Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

13.

A legmerészebb álmaimban sem gondotlam arra, hogy Jungkook vidámparkba visz. Arra meg még úgy sem, hogy mindenre felszáll, ahova én. Elég volt rámutatnom valamire, azt megkaptam tőle. Nem láttam rajta unottságot, sem azt, hogy mennyire haza szeretne menni így bátran hurcoltam el őt egy céllövős standhoz.

- Ha mindet eltalálod, megnyered az óriás nyuszit! - ugráltam előtte, akár egy kisgyerek, mire ő halványan elmosolyodott.

- Minek nekem az a nyúl? - húzta fel egyik szemöldökét.

Válaszként megrebegtettem a szempilláim és megpróbáltam a legaranyosabb arcomat magamra ölteni, hogy megessen rajtam a szíve.

- Hmm, nem is tudom.. - nézett fel az égre, mintha gondolkozna.

- Naaa, légyszi! - ragadtam meg kabátja nyakrészét, majd ugrándozni kezdtem, hogy elérjem, hogy lenézzen rám.

Jungkook hirtelen derekamra markolt és fejét felém fordította, minek köszönetően alig pár centiméter választott el minket egymástól.

- Egy csókot kérek cserébe. - direkt úgy formálta ajkait, hogy azok szinte hozzáérjenek enyéimhez.

Kitágult szemekkel figyeltem őt. Egyik pillanatról a másikra remegni kezdtem és, ha Jungkook nem tartott volna a derekamtól, térdre hullottam volna előtte. Számat szólásra nyitottam, de csak tátogtam, mint egy partra vetett hal. Egy hang sem tudott felszakadni torkomból. Nagyon akartam azt a nyuszit, de sosem csókolnám meg őt csakis azért, hogy megnyerje nekem. Akkor inkább én nyerem meg.

De persze, Kim EunSoo erős és magabiztos lány!

- Rendben. - vágtam rá határozottan, magamat is meglepve. Jungkook ledermedt és most rajta volt a sor, hogy tátogjon. - Na mi van, berezeltél egy csóktól? - cukkoltam, ami jól esett, mégis rettegtem tőle.

Jungkook komor arckifejezéssel ellépett tőlem és a pultról elvette a kikészített puskát, amikkel a gumikacsákat fogja lelőni. A fegyvert  magabiztosan fogta a kezében, mintha minden nap lenne a kezében egy. Teljesen magabiztosan tett mindent, mintha már ezer éve csinálná. Tátott szájal figyeltem, ahogy sorban találja el a célpontokat. Tíz telitalálat után letette a puskát, az idős bácsi pedig kedvesen mosolyogva átnyujtotta neki az óriás nyuszit nyereményként.

Jungkook önelégülten vigyorogva adta át nekem a plüsst és közelebb lépett hozzám. Tudtam, mi következik. Nagy levegőt véve, majd kieresztve hunytam le szemeim és nyomtam ajkaimat az övéire. Egy leheletnyi puszit akartam, de úgy látszott, Jungkook nem. Amint elhúzódtam volna, tarkómra fogott és határozottan, mégis gyengéden és kissé durván megcsókolt. Ajkait azonnal mozgatni kezdte, mire én csak kitágult szemekkel figyeltem lehunyt szemhélyait. Mindkét kezét arcomra simította és hüvelykujjával finoman cirógatni kezdte arcom, ami miatt eszemet elvesztve túrtam hajába és viszonoztam egyre szenvedélyesebb csókját. Kissé eltávolodott tőlem, majd nyelve hegyével végigyszántott felső és alsó ajkamon, mire megremegtem. Orrát az enyémnek dörgölte, majd újabb és újabb csókot lehelt ajkaimra. Percek múltán elvált tőlem és ujjainkat összekulcsolva indult meg a kijárat felé.

▪️▪️▪️

Éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam. Folyton csak az előző nap eseményei pörögtek le filmként a szemeim előtt. Nem tudtam mire vélni a viselkedésem, sőt, a Jungkook viselkedését sem. Nem lehetett rajta kiigazodni, egy rejtély volt számomra. Akárhogyan is próbáltam nem rá gondolni, az agyam automatikusan gyártotta a jobbnál jobb jeleneteket az együtt töltött délutánunkról. A harmincnegyedik -mert számoltam- oldalra fordulásom után mérgelődve rúgtam le magamról a takarót és öltöztem fel melegen, hogy lehetőleg kint a hidegben ne fázhassak. Anyámék már réges rég aludtak, így mepróbáltam halkan kiosonni a házból, hogy a hátsó kertben kisszelőztessem a fejem, de arra nem gondoltam, hogy nem csak én voltam az egyetlen, aki nem tudott éjjel aludni. Jungkook a kerítés túloldalán állt egyik kezét zsebébe mélyesztve, míg másikkal a megszokott bűzrudat tartva. Ámulva figyeltem, ahogy mélyen beleszív a fehér kis szálba, majd egy halk sóhajjal kiereszti ajkai közül. Jungkook, mintha megérezte volna, hogy valaki figyeli, felém fordult. Szemeiben felismerhetetlen csillogás keletkezett, amitől jólesően megborzongott minden egyes porcikám. A fiú felém lépkedett és a kerítést átmászva sétált mégközelebb. Miután megérkezett, leült mellém a hintára.