Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

38.

-EunSoo szemszöge-

Március első hetének, első reggelén bágyadtan nyitogattam pilláim. Fejem alatt fekvő párnám túlságosan is kényelmesnek bizonyult a még félig álomban lebegő lényemnek, ezért még hanyagoltam a felkelést. Mellőlem halk és egyenletes szuszogásokat lehetett hallani, amiknek tulajdonosa drága barátom, JiMin volt. Múlt este úgy döntöttünk, hogy film maratont tartunk, ami csupán abból állt, hogy az általunk kedvelt filmeket újra megnéztük. Ha jól emlékszem éjfél után kapcsoltam ki a laptopom. Lassan felnyitottam pilláim és az első dolgom az volt, hogy kezembe vegyem a telefonom és leelenőrizzem az értesítéseim. Nem csalódtam, hiszen Jungkook ismét írt és ez azonnal mosolygásra késztetett. Egyetlen egy napot sem hagyott ki anélkül, hogy írjon vagy felhívjon pár percre. Szaporán beírtam a telefonom feloldásához a hat jegyű pin kódot, majd egyenesen az üzenetekre mentem.

Jungkook
Három hét telt el, de te annál jobban hiányzol

Ajkaimat lebiggyesztettem és próbáltam nem felvisítani az aranyos üzenetétől. Háromszor elolvastam azt a nyolc szót, amit alig öt perce írt, így arra következtettem, hogy ő nem sokára aludni fog. Kétségbeesetten kezdtem el számolni az órákat és vagy háromszor leakadtam és belezavarodtam, de pár perc után sikeresen kiszámoltam, hogy hány óra is lehet most nála. Mivel nem gondoltam annyira későinek a hívásom, ezért nyugodt szívvel nyomtam ujjamat a hívás gombra, hogy hallhassam barátom hangját. Három napja nem hallottam az általam imádott mély és egyben gyermeki hangját, ezért is kezdem el én is rágni a körmöm, mint ahogy azt ő teszi folyamatosan.

- Hát te? - szól bele két kicsöngés után. Hangja hallatán elmosolyodom és lentebb csúszom az ágyon. - Nagyon korán felkeltél

- Tudom - néztem rá egy pillanatra az órámra, ami hét órát mutatott. Szerencse, hogy a suli öt percre van. - Nem baj, hogy hívtalak?

- Sosem baj, ha te hívsz - hangján hallani lehetett, ahogy mosolyog, ami engem is arra késztetett. - Jól vagy? Sajnálom, hogy nem beszéltünk annyit az elmúlt napokban

- Nem baj, Jungkook - suttogom, mivel Jimin mocorogni kezdett és nem szeretném, hogy miattam felébredjen. - Egyébként jól vagyok, te jól vagy?

- Igen - nevetett fel halkan, amit nem tudtam mire vélni. - Tudod a suli lefáraszt. Gazdaságon és művészeten veszek részt és ez a kettő írtóra letudja szívni az energiám

- Annyira megölelnélek most téged, Jungkook - dünnyögöm lebiggyesztett ajkakkal, amiket ugyan nem láthatott, de hallhatta a hangomon.

- Ölelj engem - szólalt meg a hátamnál Jimin, mire én ijedtemben felsikítottam.

- Mit keres ő már ott olyan korán? - kérdezte Jungkook tettetett felháborodással, hiszen tudtuk jól, hogy nem érdemes féltékenynek lennie.

- Tulajdonképpen együtt aludtunk - emelte fel kissé a hangját, hogy Jungkook meghallja. - Nagyon kényelmes ágya van, kipróbáltad már? - próbálta felidegesíteni Jungkookot.

- Ne tudd meg hányszor - válaszolt Jungkook, mire úgy döntöttem, hogy inkább ki hangosítom. - Strapabíró és tartós is

- Jézusom, miért mondasz ilyeneket? - hangsúlyoztam ki az utolsó szó, mert egyáltalán nem tapasztalhatott azok közül semmit sem, amiket ő felsorolt.

Még tíz percen át elbeszélgettünk, majd negyed nyolckor úgy gondoltuk, hogy jó ötlet lenne kibújni a szobámból és megreggelizni, mert anyám már háromszor ordított fel nekünk. Jimin egy kupacba fogta az egyenruháját és egy törülközőt, majd elindult zuhanyozni. Addig én a kinti fürdőt használtam, ami a folyosó végén található. Amikor mindketten elvégeztük a reggeli rutinjainkat, a konyhába mentünk és jó kisgyerekekhez méltóan az asztalhoz ültünk. Alig fél óra után már a kapun túl voltunk és épp Yoongira vártunk aki utánunk kiabálva futott felénk. Elég érdekes látványt nyújtott, ahogy jobb karját felemelve, kissé magas hangon kiált felénk, miközben őrült módon fut. Egy gyors köszönés után tovább indultunk és pár perc múlva már a suliban is voltunk. Yoongi levált tőlünk, hiszen ő Namjonnal és Jinnel voltak végzősök, ezért egy osztályban is voltak. Én pedig Jiminnel a saját osztáytermünk közelítettem meg, ahova kevésbé vágytam.

▪️▪️▪️

Az összes órát konkrétan átaludtam és csakis akkor ébredtem fel, amikor szünetünk volt vagy, ha Jimin oldalba bökött óra közepén, amikor elmondása szerint a tanár végig engem nézett, de persze kiderült, hogy a tanár nem is engem figyelt, csak Jimin látta rosszul. Ekkor megmondtam neki, hogy vegyen egy erősebb lencsét a szemüvegébe vagy egyáltalán ne hordjon szemüvegen, mert akkor kevésbé látszana strébernek. Erre ő teljesen besértődött és hozzám se szólt. A suli kapujától nem messze megláttuk a csapatunk többi tagját, így feléjük vettük az irányt.

- Sziasztok - szegődtem Yoongi és Namjoon közé, akikkel egészen szoros kapcsolatot kezdtem el ápolni, csakúgy, mint Taevel Hoseokkal és Jinnel.

- Sziasztok! Épp arról beszéltünk, hogy beülünk valahova pizzázni - fordult felénk Hoseok, mire én Jiminre néztem, de ő szigorúan a távolba meredt, rám se hederítve. Nagyot sóhajtottam és egy halvány mosolyt küldtem a többiek felé.

- Én benne vagyok - válaszoltam, mire mindegyik bólintott, majd Jiminre tévedt tekintetük.

- Én is - szólalt meg halkan, kissé nyögve-nyelősen. Hangján hallani lehetett, hogy inkább hazamenne, mégis inkább velünk tartott.

Kezdett idegesítő lenni, amikor már fél óra után sem szólt hozzám, sőt még rám se nézett, ezért szerettem volna vele megbeszélni a dolgokat. Tudtam jól, hogy megbántottam a pár órával ezelőtti oltásommal, de csak viccnek szántam és azt hittem, hogy egy jót fogunk nevetni, mint mindig, de nem így történt és most nagyon bánt, hogy olyat mondtam neki, amit tényleg nem kellett volna. Egy pillanatra ránéztem, majd mellé akartam ülni, de ő hirtelen felállt és át ült Hoseok jobb oldalára. Számat elhúztam egy keserű mosolyra és inkább visszaültem az eredeti helyemre, Yoongi mellé.

- Történt valami köztetek? - suttogta nekem intézve szavait. Aprót bólintottam, mire ő megsimogatta a hátamat. - Amikor már csak ketten lesztek, mindenképpen beszéljétek meg.

- Rendben - mosolyogtam rá, mire ő rásimított a hajamra, akár egy törődő báty, így kissé jobb kedvem lett.