Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

15.

-Jungkook szemszöge-

Teljesen elment az eszem. Ugyan, mit is gondoltam? Egyáltalán miért tartottam vissza? Miért váltam szótlanná, amikor rámnézett? Miért nézett rám olyan ártatlanul? Megválaszolatlan kérdések tömkelege cikázott agyamban, amik teljesen felvitték bennem a pumpát. Nem értettem saját magam, sem a viselkedésem. Egyszerűen csak EunSooval szerettem volna még lenni. Nem akartam olyan hamar elválni tőle. Vele olyan hamar eltelt a nap, hogy szinte észre sem vettem.

Nagyot sóhajtva dőltem be az ágyba, nem érdekelve, hogy még mindig rajtam volt az egyenruha. Nem vágytam semmi másra, csakis, hogy végre elaludhassak, hiszen az iskola kellőkeppen leszívta az igen sok energiám. Szemeimmel a roppant érdekes plafont pásztáztam és azon gondolkoztam, hogy vajon EunSoo mit csinál. Ezt a gondolatot egy heves fejrázással űztem ki fejemből és próbáltam valami másra gondolni, de akárhányszor lehunytam a szemeim, EunSoo mosolyát láttam, édes nevetését hallottam. Alsó ajkam szinte már véresre haraptam, annyira próbáltam elaludni. Végül, miután újra lehunytam szemeim, sikeresen elnyelt az álom.

Reggel félig az ágyon, félig a földön feküdtem, egy elég furcsa pózban. Nem is csodálom, hogy emiatt ébredtem meg. Miután megdörzsöltem a szemeim, lassan feltápászkodtam és vissafeküdtem a kényelmes ágyamba. Szám sarkából letöröltem a kicsorgott nyálam, majd behunyva szemeim próbáltam visszaaludni, ám a rikácsoló ébresztő megakadályozott benne. Nyöszörögve csaptam egyet a matracra, majd a telefonom kikapcsolva ültem fel. Percekig csak magam elé meredtem és az élet nagy gondjain merengtem, míg nem teljesen véletlenül a karórámra pillantottam. Magamban jól leszidtam magam, amiért sosem tudok időben felkelni és elkészülni. Kócos hajamat ujjaimmal végigfésültem, majd a fürdőbe vettem az irányt. Ott elvégeztem a reggeli rutinom, majd felvéve a másik egyenrúhám, reggeli nélkül elhagytam a házat. Nem vártam meg EunSoot, sőt, nem is akartam ma látni. Egyszerűen csak el szerettem volna kerülni és nem beszélni vele. Inkább cigiztem volna a suli hátánal a haverokkal, de persze azért is bezárnának abba a hányingert keltő könyvtárba. Szemeimet megforgattam, amikor meghallottam a hátamnál hallatszódó szapora lépteket. Tudtam, hogy a lány az. Gyorsítottam lépéseimen, de csoda folytán, most az egyszer utól ért engem, de nem EunSoo volt.

- Csá! - nyújtotta kezét Yoongi.

- Oh! - néztem rá meglepetten, majd kezemet kinyújtva fogtam meg ővét, köszönésképpen. - Hogy-hogy itt?

- A környéken aludtam az éjjel. - vigyorgott sejtelmesen, mire én szemöldököm ráncolva néztem rá. Tudtommal EunSoon kívül nincsen más lány az utcában. Mármint, nála idősebb.

- Neked aztán bejött. - mondtam kissé unottan, mire barátom szemöldökét ráncolva nézett fel rám. Mekkora törpe már.

- Na, mi van a csajszival? - húzogatta szemöldökét. - Tegnap nem csináltátok?

Értetlenül néztem le rá, miközbe magamban azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lányról is beszél.

- A szomszédoddal. - válaszolt, értetlen fejemet látva. - Tudod, akit elfogsz venni és..

- Ja, persze. - vágtam szavába. -Megvolt.

Válaszom nem volt annyira hihető, ugyanis Yoongi elég érdekes fejet vágott.

- Akkor, miért vagy ilyen búvalbaszott? - könyökölt oldalamba, mire én elhúztam a szám. Nem volt kedvem ilyen korán beszélgetni, sőt, még élni sem. Csak be akartam érni a suliba, hogy aztán délután kettőig aludhassak, majd hazamehessek és szintén lustákodhassak.

Meg persze rosszul esett hazudni. Bűntudatot éreztem és nem csak azért, mert egy barátomnak hazudtam, hanem az úgymond menyasszonyom és én köztem lévő "szexről" beszéltem. El tudtam képzelni, milyen erzés lehet az neki, hogy egy olyan fiú, akiben simán megbízhatna, a háta mögött mesél vele kapcsolatosan nem létező dolgokat. Ezen a részen nem voltam büszke magamra, de nem tehettem más. Férfiból vagyok és persze nem akartam saját magamat lejáratni Yoongi előtt, hiszen ő minden éjjel más lány ágyában ébred. Sokszor irigy vagyok rá, mivel az ő élete gondtalan. Hiába flegma és szótlan, ő mindig boldog. Mindene megvan és bár, nekem is, ő mégis más. Az ő élete más. Neki nem mondják meg, kivel legyen. Bezzeg én csak akkor lehetek a cég igazgatója, ha elveszem EunSoot. Az élet szar, ezt be kell, hogy valljam.