Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

16.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
A történetben lévő Jisoo nem a BlackPink-ből ismert JiSoo.
•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

A Jungkook és köztem történt
csókjelenet után egy héttel, új diák érkezett. Nem volt vele problémám, hiszen biztos voltam benne, hogy kedves fiú vagy lány lesz az illető, de arra még én sem gondoltam, hogy az életemet fogja megkeseríteni.

JiSoo, a mi új osztálytársunk csupán két napja érkezett, de már az osztály legmenőbb srácát bekörnyékezte. Jungkookot. Mondjuk ő nem bánta, ő járt vele jól, hiszen kedve szerint utasítgathatott neki, JiSoo pedig egy "igen"-t elvinnyogva teljesítette azt. Legyen az bármi.

Ismétlem, bármi.

JiSoo azt is megtudta, hogy Jungkook, amint betölti a húszadik életévét, megházasodik. Nem volt vele gond, csak akkor, amikor megtudta, hogy nem mást, mint engem vesz el. A lány olyannyira bedühödött, hogy készült rámugrani, ám Jimin ezt megakadályozta, így csak egy hosszú vörös csík díszelgett a jobb orcámon. Nem volt kellemes, ahogy a saját kezüleg felragasztott, hegyes műanyag körme végkaristolta az érzékeny bőröm. Úgy voltam vele, hogy semmi gáz, most az egyszer elnézem.

Nem kellett volna.

Ugyanis hiába ignoráltam őt az elkövetkező napokban, ő mégjobban próbálkozott. Nem volt képes elfogadni a tényt, hogy szinte mindenben lekörözöm, legyen az tanulás, stílus vagy szókincs. JiSoo szókincse megegyezett egy tíz évesével. Hiába tolta nekem a szebbnél szebb oltásokat, mindig volt egy olyan szó vagy mondat, amivel földbe tiporhattam szegény lányt.

Jungkook jót szórakozott ezeken a jeleneteken. Őt lathatóan nem hatotta meg a lány rimánkodása vagy vinnyogása, egyszerűen lekoppintotta.

JiSoo ártalmatlan volt, csupán csak irritáló nőszemély volt. Ám a mai napig szinte senki sem gondolta, hogy ennél messzebb is képes elmenni.

Éppen Jiminnel vitattuk meg a közös prezentációnk témáját, amit év végén kell előadjunk, amikor is új osztálytársunk odalépett hozzánk és nemes egyszerűséggel Jimin nyakának esett.

Szó szerint.

Nem tudtam elképzelni, hogy mi a fene történt hirtelen a lánnyal, hiszen pár perccel ezelőtt még vidáman vihoraszott Jungkook ölében ülve az osztály többi plázacicáival. Jimin hangosan felkiáltott és próbálta leráncigálni magáról az épp vámpírnak hitt lányt, de bizony az Istenért sem sikerült neki.

Akkor düh forrongott bennem, hogy úgy éreztem, ha nem adom ki magamból, félő, hogy felrobbanok. Hirtelen én is felálltam és JiSoo háta mögé léptem, hogy aztán kezemet fekete hajzuhatagába túrjam és teljes erőmből hátra rántsam a lányt. Fájdalmas nyögés, szinte visítás hagyta el száját, majd bosszúsan rámnézett.

- Te! - vinnyogta irritáló hangján, mire muszáj volt összeszorítanom a szemeimet. De arra nem számítottam, hogy hirtelen figyelmetlenségem kihasználva lökött Jiminre, így egy félreérthető pózban kötöttem ki legjobb barátom ölében.

Na és a tanár pont ezt a csodás pillanatot vslasztotta, hogy beléphessen tíz perc késés után.
Időm sem volt lemászni szegény fiúról, mivel JiSoo mondata teljesen lebénitott.

- Tanárúr, nézzen rá JiMinre és EunJireigen, számára az én nevem EunJi...

JiSoo mondata után síri csend állt be, szinte lehetett hallni a hevesen dobogó szívemet. Persze ilyenkor senki sem látta, hogy ez mind JiSoo műve.