Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

30.

Reggel szerettem volna a meleg napsütésre, vagy egy kellemes dologra ébredni. Álmaimban sem gondoltam arra, hogy Jungkook kora reggel rajtam fog terpeszkedni, nyakamra csorgatva nyálát. Elég nevetséges látvány lehet külső szemszögként, de az én szemszögemként pedig rohadtul kellemetlen.

Hiába lökdöstem vagy rúgtam meg, ő csak mégjobban belém kapaszkodott, ráadásul jobb lábát átvetette derekamnál, így már teljesen csapdába estem. Meleg lehelete csiklandozta a nyálától nedves nyakam, ezzel bőrömre libabőrököt varázsolva. Halkan felkuncogtam, ahogy álmában motyogni és nyammogni kezdett, míg jobb kezével szemét kezdte el dörzsölni. Jobb karom nem tudtam kihúzni a fiú alól, ezért inkább felemeltem és fejére helyeztem tenyerem, hogy ujjaimmal borzos, éjfekete hajába túrjak, megmasszírozva fejbőrét, amit nagyon imád. Most sem hagyta szó nélkül, nagyot szusszanva húzott magához szorosabban, már ha tudott egyáltalán, hiszen a legvékonyabb papírlap sem fért volna el közöttünk.

Túl kényelmetlen volt már a hátamon feküdni, ezért megpróbáltam az oldalamra fordulni, hogy Jungkookkal szemben feküdjek. Karjai szorításán  enyhített, hogy mozogni tudjak, de amint megtaláltam a legtökéletesebb pozíciót, szinte azonnal felerősödött szorítása körülöttem. Fejemet óvatosan a párnára döntöttem és tekintetem az álomszuszék arcára vezettem. Fekete tincsei kócosan hullottak a fiú homlokára, szemei lehunyva pihentek, hosszú és fekete szempillái pedig szinte természetfelettien ölelték körbe mindkét szemhéját. Pisze orra az enyémet érintette, így kedvem szerint böködtem meg orrommal játékosan az övét. Ajkai elnyíltak álmában, ahogy a levegőt vette, néha nyelvével végigszántva a kicserepesedett ajkain, amik lélegzet vételei miatt lettek szárazak.

Szinte felfoghatatlan volt számomra, hogy ebbe a srácba szerettem bele. Egy évvel ezelőtt imádkoztam, hogy elkerüljük egymást, a puszta látványától kirázott a hideg és szinte azonnal az undor fogott el. Most pedig azért imádkozom, hogy ne kerüljön el többé, ne hagyjon el és velem maradjon, amíg csak lehet. Szavakkal nem tudom kifejezeni az iránta érzett érzelmem, ami az utálatról egyenesen a szerelem irányába kanyarodott. Szívem még most is hevesen dobog, már-már átszakítva bőröm. Elkábulva térképeztem fel újra és újra az arcát, hogy minden egyes kis részét elraktározzam elmémben. Nem tudok betelni Jungkook látványával és azt hiszem, hogy nem is fogok tudni vele betelni. Szinte képtelen vagyok pislogni, minden egyes pillanatot megszeretnék ragadni arca gyönyörködésében.

Kezemet felemelve, Jungkook arcához emeltem és egy rakoncátlan hajtincset eltürtem szeméből. Úgy rendeztem el fekete tincseit, hogy teljes rálátást nyerjek tökéletes homlokára.

Annyira szeretem ezt a fiút, hogy elmondani nem lehet. A tegnapi vallomása miatt pedig pillangók ezrei éledtek fel hasamban, hogy eszeveszett repkedésbe kezdjenek, ezzel belsőm ostromolva, remegésre késztetve. Kezem lentébb vándorolt és őrülten remegő ujjaimmal megérintettem Jungkook arcát. Lassan körkörösen simogattam makulátlan és puha bőrét, majd több bátorságot összeszedve, a teljes tenyeremet arcára helyeztem.

Jungkook ezt a pillantot választotta az ébredésre, már ha eddig aludt. Kinézem belőle, hogy alvást színlelve várta meg, hogy megtudja, mire is vagyok képes, míg ő alszik. Jobbjával megfogta kezem és szájához emelte, hogy tenyeremre pusziljon, amit kitágult szemekkel, teljesen meglepődve fogadtam.

- Megtudnám ezt szokni. - fészkelődött kicsit, hogy kényelmesebben feküdhessen.

Amint kényelmesen elhelyezkedett, szemeit kinyitotta és tekintetével rögtön rabul ejtett. Csak meredtem fekete íriszeibe, amik láncként húztak magukhoz. Ha lehetne, elmerülnék íriszei sötétjének mélységében. Jungkook halványan elmosolyodott, majd arcomra simítva eltűrt egy tincset a szememből.