Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

35.

- Szerinted jó ötlet benyitni? - hallottam kintről Yoongi sutyorgását.

- Hagyjuk őket még kettesben - hallatszódott Jimin hangja is kintről.

Nyöszörögve nyújtóztattam ki elgémberedett végtagjaim, Jungkook pedig mocorgásomra lecsúsztatta kezeit derekamról. Hátára fordulva megdörzsölte szemeit, majd rámnézett. Szemei lentébb vándoroltak és akkor realizálódott bennem, hogy meztelenül fekszem a szintén meztelen valója mellett. Fülig elpirulva próbáltam valahogy melleimet eltakarni, míg lábaimat inkább felhúztam és kereszteztem egymáson.

- Most miért vagy ilyen? - nevetett fel Jungkook.

- Attól még, hogy ruha nélkül láttál, még nem jelenti azt, hogy szívesen mutagatom ezt. - mutattam végig magamon az egyik kezemmel, majd a lehelet vékony takarót magamra tekerve, felálltam.

- Pedig csinos vagy - fordult jobb oldalára, hogy rám nézhessen. - Nincs mit szégyelned

- Inkább lennék olyan, mint a hazai lányok többsége - motyogtam magamnak, ám Jungkook furcsa mód meghallotta.

- A hazai lányok többségén nem lehet mit fogni - támasztotta fejét a tenyerére. - Rajtad meg van és a hasad meg ne érdekeljen, hogy nem olyan lapos mint azoknak a fogpiszkálóknak. Te így vagy tökéletes kívülről, a belsődről meg ne is beszéljünk, mert ha most elkezdem sorolni, hogy milyen személyiséged van, még elolvadok a végen. - helyezte kezét drámaian a szívére, mire felnevettem magam. Mondandója közben felkapkodtam magamra a ruháim, így most gondtalanul, széles mosollyal az arcomon, mellé vetődtem, kezemmel az alsójával.

- Vedd fel! - löktem hozzá a textilt, amit készségesen fel is aggatott magára. - Egyébként meg, édes vagy

Rövidke monológja feldobta a kedvem és elérte, hogy mégjobban szeressem őt. Nem gondoltam volna, hogy egyszer Jungkook fog nekem lelki szöveget tartani, de nagyon jól esett, amiket mondott rólam, még ha saját stílusában is. Így volt tökéletes és őszintén szólva, meghatott.

- Mondj valami újat, drágám - ölelt magához olyan szorosan, amennyire csak lehetett. Karjaimat nyaka köré fontam, lábamat pedig átvetettem csípőjén. Nagyot szusszanva csókolt vállamra, majd elengedett és felpattant az ágyról.

Végignéztem, ahogy lehajol, ezzel bepucsítva nekem. Izmos fenekén feszült a fekete alsója, ahogy lehajolva kapkodta fel ruháit. Szemeimet végigvézettem hátán, ahol kirajzolódtak izmai. Ahogy karjait mozgatta, izmai úgy mozogtak azokkal párhuzamosan. Sajnálatomra hamar felvette ruháit, majd felem fordult és szemeimbe nézve túrta hátra a haját. Arcom ismét felvette a pirosas színt, amitől Jungkook felkuncogott, majd lenyomott az ágyra és számtalan puszit nyomott piros orcáimra, amit nevetve és a tincseit tépve fogadtam.

- Jól van, gerlepár! - hallottuk meg Jin hangját az ajtó mögül. - Kifelé a szobábol!

- Egy perc, hyung! - kiáltott ki Jungkook, aztán felém fordulva egy puszit nyomott ajkaimra, majd annál többet, ahogy az imént tette mindkét orcámmal.

- Jungkooooook! - nyújtottam el nevét, vékony hangon, de mit sem ért.

- Nincs Jungkook! - csókolt tovább. - Hagyd, hogy kiélvezzem ezt a pillantatot, mert fél évig nem lesz kit öleljek és pusziljak.

Keserűen elmosolyodva öleltem magamhoz őt, amit készségesen viszonzott.

- Hiányozni fogsz, Jungkook - dünnyögtem, hiszen a fejem a nyakhajlatába volt fúrva.

- Te is, Eun - szorított mégjobban magához. - De hamar elfog telni ez a hat hónap és tudod, minden nap fel foglak hívni.

▪️▪️▪️