Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

8.

- Mondták már, hogy ilyenkor mennyire aranyos vagy? - nézett rám Jimin a tükörből. Épp a nagybátyjától kapott tánctermében voltunk. Itt szokott próbálni és kiereszteni a gőzt, ha nem egy lánnyal van elfoglalva, ugyebár.

- Hm? - pislogtam kettőt, ugyanis elégge elbambultam, ahogy Jimin elképesztő táncmozdulatait figyeltem.

- Aranyos vagy, EunSoo. - csípte meg orrom, mire én hangosan rákiáltottam és rácsaptam a kezére. - Áu! Ezt miért kellett?

- Inkább táncolj! - mutattam magam elé, de ő megrázta a fejét és a cuccaihoz indult. - Mit csinálsz?

- Megyek edzeni, jössz? - ez nem kérdés. Otthon egyedül lennék és nem hiányzik Jungkook társasága. Persze még nem kértem tőle bocsánatot, mert a büszkeségem nem engedi, de egyszer veszem a fáradtságot és kiejtem neki azt "bocsánat" szót. Bár, ezt már egy hete hajtogatom, mégsem teszem meg.

Jimin összeszedte a cuccait, miután előttem nem zavartatva magát, átöltözött. Mármint egy másik felsőre és nadrágra kell itt gondolni.
Amint kiléptünk a hatalmas épületből -ahol a táncterem volt- , összehúztam magamat és szorosan Jimin mellett sétáltam. Hihetetlen hideg volt már december második hetében. Hiába vettem fel melegítőt a nadrágom alá és
még egy felsőt a pulcsim alá, nagyon fáztam.

- Tessék. - terítette rám Jimin a kabátját, ugyanis nekem nem volt időm otthon felkapni egyet, annyira siettem. - Miért nem vettél fel kabátot, te idióta?!

- Mert egy idióta miatt siettem. - morogtam a kabátjába, amit szorosan összehúztam magamon. - Egyébként, kösz.

Jimin felhorkantott, majd magához ölelve ballagott tovább velem az edzőteremig, ahol szélsebesen léptem be, hogy felmelegítsem magam. Jimin kabátját egy annak kijelölt helyre akasztottam, majd bentébb léptem a fiú társaságában.

- Várj meg itt. - ültetett le egy székre. - Mindjárt jövök.

Halkan felsóhajtva helyezkedtem kényelembe a hideg széken, ami persze, hogy a fiúöltöző mellett volt.  Az ismeretlen kigyúrt hapsik csak úgy özömlöttek be az öltözőbe, de kihagyhatatlan volt nem megbámulniuk engem. Komolyan mondom, egyesek úgy néztek rám, mintja nem láttak volna lányt egy edzőteremben. Vagy az volt furcsa nekik, hogy az öltöző mellett ültem?
Mindegy is. Az ő dolguk.

Kinzó öt perc után, Jimin volt olyan szíves kijönni végre. Egy fekete atléta volt rajta, amitől megmutatkoztak fedetlen karjai, amiken csak úgy dagadtak az izmok és az erek. Mellkasa csak úgy dudorodott, lábai szinte majd szétrobbantak annyi izomtól.
Egyáltalán, mikor gyúrta így ki magát ez az idióta?

- Tetszem neked? - vigyorgott önelégülten, mire én nyitott szájjal még kétszer végignéztem testén, majd aztán szólaltam meg.

- Azt a picsa.

Mutatóujjammal megböködtem hasát, ami kétségkívül izmos volt. Bár nem láttam, de lemertem fogadni, hogy megvan mind a nyolc kockája.

- Mit szedsz, te állat? - nevettem fel kínomban.

- Hm, nem tudom. - hunyta le szemeit, majd élvezkedve beletúrt hajába, ezzel is jobban megmutatva bicepszét.

- Az anyámat, még itt belédszeretek. - válaszoltam unottan, amikor tudomásul vettem, menyire egy egoista fiú a legjobb barátom.

Jimin csak puffogott, majd szépen a vállamtól fogva betessékelt a hatalmas edzőterembe. Nos, én lány létemre még sosem voltam edzőteremben. Így, ha akarnám se tudnám, milyen gépek vannak egy edzőteremben. Bár láttam itt futópadot, súlyzókat meg azt a bicikli szerűséget, ami anyámnak is van otthon a hálójuk egyik sarkában, ugyanis egyszer gondolta, hogy vesz egyet, de azóta is csak díszként fogja a port.