"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

16.rész

-Ezt most nem igazán értem. Be kéne mutatkoznom vagy mi?-kérdeztem. Jajj de kínos.
-Nem, azt nem kell-mosolyodott el a nő. Nagyon ismerős volt valahonnan, de mégis olyan más.
-Ismerem magát?-kérdeztem.
-Az meglehet-biccentett.
-Klassz. Miért is vagyok itt?-kérdeztem.
-A fiú, David miatt-felelte a szőke.
-David? Mi van David-del?-rémültem meg.
-Nem teljesen tiszta a srác.
-Ezt nem értem. Idáig semmi sem történt.
-Mióta?-kérdezte.
-Mióta először találkoztunk, úgy két hete-válaszoltam.
-Hol találkoztatok?-kérdezte. Nem mondhattam azt, hogy a Bosszúállók főhadiszállásán, arról is kérdezgetne és ki tudja mit mondhatok el és mit nem. Ezt az apró részletet elfelejtették velem közölni, bár ha jobban belegondolok semmit sem tudok, azonkívűl, hogy hol van a bázis, mik vannak benne, mik a szokások. Na jó, ez már azért valami, viszont semmi olyat nem tudok, amivel lelephezhetném a Bosszúállók dolgait.
-A suliban-mondtam végül.
-Hallie, észreveszem ha nem mondasz igazat és ez is egy ilyen alkalom volt.
-Tudja a nevemet?-lepődtem meg, igen most lepleződött le a hazugságom, de hogy még elkerüljük a kínos részeket inkább húzom az időt.
-Amíg ki voltál ütve, utána néztünk pár dolognak. Most próbára tettünk, de nem mentél állt. Kiképzés a Bosszúállók bázisán? Nem semmi.
-Ezt..honnan tudják? Kik maguk? És egyáltalán hol a francba vagyok?-kezdtem ideges lenni.
-Egy védett helyen.
-Mit terveznek velem tenni?
-Semmit, csak egy pár infót kell átadnod.
-És ha nem fogok?
-De, fogsz. Ugyanis David-et nem akárki üldözi.
-Ki üldözi?-ijedtem meg. A nő nem felelt.
-Jó, rendben-adtam meg magam-beszélek, ha maga is.
-Nekem nincs mit mondanom neked-mondta.
-Oh dehogynem, nagyon is. Kiütöttek fogalmam sincs mennyi időre, ide hoztak a világ végére, ha úgy vesszük elraboltak, ahelyett, hogy odajönnek hozzám és békésen megtárgyaljuk ezt az egészet.
-Akkor beszéltél volna?
-Nem.
-Ezért hoztunk ide. Itt nem lesz bajod.
-Ott se lett volna.
-Azt nem tudhatod.
-Meg tudom védeni magam.
-Ha megtudnád, nem lennél itt.
-Csak szerencséjük volt-mondtam flegmán.
-Na jó. Ha nekem nem mondasz semmit, akkor hozok valakit akinek fogsz.
-Azt kétlem-mondtam, de kiment.
Az időérzékem nem a legjobb, de körülbelül 20 percig maradtam teljesen magamra, addig David-en gondolkoztam. A nő azt mondta üldözi valaki és ebben nem téved, ugyanis amiatt kerültem ide, mert bajban volt és valószínűleg most is abban van. David azt mondta valami nagyon rossz dolgot tett, ami nem a gyilkolás. De akkor mi? Mi lehet annál rosszabb, hogy megölsz valakit? Ekkor hirtelen eszembe jutottak David kutatásai. Honnan tudott ennyi mindent a merényletekről? Miért mutatta meg nekem? Hol vannak azok a papírok, amiket ideadott nekem? Vagy elvették, vagy elhagytam őket. Habár már a bunyónál sem volt nálam. Vissza kell mennem, bár jelenleg megmozdulni sem nagyon tudok.
Kintről hangokat hallottam, kezdtek értelmes szöveggé válni.
"-Remélem te több szerencsével jársz mint én, Steve"-hallottam a nő hangját. Steve? Milyen Steve..? Na ne. A nő is ezért volt nekem olyan ismerős. Mert ők..
S ekkor belépett a szobába Amerika Kapitány.