Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

42.

Alig pár órával ezelőtt mertem azt állítani, hogy felesleges Jungkook és a tegnap történt incidens miatt sírnom. Ám a Jiminnel együtt töltött edzés után sírva estem be a házba. A szüleim dolgoztak, fogalmuk sem volt arról, hogy a lányuk konkrétan a lelkét sírja ki legjobb barátja vállán. Jimin úgy döntött, hogy velem marad és ráadásul itt is alszik, hogy vigyázzon rám. Szegény fiún látszott, hogy aggódott értem, amiért még rosszabbul éreztem magam.

- EunSoo, nyugodj meg, kérlek - simogatta szüntelenül Jimin a hátam, miután már mindketten ágyba bújtunk egy igazán hosszú és borzalmas nap után. - Ne gondolj Jungkookra, verd ki a fejedből és koncentrálj másra!

Nagyokat szipogva ráztam meg fejem nemlegesen, ezzel jelezve, hogy eszem ágában sincs másra gondolni és igazából, nem is tudnék, hiszen a végén Jungkooknál kötnék ki újból. Lehunyt szemeim előtt villogtak azok a képek, amiken Jungkook egy másik lányt csókolt úgy, mint pár hónapja engem. Ugyanis ma nem csak egy kép lett elküldve, hanem még másik három egy ismeretlen, amerikai számról és emiatt is kezdtem el végeláthatatlan sírásba. Ahogy eszembe jutottak a képek és Jungkook, ahogy azt a bizonyos lányt csókolta, még jobban elkezdtem sírni.

Jimin próbált lenyugtani, de én méginkább sírtam és jobban a nyakába bújtam, lábammal átölelve szegény srácot, aki mindvégig megnyugtatni próbált. Percek múltán valamennyire segített, ahogy Jimin fejemet kezdte el simogatni nyugtatásképp, így pár órára elaludtam.

Éjszaka riadtan ültem fel, hangos és szapora lélegzet vételek közepette. Álmaim rémképei még mindig megvillantak szemeim előtt, emiatt pedig ismét elsírtam magam. Éreztem, ahogy megmozdul ágyam matraca, majd Jimin ölelő karjait éreztem meg magam körül, amikbe erősen megkapaszkodtam.

- Nyugalom, Soo - suttogta Jimin fülembe. - Itt vagyok, EunSoo, nyugodj meg - kezdett el ringatni.

- Én ezt már nem bírom - suttogtam erőtlenül, miután valamennyire lenyugodtam.

- Gyere, feküdj vissza szépen - húzott maga után a kényelmes párnák közé.

Szüntelenül szipogva helyeztem magam kényelembe, majd vele szembe fordultam.

- Tudod, tisztában vagyok azzal, hogy milyen érzések kavarognak benned - szólalt meg halkan a szoba csendében.

- Hogy-hogy? - húzódtam hozzá közelebb, mivel Jimin közelsége fucsa módon megnyugtatott.

- Biztos nem felejtetted még el azt, hogy szerelmes voltam beléd és vagyok is mai napig - suttogta, miközben egy hajszálat sepert el a szememből.

Alsó ajkam beharapva húztam össze magam és fejemet lehajtottam, hogy erlejtsem zavart tekintetem.

- Sokat sírtam emiatt, de tudtam, hogy te Jungkookot szereted, még ha akkor nem is merted magadnak bevallani. Láttam rajtad, hogy oda vagy érte és ő is oda van érted, ha hiszed ha nem - folytatta, idővel pedig ismét szemeibe néztem. - Jungkook néha egy arrogáns pöcs veled, de szeret téged és ez a lényeg, EunSoo. Azok a képek lehetnek szerkesztések is, én tudom, hogy Jungkook sosem csalna meg téged - szorított rá kissé a kezemre.

Halkan kieresztettem egy sóhajt és azon kezdtem el agyalni, hogy Jimin hogyan lehet ennyire törődő és imádnivaló a néha frrfias külsejével.

- Bárcsak te lennél a vőlegényem - motyogtam halkan, szemeibe nézve, amik jobban sugározták aszeretet irántam, mint Jungkook szemei.

- Mi? - kérdezte értetlenül, mire én választ nem adva nyomtam egy puszit duzzadt ajkaira.

Másodszorra is megpróbáltam ajkaira hajolni, ám jóval hevesebben, ajkaimat mozgatva. Engem totálisan meglepve, Jimin viszonozta. A csókot meg nem szakítva feltápászkodtam és Jimin ölébe ültem, mire ő nagyot szusszantva simította kezeit derekamra. Ajkaimmal nem lassítva vontam be nyelvemet is csókunkba, amivel Jimin sikamlós ízlelőszervét hívtam táncba. Nem igazán gondoltam másra, csakis arra, hogy Jungkook megcsalt és úgy lenne fair, ha megkapná ő is ugyanazt, amit én tőle kaptam, még ha a végén Jimint bántom meg ezzel.

Hirtelen Jimin fordított helyzetünkön és meglepően egy hangos morgást hallatott, miközben kezeivel mindkét csuklómra fogott és fejem mellé feszítette, még mindig a markában tartva őket.

- Fejezd be! - emelte fel hangját, jól hallhatóan idegesen. - Ezzel rohadtul nem oldasz meg semmit, az Istenit!

- Sajnálom - hirtelen tisztult ki a fejem és kezdtem el újból könnyezni, ha Jimin nem döntötte volna homlokát az enyémnek. - Nagyon sajnálom - öleltem át, mire ismét fordított helyzetünkön, hogy kényelmesebben zárjon karjaiba. - Kérlek ne haragudj, Jimin

- EunSoo, csak nyugodj meg - simogatta fejem, apró puszikat hintve hajamba.

Rettenetesen szégyeltem magam és legszívesebben eltűntem volna erről a pokoli Világról, de tudtam jól, hogy ez lehetetlen lenne, így Jimin nyakhajlatába fúrtam a fejem és hullajtottam tovább a könnyeim. Kis idő múltán kezdtem kissé lenyugodni, köszönhetően Jiminnek, így lassan eltudtam aludni.

▪️▪️▪️

Hangos dörömbölésre ébredtem fel. Oldalra pillantottam, ahol Jimin kellett volna legyen, de hűlt helyét találtam. Nagyot sóhajtva felültem és megdörzsöltem fájdalomtól égő szemeimet, hogy kiűzzem az álmosságot belőlük. Ahogy kinyitottam a szobám ajtaját, a lentről hallatszódó dörömbölés hangosabb lett, így sietve az ajtóhoz mentem, mert nem tudtam elképzelni, hogy korán reggel ki szeretne bejönni. A kulcsot elfordítottam a zárban, így a kopogás is abbamaradt. Az ajtót lassan nyitottam ki, de amikor megláttam egy bizonyos személyt, teljesen lefagytam.

Éreztem, hogy könnyek gyűlnek szemeimbe és nemsokára vízesésként fogják végigszántani arcomat.

- J-Jungkook - motyogtam remegő hanggal, ahogy barna szemeibe néztem.

- EunSoo - lépett egyet előre, mire én ajkamat beharapva léptem hátra, hogy egy kis távolság legyen közöttünk.

Jungkook azonnal megtorpant, majd szemeimbe nézve harapta be alsó ajkát. Szemeiben tisztán lehetett látni a sajnálatot és aggoldamat, ami abban a percben kicsit sem érdekelt. Szenvedjen csak! Én is szenvedek.

- Mit keresel itt? - elég magabiztosságot összekaprva kérdeztem meg tőle.

- A történtek után rögtön hazajöttem - válaszolt egy halvány mosoly kíséretében, amit teljes szívemmel letöröltem volna a képéről. - Nézd, meg tudok mindent magyarázni és...

- Engem nem érdekel a magyarázatod - szakítottam félbe, még ha tudtam is szívem leges legmélyén, hogy megérdemli, hogy meghallgassam, de pont olyan helyzetben voltunk, hogy egyáltalán nem érdekelt az állítólagos barátomnak nevezett személy. - Ahogy jöttél, úgy mehetsz is

- EunSoo, kérlek - tette össze kezeit könyörögve, mire nagy bátorságot véve magamon, mellkasára helyeztem kezeim és kitoltam az ajtón.

- Szia, Jungkook - szorítottam össze szám, hogy visszatartsam a kitörni készülő sírásom.

Amint bezárult az ajtó, kulcsra zártam és lecsúsztam a falap mentén. Nem törődve Jungkook folyamatos dörömbölésével, sírni kezdtem.

- EunSoo, kérlek csak hallgass meg! - szólt Jungkook újból. - EunSoo, amit láttál, az egy hazugság, kérlek hallgass meg! - dörömbölt tovább, mire én még jobban sírni kezdtem, nem rejtegetve azt. Jungkook egy pillanatra elhakult, majd csak azt hallottam, ahogy mozgolódik, mire elhallgattam. - Eunsoo.. - szólalt meg halkan, mire én csendben hallgattam. - Szeretlek - hallottam, ahogy ellép az ajtótól, mire én felpattantam a földről és az ablakhoz futottam.

Jungkook lehajtott fejjel hagyta el a házunkat és szemeit piszkálva közelítette meg a szomszéd házat. Nagyokat szipogva indultam vissza a szobámba és sötétítettem be, hogy aztán bebújjak az ágyamba és másnap reggelig fel ne keljek.

———————
Remélem nem utáltok🥺
Amúgy is még érkezik egy rész!😉