"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

27.rész

-Ne! Rogers! Mi a fenét műveltél?-kérdezte idegesen Stark. Ekkor körbenéztünk a szobában. A műhelyben voltunk, pontosan ott ahol három nappal ezelőtt.
-Itthon vagyunk-mondtam vidáman, de az arcomról hamar lehervadt a mosoly, ahogy megláttam a két veszekedő férfit.
-Miért nyomtad meg a gombot? Láttam az apámat!-kérdezte dühösen a milliárdos.
-Pont ezért-mondta Steve.
-Tessék?!
-Tony, az nem a te apád volt, nem az a férfi, akire te emlékszel-mondta a Kapiány.
-Most komolyan ezzel jössz? A szüleimet megölte a fémkarú barátod, a kölyök jóvoltából belecsöppentünk egy másik dimenzióba, az utolsó pillanatban látom az apámat, te pedig..
-Elég!-kiáltottam, mire mindketten felém fordultak.
-Ne most Hallie-mondta a Kapitány.
-Én mindig felnéztem rátok-kezdtem-miattatok vagyok az, aki. Képtelen vagyok nyugodt szemmel nézni, ahogy szétesik a csapat, örökre. Még mindig nem tudom a pontos okát a feloszlásnak, ezért is jöttem aznap hallgatózni..-gondolkodtam el-de ez most nem lényeg. Ti ugyanazért harcoltok. Az emberek biztonságáért, a Föld megmentéséért. A családomat is megmentettétek. Másokét is. És ami volt, elmúlt, el kell engedni-címeztem az utolsó szavaim Stark-nak.
-Rám gondolsz?-nézett rám az előbb említett személy-elengedtem. De a legutóbbi szibériai kirándulásom kissé elfajult és egy tönkretett reaktorral jöttem haza.
-Ezt nem értem-ráztam meg a fejem. Stark ekkor a Kapitányra pillantott, de nem szólt többet.
-Menjünk keressük meg a többieket-javasolta Steve. Nem kötöttem bele, hiába akartam tudni a történteket.

A műhelyből kilépve először a nappalit vettük célul, de nem jártunk sok sikerrel. Az egész hely teljesen kihalt volt.
-Lehet, hogy minket keresnek-vetettem fel egy ötletet.
-Valószínű-bólintott Steve.
-Hívtam Romanoff-ot, de ki se csörgött-mondta Stark. Ekkor a Kapitány is elővette telefonját és elkezdett bepötyögni valamit aztán a füléhez emelte a készüléket.
-Sam és Wanda is kikapcsolt-mondta pár perc elteltével.
-Ez furcsa-jegyeztem meg.

Kimentünk az épületből, hogy a bázis körül nézzünk szét, de kilépve a kapun mind a hárman elcsodálkoztunk.
-Öhm..miért sárgák a falevelek?-kérdeztem meg az első szembetűnő dolgot.
-Miért nincs a quinjet a helyén?-nézett fel Stark a telefonjából..vagy milyéből.
-Most megint egy másik dimenzióban vagyunk?-kérdeztem rémülten.
-Nem, mindent jól állítottam be. Jó helyen vagyunk-felelte Stark.
-Akkor miért van ősz?-kérdeztem kissé hangosan.
Ekkor Steve egy újsággal a kezében lépett mellénk.
-Szeptember 12.-mutatta fel az újságot a dátummal együtt.
-De..három napja még június volt-mondtam s ekkor Stark mint, aki megvilágosodott úgy nézett ránk.
-Hát persze!-csapott a homlokára-gondoljatok bele. Mi három nappal ezelőtt mentünk el, de három hónappal később jöttünk vissza-mondta, mi pedig pislogás nélkül meredtünk rá.
-Na jó-mondta, mikor meglátta, hogy semmit sem értünk-amíg mi Borzalom földjén három napig vakációztunk itt eltelt három hónap.
-Vagyis..az a gép nem csak a teret hanem az időt is megváltoztatta?-kezdte Steve felfogni.
-Pontosan!-kiáltott Stark.
-Klassz..-mondtam kicsit durcásan.
-A többiekkel bármi történhetett 3 hónap alatt-mondta a Kapitány.
-Pláne, hogy úgy hagytuk itt őket, hogy a Hydra a nyomunkban volt-mondtam.
-Hárman maradtunk-mondta Steve nem túl boldogan.
-Háát..-kezdte Stark, mire mindketten felé kaptuk a fejünket-nekem van egy nagyon rossz ötletem.
-Mi?-kérdezte Steve.
-Inkább ki-mondta a milliárdos és már vette is elő telefonját. A mellettem álló Kapitányon pedig láttam, hogy tudja kiről van szó, de ő sem volt oda az ötletért. Egyedül én álltam teljesen tudatlanul.
Stark a füléhez emelte a készüléket és pár másodperc után már bele is szólt.
-Mi a pálya Rugdalózós?