Jeon JeongGuk, becenevén; Jungkook, nem ismer határokat. Kedve szerint fekszik le lányokkal és zaklatja szomszédját Kim EunSoo-t. EunSoo és Jungkook tízenhét éves koruk óta jegyesek. Amint betöltik a megfelelő életkort, egybekelnek, ezzel egyesítve...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
-EunSoo szemszöge-
A napernyő alatt pihenve, egy széles mosolyt eleresztve figyeltem férjemet, ahogy gyerekeinket kergeti a parton, közvetlen a tenger mellett. Jungkook hangos nevetése és gyermekeink vidám kacaja töltötte be az üres tengerpartot, ahol voltunk. Hangosan felnevettem, amikor Jungkook hirtelen felkapta SeoHyeont és a kislány kérésére a vízbe dobta. Alsó ajkamat beharapva figyeltem, ahogy Jungkook felém fordul, így meztelen felsőteste elém tárult. Rövid nadrágja alól kilátszódó combjain fel és le ugráltak az izmok, ahogy felém közeledett.
- Ne hagyd egyedül a kicsiket - szólaltam meg enyhe szigorral, mégis mosolyogva, miközben a két kis gyerkőcre néztem.
- SeoHyeon tud úszni és amúgy sem menne be a vízbe nélkülem. - ült le mellém, majd homlokomra csókolt. - JeongSan pedig elvan a homokban. Nem akarod ezt levenni? - csípte ujjai közé a lehelet vékony kendőt, amivel a testem tekertem körbe.
- Már miért venném le? - kérdeztem tőle. Nem igazán voltam büszke az alakomra, még ha sokan is mondták és csinos vagyok és Jungkook sem győzte dícsérni a testem. Két éve, hogy megszültem JeongSant, ezért még nagyon is van pár felesleg rajtam, amit jobban szeretek eltakarni még a férjem előtt is.
- Hogy lássam a gyönyörű feleségem gyönyörű testét. - fúrta fejét a nyakamba. Nyakam érzékeny részét csiklandozta forró lehelete, ami arra utalt, hogy nagyon is kívánós kedvében van. - Tudod jól, hogy előttem nincs mit szégyelned, EunSoo-yah.
Becézésére apró mosolyt villantottam felé, mire ő is így tett.
- Mi lenne, ha este, miután elaltattuk a kicsiket, bevonulnánk a hálóba és tudod... - hajolt közelebb, hogy suttogva ejtse ki a szavakat, telt ajkain. - Megmutathatnád a tökéletes csípő mozgásod.
- Jungkook~ - nevettem fel kínosan, hiszen még annyi év után is zavarba tudott hozni egyetlen egy mondatával. - De csak akkor, ha megnézed velem a kedvenc filmemet. - kérdeztem tőle gonosz mosollyal. Jungkook utálta azt a bizonyos filmet, hiszen mindig a főszereplő pasira csorgattam a nyálam. - Benne vagy?
- Szerintem én leszek benned - kacsintott egyet, mire én hitetlenkedve a vállára csaptam.
- Anyu~ - hallottam meg JeongSan sírós hangját, mire Jungkookkal egyszerre fordultunk felé. - SeoHyeon~! - kiáltott fel sírva, miközben nővérére mutatott, aki épp a kis JeongSan várát rombolta le.
Kisfiamat karjaimba vettem, hogy az ölembe ültessem, hiszen csak így tudott lenyugodni.
- Majd apával építesz másikat, rendben? - kérdeztem tőle, mire hirtelen elhallgatott és Jungkookra nézett.
- Jó - szipogott szemeit törölgetve, majd karjait az apja felé nyújtotta, hogy Jungkook az ölébe vegye. Férjem futni kezdett, fura hangokat kiadva, hogy ezzel kisfiunkat megnevettesse.
Sokszor megdöbbentem, amikor magamban realizáltam azt, hogy JeongSan lassan már két éves és beszél, miközben a vele egyidős gyerekek még csak gügyögnek. JeongSan kimondottan okos volt, akárcsak SeoHyeon. Büszkék voltunk rájuk Jungkookkal és teljes szívünkből szerettük mindkettő, kis csöppséget. Nem gondoltam volna, hogy a hazasság ennyire megtudja változtatni az életem. Jungkookkal szorosabb lett a kapcsolatunk azután, és még szorosabb amikor gyermekeink megszülettek és azóta semmi sem változott.
Boldog voltam, amiért Jungkook volt a férjem. Boldog voltam, hogy két, csodaszép gyermeknek adtam életet, akik totálisan az apjuk géneit kapták. Akárhányszor a szemükbe néztem, Jungkook egykori, tizennyolc éves énjét láttam. Azt a fiút, akibe beleszerettem. Azt a fiút láttam, aki az arrogáns vőlegényem volt.
