"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

17.rész

-Szia-csukta be az ajtót. Nem jutottam szóhoz. Azt se tudtam, hogy köszönjek neki, végülis van köztünk pár év...
Ekkor odajött hozzám és levette a kezemről a köteleket.
-Nem szeretnék úgy beszélni veled, hogy te meg sem tudsz mozdulni. Nem lenne igazságos-mondta s levette. Ilyen közel még sosem voltam egy Bosszúállóhoz mint hozzá. Még Stark-hoz sem. A szoba egyik sarkából felkapott egy széket, lerakta velem szembe és leült rá.
-Steve vagyok-mondta.
-Tudom-bukott ki belőlem, mire elmosolyodott. Teljesen beégtem előtte. Hogy ismerkedj meg egy Bosszúállóval első szabály: ne mondj ki átgondolatlan dolgokat. Nem könnyű.
-Én Hallie vagyok-mondtam.
-Tudom-mondta mosolyogva. Na, így már nem is annyira gáz.
-Szóval..David a téma-kezdtem.
-Jóban vagytok?-kérdezte.
-Igen-mondtam s egy kicsit elpirultam-kik üldözik és miért?
-Egy olyan szervezet, ami jobb ha nem találja meg. Ezért menekült el és hagyott ott téged.
-Ezt ti mind tudjátok? Követtek vagy mi?-kérdeztem kínosan.
-Igazából csak David-et, de mivel te is vele voltál elég sokszor, kénytelenek voltunk rád is figyelni.
-Értem. Én nem akartam belekavarodni ebbe az egészbe, egyszerűen csak megtörtént, nem tehettem ellene semmit.
-Ez ismerősen hangzik-mosolygott rám. Viszonoztam ezt.
-Nem tudok sokat David-ről, csak amit elmondott-kezdtem-a családi helyzete nem túl mesés, egyedül tartja el magát, kiképzésre jár és fogalmam sincs honnan, de elég sok infója van a robbantásról meg a merényletről.
-És ezek az infók hol vannak?-kérdezte a Kapitány.
-Nem tudom..elhagytam valahol.
Ekkor elővett a zsebéből egy telefon szerű kügyüt és beütött rajta valamit.
-Natasha megy érte, nyugi megtalálja-mondta.
-Natasha. Natasha Romanoff, vagyis a Fekete Özvegy, aki szőke-mondtam.
-Igen, ez az egyezmény miatt van, bújkálnunk kell. Én jelenleg szakállat növesztek-mondta, mire elnevettem magam.
-Elnézést, csak..ezen muszáj volt nevetnem.
-Semmi baj. Na, gyere-állt fel.
-Hova?-kérdeztem lepetten.
-Körbevezetlek.

Kimentünk a szobából s egy hosszú folyosón mentünk végig, majd a végén egy lépcsőn felfele megláttam a hely többi területét.
-Szóval, itt bújkáltok?-kérdeztem, bár a válasz egyértelmű volt.
-Most igen, de néha muszáj vándorolnunk.
-Sokszor költöztök?-kérdeztem.
-Eddig csak egyszer, a továbbiakat én sem tudom.
-Sajnálom, ami történt-mondtam őszintén.
-Én is-mondta s láttam rajta, hogy ő is őszinte volt.

A hely nem volt nagy, viszont többszintes, ami kárpótolja méretét. Egy kis családi házra hasonlított és ahogy elnéztem nem sokan élnek most itt.
-Rajtad és Natashán kívűl van még itt valaki?-kérdeztem.
-Wanda és Sam, de ők most épp egy küldetésen vannak-felelte a Kapitány.
-Wow. A végén az összes Bosszúállóval találkozni fogok-mondtam.
-Találkoztál Tony-val is?-kérdezte.
-Igen, hozzá is volt szerencsém-mondtam s eszembe jutott a kínos autogramm kérés, igaz nem az volt az első találkánk, de a legutóbbi felejthetetlen volt, legalábbis számomra. Sajnos. Ekkor rápillantottam Steve-re, akinek az arcán feszültséget és szomorúságot véltem felfedezni.
-Van valami baj?-kérdeztem.
-Nem, nincs semmi-mondta. Láttam, hogy nem mond igazat, de nem firtattam tovább, akármennyire is kíváncsi vagyok.
Hirtelen ajtó nyitódásra lettem figyelmes s mire odanéztem két ember állt velem szemben kicsit távolabb.
-Te ki vagy?-kérdezte a Skarlát Boszorkány, amikor meglátott engem.
-Én..-kezdtem, de valaki közbevágott.
-Te nem Stark csicskása vagy?-kérdezte a Sólyom.
-Ki?-illetődtem meg.
-Sam úgy értette, hogy testőre-lépett közbe a Kapitány.
-Aham. Hát, nem vagyok-mondtam. Hmm..már egyre könnyebben kezelem ezt a szituációt is.
-Kár, pedig lehet hogy elkéne neki egy-mondta Sam, mire kérdőn néztem rá.
-Sam!-szólt rá Steve.
-A nevem Hallie Collins-mondtam, hagyva az előző témát.
-Wanda Maximoff-nyújtott kezet az előbb említett lány, aztán jött a Sólyom.
-Sam Wilson-mondta.
-Örvendek-mosolyogtam, de ő nem mondott semmit, így visszahúztam a kezem és legszívesebben elbújtam volna szégyenemben.
Ekkor robogó hangját hallottam s nem sokkal később megérkezett az utasa is.
-Megvannak-emelte fel a kezében lévő papírokat Natasha. Azta, nem gondoltam volna, hogy tényleg megtalálja őket..ilyen hamar. Letette őket egy asztalra s mindenki aköré gyűlt.
-Ebben tényleg minden benne van-mondta Sam.
A többiekkel együtt újra átnéztem a már ismert lapokat és valami újat kerestem benne, amit eddig nem láttam/olvastam.
-Itt vannak azoknak a nevei, akik a robbantásos merénylet helyszínén voltak-mondta Natasha.
-Azon én is ott voltam-csúszott ki a számon, mire mindenki rám nézett-de nem áldozatként-próbáltam javítani a helyzetet.
-Akkor meg?-kérdezte Sam.
-Csak segíteni akartam a bent rekedt embereknek, de aztán jött a Vasember és..
-Stark-ot mégis mióta érdekli egy robbantás?-kérdezte Nathasa.
Ekkor az egyik papíron észrevettem valamit, ami eddig nem tűnt fel. Igaz, nagyon halványan volt rajta és David-nél abban a sötét szobában nem is lehetett volna észrevenni. Felvettem a lapot és jobban szemügyre vettem a rajta szereplő logo-t. Nagyon ismerős volt. Csontváz fej, néhány..csáp? Na nem. Ilyen nincs.
-Létezik, hogy..?-kezdtem, de nem tudtam kimondani, a torkom összeszűkült. Letettem az asztalra a papít és rámutattam a jelre.
-Hydra-hallottam Steve hangját.