Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

39. +Kihívás

Miután az általunk rendelt három különböző ízesitésű pizzát vártuk, beszélgetni kezdtünk. Legalább is a többiek, én már fél percnél elvesztettem a fonalat, hiszen Jimint bámultam lebiggyesztett ajakkal, hogy ha rám néz, megessen rajtam a szíve. Tulajdonképpen mindig használnak a kiskutya szemeim, ha sokáig a srácon tartom őket. Az már más, hogy Jungkooknál sosem sikerül. Hitetlenül összehúzom szemöldököm és magamban felteszem a kérdést; Hogyan kötöttem ki Jungkooknál, amikor az elején még Jiminnel voltam elfoglalva? Öntudatlanul elmosolyodtam, amint beugrott a szemeim elé az a gyönyörű, mandulavágású szempár, a srác pisze orra és szépen ívelt, telt ajkai. Hirtelen előbukkant nyuszi mosolya és a szívem ismét úgy döntött, hogy kissé felgyorsul kalapálásában. Szemeim előtt láttam teljes valóját, ahogy felém lépdel és biztonságot nyújtó karjait körém fonja, ezzel meleg ölelésébe vonva testem. Ajkaimat beharaptam, amikor felidéztem az általam oly' imádott hangját, ahogy kimondja a 'Szeretlek' szót.

- EunSoo? - jött a hang valahonnan, de engem már annyira ellepett a rózsaszín köd, hogy csakis Jungkookot láttam magam előtt. Szerelemtől kábult tekintettel figyeltem az előttem ülő ide hallucinált barátom, míg valaki meg nem rángatta a vállamat, ezzel kiszabadítva a saját magam által kreált illúzióból, amiben szívesen maradtam volna még. - Miért nézel így rám?

- Mi? - kapkodom fejem az értetlen tekintetű fiúk között. - Mit történt? Valamiről lemaradtam?

- Nem, csak már a nyáladat csorgatva bámultál rám - válaszolt ártatlan tekintettel rám nézve, Namjoon.

Ajkaimmal kisebb 'o' -t formáltam, majd kínosan elmosolyodva bocsánatot kértem tőle.

Jiminre pilantottam, aki karjait mellkasa előtt összefonva nézett rám durcásan, mire én lemondóan sóhajtottam. Ekkor jött meg a pizza, én pedig azonnal rávetettem magam a tonhalasra és szinte húsz másodperc alatt bevágtam két szeletet, Namjoon elmondása szerint. A harmadik szeletnél véltlenül félrenyeltem és hangos fuldokolásba kezdtem, mire Yoongi ütögetni kezdte a hátamat, de semmit sem segített.

- Istenem, hogy sosem tanulsz már meg végre rendesen enni! - hallottam meg Jimin rosszalló hangját, mire könnyes szemekkel rápillantottam. Felállva öntött a poharamba egy kis adag narancsos üdítőt, majd a kezembe nyomta, amit el is fogyasztottam.

- Köszönöm - motyogtam, mire ő szemet forgatva felsóhajtott, majd leült. Elmosolyodtam, hiszen hiába haragudott meg rám, kész volt segíteni nekem, amiért hálás vagyok.

Percekkel később elővigyázatosabban kezdtem el a pizzát falatozni. A többiek is csendben ettek, csak a többi vendég beszélgetéseit és nevetéseit lehetett hallani, mielőtt Jin hirtelen feldobott egy témát.

- Jungkook mostanában kissé furcsán viselkedik - igen, ahogy ezt mondta, nekem is rémlik, hogy mostanában tényleg furcsán viselkedik. Mintha titkolna valamit. Minden esetre, biztosan csak mi gonoljuk túl a helyzetet.

- Biztos félreérted - néztem rá, miközben bekaptam az utolsó falatot a pizzámból. - Hallatszik a hangján, hogy fáradt. Lehet csak a környezete furcsa és ezért ő is úgy viszonyul ahhoz.

- Van benne valami, de akárhányszor rád terelődik a szó, mindig hezitál - folytatja tovább és mondandója túl kíváncsivá tett, ezért az asztalra könyököltem, hogy közelebb legyek hozzá. - Olyan furcsa a tekintete és sokszor harapdálja a száját és a körmeit, ha rólad van szó.

- Biztos hiányzik neki - rántott vállat Tae, én pedig egyetértően bólogatni kezdtem, ám Jin most rendesen bogarat ültetett a fülembe.

Aggodalmamat nem kimutatva helyezkedtem egy kicsit a helyemen, hogy kényelmesebben ülhessek, ugyanis majdnem egy órán át keresztbe voltak a lábaim. Jóleső sóhajt hallatva nyújtottam ki végtagjaim az asztal alatt, majd fejemet a támlára döntöttem volna, ha az nem lett volna alacsony, így kis híján reccsent egyet a nyakam, ahogy hirtelen hátra bicsaklott. Hisztérikusan felnevettem, hiszen csak én lehettem ilyen szerencsétlen, na meg azok az emberek, akik ilyen ülőhelyeket terveznek.