"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

10.rész

2012

A taxival percek alatt beértem New York városába. Minden a feje tetején állt. Fogalmam sincs, hogy mit keresek most itt, csak azt tudom, hogy a szüleim itt vannak valahol, ki tudja hol és meg kell keresnem őket. A romos utcákon egy ember sem volt, csak én. Nem is csodálom. Ki olyan hülye, hogy ilyenkor kint legyen? Hát én. Bár, ahogy a tv-ben láttam, az épületekben sem túl biztonságos. Talán a föld alatt.
Miközben az élet nyomait kerestem ismeretlen hangokra lettem figyelmes. Megfordultam, bár ne tettem volna. Nem tudom mik, valamiféle űrlények, kezükben fegyverrel. Körbevettek engem. Hirtelen valami elsuhat felettem, hangos zajt hagyva maga után. Utána néztem, de olyan gyors volt, hogy a piros színén és azon kívűl, hogy valamit tartott maga fölött nem láttam semmi mást.
Az űrlények felemelték fegyverüket, felém fordították és lövésre készen álltak.
-Segítség!-kiáltottam egy utolsót.
Ekkor hirtelen minden űrlény, akit csak láttam a földre esett. Nem értettem mi történik. Az égre pillantottam, az óriási fekete lyuk elkezdett kissebbedni. Mikor már szinte teljesen eltűnt valami vagy valaki kiesett belőle. Remélem nem valami újabb idegen. Futottam és futottam amerre csak tudtam, az egyik utcában megpillantottam pár embert, plusz valami nagy zöld..szörnyet? Így inkább elkerültem őket. Futottam tovább...nem tudom hova...

2016

-Hova megyünk?-kérdeztem ismét Stark-ot.
-Mutatok valamit.
-Mi? Na nem. Nem ismerem magát, csak a tv-ből, de onnan ítélve nem tűnik olyan embernek, aki miután váltott pár szót egy vadidegennel máris "mutat neki valamit"-mondtam kissé felemelt hanggal.
-Nem vagyok ilyen-mondta lazán-vagyis már nem. Igaz, régebben ennyi ismerettség után sokszor..öhm..na igen.
Én erre csak értetlenül megráztam a fejem.
-Nem igazán tudok kiigazodni magán-mondtam.
-Mondták már páran-mondta.
-Király..
-Na gyere már-mondta s elindult én meg követtem. Végülis mást úgysem tudtam volna csinálni.

-Egyébként még mindig nem tudom elhinni-mondtam útközben.
-Mit?-kérdezte Stark. Mintha nem tudná...
-Azt hogy éppen Tony Stark mellett sétálok a Bosszúállók főhadiszállásán.
-Hát, akkor valószínűleg továbbra is ilyen állapotban maradsz-mondta.
Már épp nyitottam volna a számat, de megérkeztünk egy terembe, ahol egy ember állt. Egyik szemét szemfedő takarta.
-Végre. Azt hittem sose érnek ide-mondta mély hangján.
-Ő nem akart jönni-mutatott rám Stark.
-A lényeg, hogy itt vannak-mondta újra a szemkötős alak.
-Én már nem-indult kifele Stark.
-Maga meg hova megy?-kérdezte a férfi.
-Keresek valamit, amit meg lehet bütykölni, lehet, hogy Pepper lesz az-kacsintott egyet s kiment a szobából.
-Nézze ezt el Stark-tól, szeret..poénkodni-mondta a szemfedős.
-Igen, arra rájöttem.
-Viszont maga, Hallie, nem akármi miatt van itt.
-Hanem?-kérdeztem.
-Ön nagy dolgokra hivatott. Régóta figyelem már, de kellet egy kis idő, hogy megbizonyosodjak.
-Megbizonyosodjon? Miről?-kérdeztem teljesen értetlenül.
-Rólad.
-Ki maga?
-Nick Fury, a S.H.I.E.L.D., vagyis már nem, de így kimondva jól hangzik.