Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

47.

Az idő csak úgy elrepült a fejünk fölött. A napokból hetek lettek és már a suli padjában vettem tudomásul, hogy milyen gyorsan telt el a nyár. Bár még jóval meleg idővel gazdagodhattak a szeptemberi napok, attól még sárgás és elszáradt falevelek tarkították Szöul utcáit.

Az ablakon kifelé nézve merengtem az elmúlt két hónapon, ami eseménytelenül telt. A szüleim idén úgy gondolták, hogy nem fogunk nyaralni, ezért sikeresen négy sorozatot is megtudtam nézni. Párszor elmentem a srácokkal, hogy együtt töltsük a napot és már az sem lepett meg, hogy Jimin szinte nálunk lakott. Még mindig olyan makacs és képtelen jóban lenni SeungHyunnal. Valójában egész kellemesen telt a nyár, azon kívül, hogy Jungkookot csakis videóhívásban láthattam. Szerettem volna már megölelni, megcsókolni, vagy csak egyszerűen mélyet szippantani kellemes illatából, ami megnyugtató volt számomra.

Azzal a tudattal ültem végig másfél órát az osztályteremben, hogy fogalmam sem volt, Jungkook melyik nap is tér vissza Amerikából. Ám, amikor kissé életkedv nélkül kiléptem a folyosóra és oldalra fordítottam a fejem, megpillantottam egy nagyon is ismerős alakot. Fehér ing fedte felső testét, nyakkendője még mindig rendezetlenül díszelgett rajta. Haja sokkal hosszabb lett az elmúlt hónapok alatt és a fiú is magasabb lett. Alsó ajkamat beharapva dobtam le vállamról a táskámat és villámgyorsan közelítettem meg a rég nem látott fiút. Futottam, mintha nem lenne holnap, majd nyakába ugorva kulcsoltam össze lábaimat dereka körül, karjaimat pedig nyaka köré. Szorítottam, mintha egy pillanatra is elillanna előlem.

- Jungkook! - kiáltottam meglepetten nyakába és szorosabban öleltem magamhoz, míg ő erős karjaival tartott az ölében, jobbra-balra dülöngélve. Nagyot szippantottam illatából és akarva-akaratlanul elsírtam magam.

Jungkook mély hangon felkuncogott és lerakott a földre, hogy szemeimbe nézhessen. Sötét barna íriszeinek tekintetével az enyémet ejtette rabul hosszú másodperceken keresztül. Jungkook közelebb hajolt hozzám és már csak annyit vettem észre, hogy ajkai az enyéimhez érnek, én pedig nem voltam rest viszonozni oly rég érzett csókját. Ajkai még most is édesek és puhák voltak. Karjaimmal átöleltem a nyakát és hajába túrtam, ezzel is közelebb húzva magamhoz. Kicsit sem érdekelt, hogy a suli kellős közepén csókolóztunk. Hónapok óta vártam arra, hogy a közelemben legyen és minden egyes pillanatát kiszerettem volna élvezni.

Nem hittem a szememnek, amikor többször is rápillantottam, hiszen eddig úgy volt, hogy nem lesz itt a suli első napján. Hirtelen az összes gondom elszállt Jungkook közelségének köszönhetően és csakis rá tudtam koncentrálni.

- Mit keresel itt? - kérdeztem tőlem még mindig a szemeibe nézve.

- Gondoltam, jobb lenne, ha megleplek. - mosolyodott el halványan. - Ezért is mondtam azt, hogy pár nappal később jövök.

- Cseles - ütöttem meg játékosan a mellkasát, majd ismét megöleltem, hogy mégjobban érezhessem bódító illatát.

▪️▪️▪️

Úgy éreztem, hogy Jungkook társaságának köszönhetően hamar elrepült az a pár óra a suliban. Már hazafelé igyekeztünk a srácokkal, akik alig tudtak elhallgatni, hiszen túlságosan is kíváncsiak voltak az amerikai életre, amiben Jungkook gazdagodott fél éven át. Eközben azt is megtudtuk, hogy Jungkooknak lett egy nagyon jó barátja, aminek őszintén örültem, mivel akkor nem volt egyedül és volt kivel legyen.

Szinte megváltásként ért, ahogy beléptem a házba. A szobámba siettem, hogy elpakoljak, hiszen Jungkookkal úgy beszéltem meg, hogy tíz perc múlva átjön. Nem mondom, hogy rendetlenség volt a szobámban, de egy-két ruhadarab a földön landolt az utóbbi pár napban. Alig, hogy leültem az ágyra, hogy kipihenhessem magam, nyílt is a szobám ajtaja. Jungkook melegítőben volt, telefonjával a kezében és ahogy bezárta maga után az ajtót, hirtelen indult meg felém és lökött az ágyra. Fölém tornyosulva csókolt meg határozottan, vadul, mégis figyelmesen és némi gyengédséggel, amitől jóleső borzongás futott végig gerincem mentén. Igen, ez az érzés már nagyon hiányzott. Hiányoztak a puha és meleg ajkai, amikkel enyéimet kényeztette hosszú perceken keresztül. Hiányzott meleg tenyerének érintése, amit csupasz bőrömön érezhettem. Hiányzott a teljes lénye és most, hogy itt van, fölém tornyosulva, csókolva engem, rettentően boldoggá tesz.

Folyamatosan csak mosolyogtam és úgy éreztem, hasamban újra felébredtek azok a fránya pillangók. Jungkook egy halk cuppanással hajolt el tőlem, hogy mélyen szemeimbe nézhessen én pedig viszonozzam. Éjsötét íriszei ismét rabul ejtettek. Másra sem tudtam figyelni, csakis arra a srácra, aki jelen pillanatban engem csodált gyönyörű szemeivel.

- Napról napra gyönyörűbb vagy - szólalt meg halkan, rekedtes hangján.

Bókjától ismét mosolyogni kezdtem.

- Te sem panaszkodhatsz - válaszoltam játékos hangnemben, ami mosolyt csalt arcára. Én pedig ezért a mosolyért élek. Bármit megtennék, hogy csakis mosolyogva lássam őt.

A következő pár órában összebújva feküdtünk az ágyon és míg Jungkook az amerikai életéről mesélt, addig én kellemesen csengő hangját hallgattam és persze arra is figyeltem, hogy mit is mond. Mesélt arról a bizonyos BamBamről és Jungkook szerint nagyon is furcsa név a Kunpimook Bhuwakul. Nem is én lettem volna, ha nem szállok vele vitába, miszerint BamBam teljes neve nem is furcsa.

- Miért is állok le veled vitázni? - nevette el magát Jungkook. - Inkább menjünk le enni, mert éhen halok.

Nem is kellett több, azonnal kikászálódtam ölelő karjai közül, hogy aztán az ajtónál megvárjam barátom, aki csiga lassúsággal közelített meg engem. Szemet forgattam "gyorsaságán", majd egyenesen a konyhába vettük az irányt, ami meglepetésemre nem volt üres.

- Hát te? - kérdeztem a kávét iszogató anyámtól. Eleggé korán volt még ahhoz, hogy itthon legyen. Legtöbb esetben este, tíz órakor ér haza és még nagyon nem volt tíz óra.

Ám anyám ahelyett, hogy válaszolt volna, rögtön Jungkookhoz lépett, hogy szorosan magához ölelje. Döbbenten néztem Jungkookra, akinek szemei rögtön elárulták, hogy ő sem számított erre. Tudni illik, hogy édesanyám nem mindig szokott így viselkedni, ezért is volt meglepetés számomra.

Amikor anyám hajlandó volt elengedni Jungkookot, már majdnem mindketten fellélegeztünk, ám ekkor anyám rettentő sok kérdést tett fel Jungkooknak, amikre szegény srác alig tudott válaszolni. Egy apró mosollyal fordítottam nekik hátat és kezdtem el egy könnyed vacsorát összeállítani, amivel jól is lakhatunk.

- Na és Eunsoo mit szólt, amikor megjelentél a suliban? - suttogta anyám úgy tudván, hogy nem hallom.

- Szóval te tudtál róla? - intéztem szavaimat anyának, mire ő ajkát beharapva fordult felém.

- Jungkook beavatott. Sajnálom, kincsem. - ezzel lezártnak nyílvánította a témát, hiszen egy újabb kérdést tett fel Jungkooknak.

Szemeimet forgatva fordultam vissza az eredeti helyemre, hogy tovább folytassam azt, amit elkezdtem. Jungkookék fél órán keresztül beszélgettek, aztán anyám egy mindent tudó pillantást vetett rám, majd kilépett a konyhábol, gondolom az apámmal közös szobájukba.

Jungkook elém lépett és átolelte derekam, fejét pedig nyakhajlatomba fúrta, hogy egy mélyet szippantson illatomból. Szorosan öleltem magamhoz a fiút, hiszen ez a fél óra is lassan telt el, anélkül, hogy megölelhettem volna.

- Végre kettesben vagyunk - harapta be alsó ajkát.

- Mire akarsz kilyukadni? - biccentettem oldalra a fejem.

- Találd ki - dörgölte össze az orrunk, mire én kuncogva hunytam le szemeim.

- Hmm - gondolkodtam el. - Mivel kettesben vagyunk... - simítottam fel kezeimmel a mellkasára, majd közelebb hajoltam hozzá. - Így nyugodtan megehetjük a vacsorát. - paskoltam meg a mellkasát, majd elléptem előle.

- Ah, de ne már - nyafogott, akár egy öt éves, ami nevetésre késztetett. - Pedig ma nagyon is romantikus kedvemben vagyok.

- Egy szóval sem mondtam, hogy ma nem romantikázhatunk. - vontam meg vállaim, majd elkezdtem enni, miközben Jungkook hitetlen arckifejezését figyeltem.

————————
Mégegyszer nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok erre a borzalmas részre.
Nem vagyok rá büszke, hiszen két héten keresztül írtam, ami nem igazán vall rám.
Mostanában nem igazán van ihletem és ezen a részen is meglátszik.
Ne haragudjatok😔💜