Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

19.

Ma kivételesen egy étterembe jöttünk el vacsorázni. A két családfő egymással szemben foglalt helyet a hatalmas kerek asztalnál. Anya és én egymással szemben, apa mellett. Jungkookék pedig szintúgy, csak éppen az ő családjuk fő tagja mellett. Egy átlagos vacsora volt ez, mint a többi, én mégis izgultam. Tulajdonképpen nem volt miért izgulni, hiszen nem idegenekkel ültem egy asztalnál, csak Jungkook mellett, aki kedve szerint fogdoshatta a csupasz combom, ahol felgyűrődött a ruhám. A szüleink boldogan elcseverésztek, egy cseppett sem figyeltek ránk, így bátran kiereszthettem a hangom, mivel úgy sem hallották volna.

- Abba hagynád? - sziszegtem fogaim között, ugyanis az a hajszálnyi bátorság is elszállt, amikor a fiúra pillantottam.

- Mégis mit? - pillantott rám ártatlanul, miközben megmarkolta a combom. Élesen beszívtam a levegőt és lehunytam a szemem, mert nem akartam felkelteni magamra a figyelmet. - Megbántam, hogy ezt a ruhát választottuk.

- Ugyan miért? - húztam fel egyik szemöldököm.

- Mert könnyen felcsúszódhat, így teljesen akaratlanul is odatéved a tekintetem. - nyalta meg alsó ajkát. - Mégis tetszik.

Hüvelykujjávval a fedetlen bőröm kezdte el cirógatni, minek köszönhetően kis dudorok jelentek meg combom teljes területén. Jungkook felnevetett, majd tenyerét lecsúsztatta combomról és gondosan visszahelyezte a ruhám alját, elrejtve a kissé intim terültetet a kíváncsi szemektől. Forrongot bennem a düh, de mégsem lett volna jó ötlet elordítani magam, mivel nyílvános helyen voltunk és nem szerettem a szüleimet leszégyeníteni. Így egy mély levegővétel után nekiláttam a vacsorának.

Amerikait rendeltem, ezért pálcikák helyett villával és késsel fogyasztottam el az íncsiklandó steaket és párolt zöldséget. Ritkán eszem ilyet, ezért minden egyes falatnál lehunytam a szemem és kiélveztem az számban kirobbanó ízvilágot.

Anyáek jól elvoltak Jungkook szüleivel, mi pedig csak egymás mellett ülve figyeltük őket és párszor mi is becsatlakoztunk a beszédbe, hogy ne vegyék pofátlanságnak a figyelmetlenségünk. Az utolsó falat húst nyeltem le, amikor Jungkook felém fordult és míg meg nem ittam a pohár vízet, szemeit rajtam jártatta. Nagyot sóhajtva tettem le kissé túl hangosan is az üvegpoharat, mire páran idenéztek, és mily' meglepő, a szüleink is.

- Minden rendben, drágám? - pillantott rám anyám.

- Persze. - mosolyogtam ártatlanul és a nyugodt arckifejezést elővéve jeleztem neki, hogy tényleg nem történt semmi.

Összehúzott szemekkel fordultam Jungkook felé, aki féloldalas mosolyával pillantott vissza rám. Szemei ajkaimra vándoroltak és tisztán látszódott rajta, hogy valamin nagyon agyal. Remélem nem egy újabb csókról, mert akkor biztos az asztalba verem a fejét.
Meglepetésemre a kezét emelte fel, aminek hüvelykujját szám sarkára nyomta és végighúzta alsó ajkamon. Megdöbbenve, kissé tátott szájjal és kitágult szemekkel figyeltem, ahogy kezét elhúzza tőlem és a szálvétába törli ujját.

- Maszatos volt. - mutatta mutatóujjával, hogy hol is árválkodott az a maszat.

- Szólhattál volna. - sziszegtem fogaim között.

- Akkor mire lett volna ez a király mozdulat? - célzott az imént történt kis akciójára.

- Tartsd meg a nyálas sorozatoknak. - mosolyogtam gúnyosan, majd elnézést kérve felálltam a helyemről és elmentem a mosdóba, úgymond felfrissülni és legfőbbképpen lenyugodni.

▪️▪️▪️

- És képzeld el, az ujjával törölte le! - meséltem Jiminnek teljesen felháborodva a tegnap történt eseményeket. Tudtam, hogy nem kéne előtte ezeket felhoznom, hiszen felidegesíti magát és persze azt is tudom, hogy ez számára kínos. De mégis annyira elakartam ezt neki mondani és kiadni a bennem felgyülemlett feszültséget.