokatlan tettétől megrezzentem. Jól esett, ahogy a meleg ajkai a fejbőröm érintették. - Mit csinálsz?

Jungkook mennyasszony pózban kapott fel az ölébe, majd elindult a bejárat felé. Magamat meglepve, kezeimmel benyúltam kabátja alá, hogy meleg mellkasára helyezzem tenyereim. Fejemet színtúgy a mellkasára hajtottam és lehunyt szemekkel élveztem izmos karjait testem körül. Teljesen megőrültem, azt hiszem a hógolyó miatt van.

- Na és te mit csinálsz? - nézett le rám felvont szemöldökkel. Éjfekete íriszei csak úgy csillogtak a sötétben. Ajkai a megszokottnál is teltebbek és pirosabbak voltam. Egy pillanatig azon merengtem, hogy mennyire csókol jól. - Tetszem?

- Nem, fúj. - nyújtottam ki nyelvem fintorogva.

- Pedig de. - kuncogott fel halkan, hogy azért ne keltse még fel a szüleim. Bár anyám sokkal jobban örülne annak, ha Jungkook keltené minden reggel és nem az ébresztője.