-Ez a szobád-nyitotta ki az ajtót a nő, aki felkísért.
A szoba nagyon szép volt, tágas és minden volt benne, amire szükségem lehetett. Gyorsan kipakoltam, elrendeztem a dolgaimat és mivel nem volt semmi más dolgom körülnéztem a helyen. Csak el ne tévedjek. Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok. Csak el ne rontsak valamit, mert ha úgy lenne, akkor tuti biztos repülnék.
-Miss Collins!-hallottam meg egy hangot a hátam mögül.
-Igen?-fordultam meg. Happy volt az.
-Fury hívatta magát-mondta-kezdenek.
-Mi? Most? Hisz csak egy pár perce jöttem.
-Most-mondta s otthagyott.
-De hova kell mennem?-kiáltottam utána, de már nem kaptam választ, így ugyanoda mentem, ahol először találkoztam vele.-Áh! Megérkezett-mondta Fury, mikor beértem a terembe. Mellette egy középkorú és egy elsőlátásra kb. 20 éves körüli pasas állt.
-Jó reggelt-köszöntem.
-Rendben. Hallie, David-nézett rám és a fiúra-bemutatom William Balston-t, a kiképzőtöket.Fury még sok dolgot elmondott: mikor vannak kiképzések, meddig tartanak és beszélt a szabályokról is. Miután befejezte elköszönt tőlünk.
-Maga hova megy?-kérdeztem, nem értettem miért hagy itt minket.
-Én itt végeztem, jó munkát!-mondta s elment.-Oké-állt elénk a kiképzőnk-Fury már bemutatott engem, William Balston vagyok, de szólítsatok csak Will-nek-mondta. Mi pedig bólintottunk.
-Kezdjük akkor egy kis ismerkedéssel, de ne gondoljatok semmi szokványosra. Arra vagyok kíváncsi, hogy mit tudtok-mondta.
-Úgy érti..harcoljunk egymással?-kérdezte a fiú.
-Mérkőzzetek meg. Igaz, fiú-lány párbajban az egyik félnek nagyobb esélye van a győzelemben, de lehetnek csodák. Álljatok a piros vonalra!-utasított minket-ne kíméljétek egymást. Ha egyikőtök nagyobb sérülést szerez mondja azt, hogy mogyoró és leálltok.
-Mogyoró?-kérdeztem nevetve.
-Szeretem a mogyorót-vonta meg a vállát Will-vigyázz, kész, rajt!
A fiú nekem rontott, én hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de hamar észbekaptam és felfogtam ütését. Nem nagyon akartam őt is tökön rúgni, így azt most inkább hanyagoltam és más módszerekhez folyamodtam. Nekifutottam és leterítettem a földre, már készültem egy ütésre, de azt ügyesen felfogta. Egy hatalmas lendülettel most én kerültem a földre. Felettem volt, de nem csinált semmit.
-Mit bámulsz?-kérdeztem tőle, nem felelt, így gyorsba bevertem neki egyet, mire ő rögtön feljaldult. Pedig direkt figyeltem, hogy ne legyek olyan erős.
-Bedurvultál-mondta.
-Harc közben ne bámuld az ellenséget-mondtam s nekirohantam, viszont döbbentemre én kerültem a földre. Megint. Újra felém kerekedett, de nem csinált.
-Veled meg mi van?-kérdeztem-küzdj!-mondtam s vállainál megfogva hátralöktem.
-Oké, elég lesz-szólt Will. Mindketten felálltunk, én egy kicsit megszédültem, de ezt nem is csodálom. Kifáradtam.
-Ez az egész, ahogy volt..szörnyű volt-kezdte. Na kösz. Pedig én tényleg mindent beleadtam.
-Hallie, te saját magad képezted ki magad ugye?-kérdezte a kiképzőnk.
-Igen-mondtam halkan.
-Nem rosszak a taktikáid, de van mit csiszolni rajta. És David-fordult a fiú felé-harcolj, ne pedig fürkéssz.
-Értettem-sütötte le szemét a fiú.
-Szexuális vágyaidat nem itt és nem most kell kiélned-folytatta, amire csak undorodva néztem mindkettőjükre.
-Oké, ma még lesz valami vagy mehetünk?-kérdeztem.
-Az egyéni edzések-mondta Will. Remek.
-Itt a beosztás-adott a kezünkbe egy papírt-rajta minden információt megtaláltok. Holnap folytatjuk-mondta s kiment a teremből.
-Azt hittem többel kezdünk-mondtam. De tényleg, kicsit megvertük egymást és ennyi?
-Hallie..figyelj, bocs az előbbiért-mondta David.
-Ah hagyd..tudom, ismerem a fiúk titkos vágyait és látom te sem vagy kivétel-tettem szemrehányást.
-Nem kezdhetnénk..elölről? Eltekintve az előzőktől.
Nem szoktam fiúknak hagyni, hogy kikezdjenek velem, így hát fiú barátaim se nagyon vannak, de ahogy ránéztem valami megfogott benne..nem tudom mi. Még sosem éreztem ilyet ezelőtt. Bár mostanában sok olyan van, amit nem éreztem/csináltam ezelőtt.
-Oké. Mit szeretnél?-adtam meg magam.
-Nem iszunk meg ma egy kávét? Tudok egy jó helyet-csillant fel a szeme.
-Nem iszom kávét-mondtam, mire lehervadt arcáról a vigyor.
-Akkor..forrócsoki?-kérdezte, de én csak lóbáltam a fejem.
-Tea?-kérdezte egyre idegesebben. De én továbbra se mondtam semmit.
-Ne már. Iszol te egyáltalán valamit?
-Nyugi, csak ugratlak. A forrócsoki jó lesz-mondtam.
-Rendben..mondjuk, hatkor?
-Nekem oké-vontam meg a vállam.
-Oké. Hatkor gyere le a központ elé, ott találkozzunk-mondta s elsuhat mellettem.
Én csak nevetve megcsóváltam fejem és követtem példáját, elhagytam a termet.
YOU ARE READING
"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT
Fanfiction2012. New York. Támadás. Szerintem nem is kell tovább ecsetelnem. Sok embernek nagy veszteség volt az a bizonyos nap, de nagyobb veszteség is lehetett volna, ha a Bosszúállók nem lépnek közbe. Van aki utálja őket a szenvedett károk miatt, van aki sz...