Mennyi esélye van annak, hogy miközben üldöznek valakit ő felveszi a telefont? Maximum 1% vagy annyi sem, de én ennek ellenére azért megpróbáltam, nem jártam sikerrel, de ezen nem is csodálkozom. Fogalmam sincs merre mehettek a Bosszúállók, hogy hol keresik a Hydra-t vagy David-et, de nem adom fel. Nem tudnám elviselni, ha elveszíteném David-et. Mellette valami olyat érzek, amit eddig soha senki mellett nem éreztem. Boldogságot, kalandot, romantikát, önzetlen segítséget.
Nem bírtam tovább a bázison maradni, momentán szinte taszított az épület. Haza megyek.Rég nem láttam aput, de a kapcsolatot tartom vele, minden nap beszélünk. Minden nap reménykedek, hogy egyszer csak közli velem, hogy anyu felébredt, az álmaimban már meg is történt. De a valóságban..a valóság ritkán alakul úgy, ahogy szeretnénk. Ahogy én szeretném úgy meg végképp nem. Szeretnék egy teljes családot, barátokat, kalandokat, David-et, egy normális életet.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, nem hittem a szemeimnek a felvillanó név láttán. David volt az.
-David?-kérdeztem.
-Hallie! Jól vagy?-kérdezte aggódóan.
-Persze! Miért ne lennék? Hol vagy?-kérdeztem idegesen.
-Nem mondhatom el-mondta, de alig hallottam a hangját. Nyüzsgés, kocsik...hol a fenében van?
-"A Central Park mellett elhaladva láthatunk.."-hallottam meg egy hangot a háttérben.
-Te egy túristabuszon ülsz?-kérdeztem furán.
-Nem-mondta. Ráfér egy kis gyakorlás, ha füllenteni szeretne.
-Oh, dehogynem.
Gyorsba rákerestem a túristabuszok útvonalára. Mennyi van! De egy kilóg a sorból.
-A célban találkozunk!-köszöntem el David-től. Hülye voltam lerakni a telefont, inkább használtam volna ki az időt arra, hogy hallhassam a hangját. Viszont jelenleg csak az vezérelt, hogy megmentsem David-et vagy legalább segítsek neki a..menekülésben? Inkább szembeszállok a Hydra-val. Addig is remélem nem ugrik le a buszról.Fél órával később a túristabusz végállomásához érve vártam David érkezését. Nem sokkal később a piros jármű megérkezett, rajta vele.
-Hallie!-kiáltott, amikor meglátott.
-David!-kezdtem el futni felé. Egymáshoz érkezve megöleltem, ő pedig egy csókkal viszonozta ezt.
-Hiányoztál-mondtam.
-Te is nekem, de nem lenne szabad együtt lennünk-mondta.
-Mostmár végre elárulod hogy mi folyik itt?-kérdeztem.
-Nem tehetem-egy könnycsepp gördült le arcán.
-A Hydra üldöz?-kérdeztem, nem válaszolt.
-Szóval igen. Miért nem mentél el a városból?-kérdeztem.
-Elmentem. De vissza kellett jönnöm.
-Miért.
-Miattad.
-Miattam?-lepődtem meg.
-Tudnak rólad.
-Mit? Hisz nem csináltam semmit.
-De, éppen eleget. Robbantás, merénylet..mindenhol ott voltál és harcoltál.
-És most ezért engem is üldöznek?
-Mindenkit el akarnak távolítani, aki veszélyt jelent számukra. Beleértve téged is.
A testem jéghideggé vált. Reszkettem, remegtem. Ha igaz, amit David mond, akkor vagy menekülök vagy meghalok. Velük szemben semmi esélyem sincs.
-Most mi legyen?-kérdeztem.
-Menekülünk. Együtt-mondta s ujjait az enyémekre kulcsolta és magával húzott.A hatalmas tömegben mindenféle alak járt, de az ellenséget könnyen ki lehetett szúrni.
-David-szóltam a mellettem haladó fiúra, fejemet oldalra biccentettem.
-Basszus..
-Nincs nálad valami, amivel álcázhatnánk magunkat?-kérdeztem.
-Ha lenne már felvettük volna.
-Jogos.
Minden embert jól megnéztem, aki a környezetemben volt. Ennyit arról, hogy ne legyünk feltűnőek. Egy fekete ruhás, napszemüveges férfival hosszabb ideig szemeztem. De jó..lebuktunk.
-Szerintem fussunk-néztem David-re.
-Végülis már úgy is mindegy-mondta s futásnak iramodott.
Egy-két ember fellökésével kikerültünk a tömegből, de sehova se tudtunk menni. Ez a legrosszabb környék elbújásra vagy egy kis bunyóra.
Beszaladtunk egy plaza-ba és hátul, a dolgozóknak kijelölt területen mentünk ki. Pechünk volt.
-Na, ez szép-néztem végig a fegyveres embereken, akik velünk szemben álltak felsorakozva. A lövöldözés kezdetét vette, lebuktunk egy láda mögé.
-Nincs pisztolyod vagy valami?-kérdeztem.
-Csak egy-mondta.
-Mi? Van nálad pisztoly? Ugye tudod, hogy az illegális?!-akadtam ki.
-Elég sok illegális dolgot csináltam már, hidd el nem ez a legrosszabb-mondta s felállt és lőtt egyet.
-Jó tudni-jegyeztem meg.
-Hallie, én tényleg nagyon sajnálom, hogy belekevertelek-mondta.
-Nem a te hibád, de most inkább próbáljunk életben maradni, később is meg tudjuk beszélni.
-Nem hiszem, hogy lesz rá alkalmunk-mondta.
-Ezt hogy érted?-kerekedett el a szemem.
Eközben hallottam, ahogy a fegyveresek egyre közelebb jönnek hozzánk. David újra lőtt egyet aztán visszaült mellém.
-Ez nem lesz elég, rengetegen vannak-nézte meg a pisztoly tárcáját.
-Leverem őket-mondtam.
-Hallie, te egyedül vagy, ők legalább húszan és fegyverük van, semmi esélyünk.
-Akkor most mit tegyünk?-kérdeztem félelemtől reszketve.
-Hát, élvezzük ki az utolsó perceinket-mondta, mire a szívem kihagyott egy ütemet.
-Vagy van jobb ötleted?-kérdezte.
Ekkor hirtelen az ellenségeink jajveszékelő hangját hallottam és azt ahogy a testük a földre esik. Hátrafordultam.
-Mi a..?-kérdeztem inkább magamtól.
-Boldogulsz, Steve?-hallottam Natasha hangját, miközben egyszerre két férfivel harcolt.
-Én? Teljesen! De úgy látom, neked kéne némi segítség-mondta, de abban a pillanatban a Fekete Özvegy körüli férfiak mind a földön hevertek-vagy nem-fejezte be.
Wanda az erejét, Sam pedig a fegyvereit használva küzdött az ellenséggel. A katonák hullottak, de helyükre egyre több érkezett.
-Hányan vannak még?-kérdezte a Sólyom.
-Inkább honnan jönnek?-kérdezett vissza a Kapitány.
Rengeteg Hydra katona, rengeteg jobbnál jobb fegyver. Mindez David miatt és sajnos miattam is.
-Segítek nekik-mondtam.
-Mi? Hallie! Megbolondultál? Gyere vissza!-mondta David, de látta, hogy nem hallgatatok rá, így ő is utánam eredt.
Hirtelen egy egyre erősödő suhanó hangot hallottam távolról, felnéztem az égre és megláttam, ahogy Vasember közeledett felénk, majd ideérve megállt és a kezéből kilövelt annyi golyót, amitől az összes katona a földre került, aztán leszállt a földre.
-Hello Kapitány.
-Tony..-hallottam Steve hangját tele millió érzelemmel...
YOU ARE READING
"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT
Fanfiction2012. New York. Támadás. Szerintem nem is kell tovább ecsetelnem. Sok embernek nagy veszteség volt az a bizonyos nap, de nagyobb veszteség is lehetett volna, ha a Bosszúállók nem lépnek közbe. Van aki utálja őket a szenvedett károk miatt, van aki sz...