Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

49.

Az idő csak repült a fejünk fölött, hogy szinte észre sem vettük. Holnap lesz az utolsó középsulis napunk, emiatt pedig minden a feje tetejére állt. A tanárok igyekeztek minket mindenből lezárni, mi pedig azon igyekeztünk, hogy egy fergetes búcsuztató bulit összecsapjunk. Szinte hihetetlen, hogy az utolsó sulis évünknek is vége, innentől kezdve pedig sokakat vár a nagy betűs élet. Persze mi tervezünk tovább tanulni és egyetemistaként élni életünk. A mi kis csapatunk pedg ismét teljes lesz, hiszen ugyanazon az egyetemen leszünk hallgatók, ahol Yoongi, Namjoon és Jin is.

Sajnálatos módon már megint hajnalban ébredtem fel. Az utóbbi napokban álmatlanságban szenvedek és sokszor felébredek éjjelente. Nagyon jól tudom, hogy a stressztől van, na meg a rettegéstől, hiszen még ha együtt leszek a többiekkel, attól még rendesen rettegem az egyetemtől. Folyamatosan azon kattog az agyam és egy perc nyugtom sincs tőle.

Valahogy muszáj volt lenyugtassam magam, ezért lesiettem a konyhába, hogy megigyak egy pohár hideg vizet. Próbáltam Jungkookot nem felébreszteni, hiszen ő úgy aludt, akár egy újszülött kisbaba, miután jól lakott. Amikor kellőképpen lenyugodtam és sikerült minden rossz gondolatot kiűzzek a fejemből, visszamentem a szobába és óvatosan befeküdtem Jungkook mellé. Szinte azonnal korbeölelt karjaival, majd közelebb húzódott.

- Már megint nem tudsz aludni? - dünnyögte a párnába, mire egy halk igennel válaszoltam. - Gyere ide.

Szorosan magához húzott és egy puszit nyomott fejem tetejére, majd derekamat kezdte el ujjaival cirógatni, ami nagyon jól esett. Fejemet mellkasába fúrtam és megpróbáltam elaludni, ami nem volt nehéz dolog úgy, hogy közben Jungkook simogatott.

▪️▪️▪️

Reggel az ébresztőre keltünk és tőlünk nem megszokott tempóban készültünk el az utolsó sulis napra. Kicsit sem volt kedvem két órán át az igazgatónőt hallgatni és azt, hogy mennyien lettek kíváló tanulók, akik közt Jimin is ott volt, na meg persze én is. Amikor minden befejeződött, még fel kellett mennünk az osztálytermünkbe, hiszen az összes itt maradt cuccainkat haza kellett vigyük. Szerencsére nekem alig voltak itt dolgaim, kivéve a torna felszerelésem, ami a szekrényemben lapult.

- Neked sincs sok cuccod, úgy látom - lépett hozzám Jimin, majd egy szoros ölelésbe vont. - Mehetünk akkor?

- Várjuk meg Jungkookot - biccentetem barátom felé, aki felénk rohanva mutagott kezeivel. - Őt meg mi lelte?

- Fussatok, ti bolondok! - kiáltott a folyosó végéről.

- Miért? - kiáltott vissza Jimin, de választ nem kaptunk, hiszen hirtelen meghallottuk az igazgatónő kiáltását.

- Jeon JeongGuk!

Amint Jungkook elért minket, észrevettem a folyosó végeről az igazgatónőt, aki csurom vizesen próbált utolérni minket, magassarkújában. Jungkook a csuklómat megragadva húzott maga után, Jimin pedig futott utánunk, egészen a parkolóig, ahol barátom kocsija állt. Fél évvel ezelőtt megszerezte a jogsit és egy kocsit is kapott, úgymond ballagási ajándékként. Lihegésünk közepette hajoltam előre Jungkookhoz, mivel a hátsó ülésen jutott nekem hely. Amikor Jimin is velünk utazik, folyton hátra vagyok száműzve, amit nagyon nem díjazok.

- Mi volt ez az egész? - kérdeztem, mire hirtelen felnevetett. - Mi van már?

- Egy vízzel teli vödröt állítottam az ajtó tetejére. - szólalt meg még mindig röhögve, mire Jimin is elnevett magát es lepacsizott Jungkookkal, én pedig hitetlenül pillantottam hol Jiminre, hol a barátomra.

- Óvodások - forgattam meg szemeim, majd hátradőltem.

A búcsúztató buli hat órakor kezdődött, így elég időnk volt ahhoz, hogy kényelmesen elkészüljünk. Bár mondhatnám azt is, hogy nekem éppen elég volt, mert Jungkook öt perc alatt elkészült. De két és fél óra készülődés megérte, hiszen nagyon is tetszett a végeredmény. Derékig érő hajamat a kontyból lett hulámokkal díszítettem, a sminkem pedig kissé erőteljesebb volt, mint amiket eddig készitettem. Ajkaimat bordó rúzs fedte, ruhám pedig szintén bordó színben pompázott némi csillógó anyaggal befedve.