"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

1.rész

Egy hét múlva

Reggel gyomorgörccsel keltem, ugyanis ma lesz az első vizsgám..matekból..phu. Gyorsba megmosakodtam, felöltöztem, sminkeltem és indultam is a suliba. Kifelé menet beleütköztem apuba.
-Jó reggelt kicsim!-köszönt.
-Jó reggelt-vágtattam el mellette.
-Hogy aludtál?-kérdezte.
-Oh tökéletesen..király volt az a két óra szundi-mondtam, miközben bekaptam egy fél zsömlét.
-Két órát aludtál?-lepődött meg.
-Jól hallottad. Na de ha nem baj indulok, 38 perc múlva vizsgám lesz-néztem az órámra. Hmm..a fejszámolás egész jól megy, azzal nem lesz gond.
-Nem is mondtad..
-Hát..tudod nem volt időm Pitagorasz tétele mellett-indultam az ajtó felé.
-Nem kéne valamit enned?-kérdezte figyelmen kívül hagyva az előbbit.
-Ettem egy fél zsömlét-feleltem.
-Az nagyon laktató-mondta szarkasztikusan.
-Nyugi a suliban még eszek valamit-mondtam, de amúgy ez nem így történt.
-Rendben, sok sikert kicsim!
-Puszi-hagytam el a házat.

A sulihoz érve azonnal kiszúrtam a fa alatt ácsorgó barátnőmet, Kimberly-t.
-Szia Hallie!-köszönt mosolyogva-minden oké?-kérdezte.
-Aha persze, csak negyed óra múlva vizsgám lesz így kénytelen voltam sietni.
-Nem lenne vizsgád, ha tanultál volna akkor amikor kell-mondta szemrehányóan.
-Köszi, ez biztató volt.
-Oké, figyu. Menni fog. Bízz magadban. Sokat tanultál, vagyis elméletileg mindent tudsz, nincs mitől félned-mondta.
-Ez volt a legpocsékabb duma amit valaha hallottam tőled-mondtam s erre felnevettünk.
-Próbálkozom-mondta.
-Köszönöm-öleltem meg-óra után találkozunk-köszöntem el tőle.

A vizsgát 45 perc alatt letudtam, könnyebb volt mint amire számítottam és szerintem egész jól sikerült. Vidáman hagytam el a termet, s a szekrényeknél belebotlottam Kim-be.
-Na hogy ment?-kérdezte.
-Jobban mint gondoltam-feleltem.
-Huha, ezt vehetem úgy, hogy ezek után minden visszakerül a normál kerékvágásba?-kérdezte.
-Még lesz két vizsgám, de utána..
-Kezdek félni-mondta nevetve.
-Nincs mitől..nem veszek újabb karateórákat-mondtam.
- Na és a vívás?
-Abból elég volt egy év..de legalább nyertem némi tapasztalatot belőle.
-Torna?
-Azt folytatom.
-Az íjász órákról is régen hallottam..
-Mivel két éve volt..
-De a box még megvan..
-Sajnos a box tulaja egy hete elvitte a közöspincéből szóval arról is lemondtam-biggyesztettem a számat.
-Vigyázz Hallie, a végén még nem leszel olyan fitt, ahogy tervezted.
-Nem adom fel-zártam be a szekrényajtót és az onnan kivett könyvekkel a kezemben indultam órára.
New York óta komolyan veszek minden sportot. Eljártam mindenféle különórára amire csak pénzem volt. És mondhatjuk úgyis, hogy félig meglett az eredménye. Sokkal erősebb vagyok, jobbak a reflexeim, és az ügyességem is fejlődött, viszont ez egy-két hátránnyal is járt: időveszteséggel. A sulira alig tudtam koncentrálni, a jegyeim brutálisan romlottak..csak ezek a vizsgák menthetnek meg a bukástól, így az utóbbi időszakban nem tudtam időt fordítani az edzésre, eléggé el is kanászosodtam. De ennek hamarosan vége, és folytathatom ott ahol abbahagytam.

A terembe érve nem a megszokott hangzavar és látvány fogadott. Mindenki egy ember köré gyűlt s a kezében lévő telefont nézték.
-Sziasztok-köszöntem de senki nem viszonozta, így odamentem a többiekhez. Ahogy közelebb értem hozzájuk hallani kezdtem, hogy mit néztek. Valami hírek féleséget azt hiszem.
-Ez meg mi?-kérdeztem.
-A Bosszúállók feloszlottak-nézett fel a telefonból Josh (az egyik osztálytársam)
-Mi?-kérdeztem döbbenten.
-Tudod volt a Sokovia-i egyezmény és..
-Igen, tudom, de azt hittem, hogy ezek után minden jóra fordult.
-Te nagyon el vagy tévedve-mondta Phill-a csapat két részre bomlott, az egyik élén Vasember, a másikon Amerika Kapitány áll.
-Hát ez elég rossz arány..-csóváltam a fejem.
-Nem hogy rossz, borzalmas!-jött be a terembe a felháborodott Kimberly-így sokkal kiszolgáltatottabbak leszünk az ellenfélnek, mint eddig. És idáig is épphogy megúsztuk a világvégét..jónéhányszor.
-Ha az ellenség megtudja, hogy a csapat feloszlott, könnyebben bevehető célpontok leszünk-szólalt meg Josh.
-Ha komoly ellenség támadna meg minket, akkor biztos újra összeállnának és megvédenének minket-mondtam.
-Vagy külön dolgoznának..-kezdte Phill.
-Az a vesztünket okozná-vágott bele Josh-ők együtt igazán királyak.
-De mégis miért oszlottak fel?-kérdeztem.
-Passz..a tv-ben azt mondják a Sokoviai egyeszmény miatt..különféle nézőpontok születtek..vita..harc..feloszlás. Ha ez az igazi oka-válaszolt Josh.
-Mi más lehetne?-kérdezte Kim. Ez jó kérdés, elképzelésem sem volt, hogy mi tudta őket így elszakítani egymástól. Nem hiszem, hogy csak az egyezmény miatt.
-Ki tudja. Lehet Stark nem akarta tovább finanszírozni a csapatot, a Kapitány bepöccent rá es bumm..the end-mondta teljes átéléssel Phill.
-Nagyon vicces-nézett rá Kim.
-Jah igen..elfelejtettem, hogy te nagy Stark rajongó vagy-mondta Phill.
-Ez nem igaz!-tagadta Kim. Na igen. Mióta Vasember megmentette New York-ot, a majdnem pusztítást okozó bombától teljesen odalett érte..több értelemben is.
-Oh dehogy..de ha már itt tartunk, Amerika Kapitány a legjobb.
-Ah, bocs haver, de ha most olyat játszunk ki a jobb, inkább Kim mellé állok-mondta Josh.
-Ez komoly?-döbbent le Phill.
-Nemár gyerekek. Stark? Komolyan? Az egy beképzelt egoista-állt Phill oldalára Lily.
-És a Kapitány mivel jobb? Csak egy önkényes igazságosztó, nem mellesleg szűz-vágta hozzá Kim.
-Ah-kezdte feladni Phill-na és te, Hallie? Kinek az oldalára állsz?-kérdezte, ami hallatára görcsbe rándult a gyomrom. Na ez az a kérdés, amire ha nagyon akarnék se tudnék válaszolni..
-Én..öhm..-kezdtem.
-Rogers vagy Stark?-faggatott tovább.
-Hát..öhmm..azt hiszem..
-Hogy?
-Hogy..öhm..
-Ahj..Hallie, válassz már egy oldalt-türelmetlenkedett Kim.
-De nem tudok-néztem rá.
-Nem tudsz?-kerekedett el a szeme-pedig két elég különböző személyről van szó..nem túl nehéz választani.
-Nekem igen..-mondtam s ekkor belépett a tanár a terembe, az óra kezdetét vette.

Sziasztok! Remélem tetszett nektek az első rész, ha valami helyesírási, nyelvtani vagy bármilyen más hibát találtok benne jelezzétek nyugodtan. ❤️