Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

44.

Jungkook egész másnap reggelig maradt velem, így a lehető legnyugodtabban tudtam aludni. Előző este többször is célzott arra, hogy többet is szeretne tőlem és nem csak az ujjaival izgatni, mire én valahogy el kellett neki mondanom, hogy még nem állok rá készen. Akárhány hónap is telt el azóta, amióta megerőszakoltak, még úgy éreztem, hogy még nincs itt az ideje. Megesett Jungkookon a szívem, hiszen ha jól tudom, már fél éve volt az utolsó, hogy lefeküdt valakivel, én pedig még húzom is az időt. De Jungkook közölte velem, hogy nem kell idegesnek lennem, mert megérti a helyzetemet és csak akkor fekszünk le, ha én is úgy akarom.

Másnap reggel Jungkook simogatásaira ébredtem. Annyira rég volt már, hogy vele feküdtem le aludni és vele is ébredtem, hogy rendesen elérzékenyültem, miközben ő már puszikkal leptel el arcom minden egyes pontját.

- Jó reggelt, Jagi - suttogta és még így is lehetett hallani, hogy mennyivel mélyebb a hangja, mint általában szokott lenni. A becenév hallattán pedig jólesően megborzongtam és lassan kinyitottam szemeimet.

- Neked is, Oppa - pár hónappal ezelőtt szembe röhögtem volna az illetőt, aki közölte volna velem, hogy Jungkook a barátom lesz és oppa-nak fogom nevezni.

- Ha nem lennél a barátnőm, már rég kidobtalak volna az ablakon - mondta komoly arckifejezéssel, mire én elnevettem magam és szembe fordultam vele, ugyanis eddig a hátamon feküdtem.

Szorosan Jungkookhoz bújtam és csak akkor realizáltam, hogy meztelen vagyok, amikor Jungkook a fenekemre csúsztatta kezét. Nem kell mondanom, hogy az este, miután közöltem vele, hogy még em szeretnek vele lefeküdni, inkább másképp okoztunk egymásnak örömet.

- Olyan jó fogni - markolászta a fenekem, miközben fejét nyakamba fúrta és mélyet szippantott a levegőből. Vagy inkább az illatomból. Még szerencse hogy tegnap lezuhanyoztam.

- Ezt jó tudni, de öltözzünk fel, mielőtt valaki ránk nem nyit - amint kimondtam az utolsó szót is, a kilincs lenyomódott,az ajtó pedig nagy hévvel kinyitódott, mire mindketten elugrottunk egymástól.

- Jézus Atya Úr Isten, legalább takarnátok el magatokat - kiáltott fel Jimin, majd kezeit szemei elé rakta, míg be nem bújtunk a takaró alá Jungkookal. Ekkor pedig meghallottam anyám hangját is, ahogy felnevet és csak akkor vettem észre, hogy mindvégig a legjobb barátom hátánál állt. Szerencse, hogy anyám nem egy régimódi szülő volt. Ő mindig is azt mondogatta nekem, hogy fiatal vagyok és élvezzem az életet.

- Anya! - kiáltottam rá, mire Jungkook a takaró alatt kezdett el nevetni, mire én próbáltam a lába közé csapni, de jó reflexeinek hála elhúzódott tőlem. Csak arra nem számított, hogy az ágy szélén feküdt, így rendesen a földre csapódott. - Kimennétek?!

- Mi folyik itt? - jött a hang kintről, majd apámat láttam meg érdeklődő tekintettel.

Jungkook felborzolt hajjal felült és ágyam marracának támaszkodva figyelte közönségünk.

- Menjetek már ki! - temettem tenyereimbe az arcomat. Nem hiszem el, hogy ez a reggel nem indulhatott volna másképp. Nem is értem hogy a szüleim mit keresnek itthon még ilyenkor. Bezzeg máskor!

Jimin megelégelte a látottakat, ezért szépen kiterelte a szüleimet a szobámból és maga után bezárta az ajtot, mire nagyot sóhajtva párnáimra dőltem.

- Ez izgalmas volt - mászott fel Jungkook mellém, még mindig egy szál semmiben.

- Öltözz már fel! - kiáltottam rá tehetetlenül, majd elfordultam tőle, mire ő nevetni kezdett.

Életem eddigi legborzalmasabb reggele!

▪️▪️▪️

Miután Jungkook hazament, a konyhába siettem, hogy egyek valamit, mert már úgy éreztem, hogy kippukadok. Alig ettem valamit az elmúlt napokban, így nehezemre esett lenyelni azt a pár falatot, de legalább már nem volt üres a gyomrom és ettől jobban éreztem magam. Nagy meglepetésemre Jimin a nappaliban volt a telefonjával a kezében. Olyan csendben volt, hogy észre sem vettem, na meg a kanapén feküdt, így tényleg nem is láthattam, ahogy elhaladtam mellette.