Jeon JeongGuk, becenevén; Jungkook, nem ismer határokat. Kedve szerint fekszik le lányokkal és zaklatja szomszédját Kim EunSoo-t. EunSoo és Jungkook tízenhét éves koruk óta jegyesek. Amint betöltik a megfelelő életkort, egybekelnek, ezzel egyesítve...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Jimin szemszöge-
EunSoot már az első, együtt töltött napunk után megszerettem. Az évek múltán nem gondoltam volna, hogy egy lány ilyen mélyre is fúrhatja magát a szívembe. EunSoo az én legjobb barátom, támaszom, és féltve őrzött szerelmem a bensőm legmélyén. Fogalma sincs arról, hogy mennyire is szeretem őt, csakis arról tudhat, hogy már nem egy szimpla barátként tekintek rá.
Alig lehettem öt éves, amikor először találkoztunk, de még tisztán emlékszem arra a napra.
- Szia - hallottam meg egy hangot, mire abbahagytam a homokváram építését és felnéztem a kislányra. Haja két copfba volt felkötve, hiányos fogsorú mosolyával nézett le rám.
- Szia - köszöntem vissza félénken, hiszen eddig senki sem jött ide hozzám.
- Játszhatok veled? - kérdezte, miközben ujjaival játszadozott. Lelkesen bólintottam egyet, hiszen végre lett egy barátom, aki szóba is áll velem.
Aztán eljött az az idő, amikor suliba kezdtem járni. Az első napomon EunSoora vártam, ahogyan megbeszéltük, ám ő nem mutatkozott, de én kitartóan vártam. Nem érdekelt, hogy becsengettek, hogy elkésem, a legjobb barátomra vágytam, hogy együtt lépjünk be az iskola kapuján. De EunSoo nem jött. A szüleivel elköltöztek Szöulba, én pedig kénytelen voltam tovább élni az életem, a legjobb barátom nélkül. Amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy jó ötlet lenne elköltözni a fővárosba, boldog voltam. Tudtam, hogy EunSoo ott lesz. Én voltam az első, aki megérkezett a suliba, ezért a kapuban vártam. Vártam rá, de nem jött. Azon a napon döbbentem rá, hogy lehetéges, sosem látom többet.
Aztán évek múlva új lány érkezett, akit nem ismertem fel. Ő segített nekem jobb embernek lenni, ő lett a barátom. EunSoo volt az és mai napig haragszom magamra, amiért nem simertem fel őt hamarabb.
EunSoo nagyon sokat jelentett nekem. Emlékszem, amikor folyamatosan a nyakamon lógott és nem adta fel azt, hogy a barátom legyen.
- Pedig jó társaság vagyok! - fonta keresztbe a karjait, lábával pedig kislányosan dobbantott egyet. - Miért nem akarsz a barátom lenni?
- Mert nincs szükségem egy barátra, pláne nem egy lányra - mutattam rá idegesen. - Jobban teszed, ha elhúzol
- Nem! - lépett egy lépést közelebb. - Légy a barátom! Addig úgy sem hagylak békén!
- Most zsarolsz engem, töpszli?
- Mintha te nem lennél az, kerti törpe!
- Minek neveztél engem?
- Nem csak kicsi, de még süket is! - nevetett fel szórakozottan, mire én fújtattam egyet.
- Nem félsz tőlem? - biccentettem félre a fejem, vészjóslóan méregetve az előttem álló lányt.
- Kellene?
- Jó - sóhajtottam egyet megadóan. - Ha barátom leszünk, békén hagysz?
- De még mennyire! - vigyorgott szélesen a csaj, mire én rosszallóan megingattam a fejem.
EunSoo sokat változott az évek alatt, ezért is nem ismertem fel őt, de amikor megtudtam, hogy ki is lett a barátom, teljesen hülyének éreztem magam.
- Nem vagyok amúgy egy kicsit ismerős? - fordult felém.
- Hm - mértem végig. - Mintha már láttalak volna valahol.
- Nem rémlik valami 10 évvel ezelőttről? - kérdezte. - A játszótéren...
- Mi van a játszótér... - nem fejeztem be kérdésem, hiszen EunSoot nézve hirtelen beugrott egy kép egy kislányról. - Te...
- Szia, Jimin - köszönt, mintha csak most találkoznánk először. - Sokat változtál.
Azóta a nap óta elválaszthatalanok vagyunk. Napok kérdése volt, hogy mikor szeretek bele a legjobb barátomba. Amikor megtudtam, hogy Jungkookkal jegyesek, elakartam tűnni a Föld felszínéről. Fájdalmas volt azt hallani, hogy másé lesz az a lány, aki az életet jelenti számomra. Még fájdalmasabb volt azt látni, ahogy Jungkook bánt a lánnyal. Soha életemben nem utáltam még annyira valakit, mint Jeon Jungkookot, EunSoo életének megkeserítőjét. Azt az embert, aki kishíján tönkre tette a lányt, akit szeretek.
De nem gondoltam volna, hogy az általam legjobban utált fiú lesz az én legjobb barátom EunSoo után. Szinte bármit megoszthattam vele és lehet, hogy a barátságunk miatt kezdtem elfogadni, hogy EunSoo jó kezekben van, biztonságban. Ahogy Jungkook a lányra néz és, ahogy EunSoo a fiúra, azt szavakkal nem lehet kifejezni. Néha fájt látni, hogy szeretik egymást, ám nekem EunSoo boldogsága mindennel felért.
Szeretem őt és szeretni is fogom életem végéig.
A mai nap a megbeszélt helyen találkoztunk, hogy együtt töltsük a teljes napot. Mint mindig, most is hamarabb érkeztem. EunSoo pedig tíz perccel később. Amint megláttam őt, a szívem hevesen dobogva adta a tudtomra, hogy mennyire is szeretem őt. A mosolyát látva én is elmosolyodtam és elrejtett, szerelmes pillantásaimmal illettem őt. Ő pedig széles ajak görbülettel futott felém, hogy nyakamba ugorjon, mit sem tudva arról, hogy valójában mennyit is jelent nekem.
————— Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a kisebb, extra rész, aminek köszönhetően megtudhattátok Jimin múltját és érzéseit. Úgy gondolom, hogy ez a kisebb rész nem lesz elég, ezért készülök egy második extra résszel is, amit holnap már olvashattok is!
