"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

Epilógus

15 évvel később

- Rég nem csináltunk már ilyet - mondtam Steve-nek, miközben a fegyvereimet igazítottam.
- 6 éve nem történt ehhez hasonló eset - tette a hátára a pajzsát.
- És tulajdonképpen mi is ez? Azt tudom, hogy sugárzás, de miért kell nekünk odamennünk? - kérdeztem idegesen, mivel nem nagyon akartam olyan helyre menni, ahol sugárzás veszély van.
- Ez a dolgunk - felelte Steve.
- És ezért is fizettem a védőfelszerelést - hallottam Stark hangját a fülesemben.
- Amiben alig tudok mozogni. Kösz, nagyon hálás vagyok - fintorogtam.
- Ha eddig nem tűnt volna fel, van rajta egy gomb, ami felveszi a méretedet - mondta Vasember. És tényleg. Megnyomtam és egy szempillantás alatt kényelmessé vált a hacuka. 
- Így viszont már tök király a ruha - mondtam felvidulva.
- Még szép, hisz én terveztem - mondta Stark, én meg már csak a szememet forgattam.

Bementünk a hatalmas épületbe, ahonnan a sugárzást észleltük. Legutóbb, mikor itt jártunk mutánsokat üldöztünk, akiket végül elkaptunk és kivettük őket a képből. Azóta se híre sem hamva sem volt ennek a helynek. Mint egy szellemépítmény. Lassú léptekkel haladtunk egyre beljebb és beljebb.
- Biztos, hogy nem lesz belőlünk Hulk, ha tovább megyünk? - kérdeztem inkább viccnek szánva, de ahogy belegondoltam egyáltalán nem tűnt már viccesnek.
- Hulk biztos nem, belőle csak egy van - mondta Natasha.
- Talán valami más, mondjuk egy jeti - mondta Sam.
- Ne már - néztem rá könyörgően - ez most nem vicces.
- És ha megint visszatértek a mutánsok? - kérdezte Wanda.
- Hát, akkor remélhetőleg bénábbak, mint te vagy - mondta a Hadigép.
- Vagy sokkal erősebbek - tette karba a kezét a Skarlát Boszi.

Beérkeztünk egy óriási, köralakú terembe, aminek minden oldalán üveg ketrecek százai sorakoztak fel. Odaléptem az egyikhez és belekukkantottam.
- Szerintem nem kell tovább aggódnunk a mutánsok miatt - mondtam. A ketrecben egy fejbelőtt mutáns hevert. Végigjártuk az összeset és mindegyikben ugyanaz a látvány fogadott. Azt hiszem a mutánsoknak egyszer s mindenkorra végük lett.
- Mind halottak - mondta Natasha.
- És a sugárzás honnan ered?- kérdezte Steve.
- Rajta vagyok - válaszolt Stark.
- Kár a gőzért - hallottam meg egy női hangot,  s mind az irányába fordultunk - az csak ide vonzotta magukat - mondta gonosz hangon.
- Mi? Maga meg miről beszél? - kérdezte Sam.
- Arról ami most itt és ami holnap a Földön be fog következni - beszélt tovább a nő.
- Ezt hogy érti? - kérdeztem rémültem, majd amikor megláttam a nő arcát teljesen elképedtem - te meg hogy a fenébe kerülsz ide? - kérdeztem döbbenten és kezdtem egyre idegesebbé válni.
- Azt már sosem tudjátok meg - ahogy kimondta a szellőzőből valami porszerű dolog szállt ki, amitől elkezdtem szédülni, majd homályosabban látni és egyszercsak minden elsötétült.

Ezennel el is érkeztünk a könyv végére, de ahogy az ebből a részből kiderült, még koránt sincs vége a történetnek.
Köszönöm mégegyszer mindenkinek, aki olvasott, like-olt és kommentelt. Remélem, hogy tetszett nektek a story és továbbra is követni fogjátok a cselekményt. Nem sokára kikerül egy utolsó poszt, amiben az új könyvemet fogom megmutatni.
Ha esetleg valami hibát észrevettetek, nyugodtan jelezhetitek ☺️
Sziasztok! ❤️❤️❤️