"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

21.rész

Visszatértünk a Bosszúállók Bázisára. Mindannyian. A hangulat eléggé frusztrált volt. Senki nem szólt hozzá senkihez, nem tudom, hogy ez most az egyezmény miatt van így vagy valami más az oka.
-Steve, azt hiszem itt az ideje, hogy megbeszéljétek-mondta Natasha suttogva, bár szerintem nem kellett volna hallanom, de egyre kíváncsibb lettem.
-Nem tudom Nat..-sóhajtott egyet a Kapitány.
-Nincs sok veszteni valód, és ő biztos nem fog kezdeményezni-szállt be a beszélgetésbe Sam. Ő? Stark? Ez azt jelenti, hogy valami történt a két hős között. Persze, gondolhatnék az egyezményre is, de pár darab papír miatt...
-Hallie!-hallottam meg egy viszonylag hangos hangot, amely kizökkentett gondolataimból.
-Igen?-néztem rá David-re.
-Hol jártál? Már vagy tizedjére szólítgatlak-mondta.
-Bocsi..egy kicsit elkalandoztam. Mi a baj?
-Jelenleg nem igazán akarnám elhagyni ezt a bázist és ha nem baj beköltöznék hozzád. Így legalább az edzésekre is könnyebb lenne járnom-mondta.
-Oh, persze! Nyugodtan gyere, úgy is van elég hely nálam-mosolyogtam rá.
-Kösz, most lemegyek egy kicsit edzeni, velem tartasz?-kérdezte.
-Hát most igazából..-kezdtem, de eszembe jutott, hogy az edzőterem szinte a műhely mellett van és ha ügyes vagyok megtudhatom mi történt. Tudom nem kéne ebbe is belekötni az orromat, de nem tehetek róla, kíváncsi vagyok!
-Szívesen megyek!-mondtam végül-de előtte átöltözöm.
-Klassz. Ott tali-mondta s elment. S ekkor eszembejutott, hogy miért pont a műhelyben beszélnének? Na mindegy, próba szerencse.

Tíz perccel később indultam az edzőterembe, odafele haladva bepillantottam a műhelybe, de nem volt bent senki. Pech, sosem fogom megtudni az igazat. Ezt a sors akarta így, hisz nincs is semmi közöm a dologhoz...hirtelen megpillantottam azt a gépet, amire már az elmúlt napokban is nagyon kíváncsi voltam. Na ha ezt megtudják..tuti kivágnak. Bementem a műhelybe. A gép körülbelül akkora volt, mint egy autó motorja. Rajta 8 darab négyzet, ami mellett pedig két gomb. Igazából semmi érdekes nem volt rajta, de valami miatt nagyon felkeltette a figyelmemet. Hirtelen hangokat hallottam. Basszus.
-Ahj, Tony ne már! Ugyanott akarod folytatni, ahol abbahagytuk?-hallottam Steve hangját. Valószínűleg veszekednek, a hanglejtéséből ítélve.
-Én egyáltalán nem is akarom folytatni! Nem kértem, hogy idegyere-vágott vissza Stark.
-Hadd ne emlékeztesselek arra, hogy te jöttél nekünk segíteni-mondta a Kapitány.
-És még mindig nem kértem, hogy idegyere.
-Nem tudnád egy kicsit félretenni azt, ami történt és velünk együtt dolgozni? Tudom, hogy az elmúlt hónapokban te is kutattál a robbantások és a merényletek után.
-Hogy te milyen jó megfigyelő vagy-mondta Stark.
-Tony. Kérlek. Ami volt, elmúlt. Nem tudsz rajta változtatni.
-Ez igaz. De honnan tudjam, hogy nem vágsz át újra? Talán már megint szövetkeztél a kis fémkarú barátoddal.
Eközben felguggoltam és a fejemet kissé felemeltem, hogy lássam az eseményeket, de hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat és nekidőltem a gépnek, a bal kezem az egyik gombon landolt. Basszus. Az egész gyorsan történt, hatalmas fehér fény, egy villanás és semmi. A helyzetem nem változott, ugyanúgy a gép mögött guggoltam, nekitámaszkodva az említett tárgynak. Lassan körbenéztem, de a műhely helyet csak fákat, bokrokat, egy erdőt láttam. Megrémültem. Hirtelen felálltam.
-Te meg mi a..? Ez te voltál? Te indítottad be?-kérdezte tőlem idegesen Stark.
-Én..-kezdtem, de mielőtt belevágtam volna mondandómba ellökött eddigi helyemről és már ő maga állt a gép elé.
-Mi történt, Stark?-kérdezte Steve.
-Beindította az időgépet-mondta.
-A micsodát?!-kérdeztük egyszerre a Kapitánnyal.
-De fogalmam sincs hogy, nem volt dátum megadva-folytatta.
-Akkor most..visszautaztunk az időben?-kérdeztem lélegzetvisszafolytva.
-Vagy előre-mondta Steve.
-De..hol vagyunk?-kérdeztem.
-A tér nem változott, azaz a Bázison-mondta Stark.
-De itt..nincs semmi-mondtam még mindig kissé sokkos állapotban.
-Mivel a Bázis nem volt mindig itt-segített ki Stark.
-Viszont a mostani funkciója előtt is lakott volt a terület-mondta Steve-szóval vagy nagyon vissza utaztunk vagy előre és ez fog történni.
-Az kizárt!-mondtam. Nem tudtam elhinni. Nem tudtam elhinni ezt az egészet, ami most éppen történik és ennek mind én vagyok az okozója.
-Oké, kislány. Elárulnád, hogy mégis mi a fenét kerestél te az én gépem közelében az én műhelyemben?-lépett mellém a dühös milliárdos.
-Hát..asszem túl kíváncsi voltam-vetettem le a fejemet. Nem voltam képes a szemükbe nézni.
-Kíváncsi?-kérdezett vissza mérgesen Stark.
-Tony! Hagyd! Már megtörtént, inkább jutass minket haza-mondta Steve.
Stark ekkor elment előlem s aztán a fejét vakargatva megszólalt.
-Az nem lesz egyszerű. Nem volt még teljesen kész a gép, nem volt időm befejezni, nem volt meg minden hozzá szükséges anyag, ami..
-Ami hazajuttat?-kérdezte Steve.
-Olyasmi-felelte Stark.
-Király-mondtam.
-Te, inkább ne szólalj meg-nézett rám szúros tekintettel a "nagy" zseni.
-Oké, ahelyett hogy veszekednénk inkább menjünk be a városba megtudni, hogy hol vagyunk, vagyis melyik évben-mondott egy ép-kész ötletet Steve.
-Egyetértek-mondtam.

Még egy pártíz perces civakodás után végre elindultunk és megérkeztünk a városba, viszont ami ott fogadott minket az nem volt nyugtató.
-Csak nekem nem tűnik fel valami vagy tényleg minden ugyanolyan, mint volt?-kérdeztem.
-Az a cukrászda nem volt ott!-mutatott az említett helyre Stark.
Nem értem ezt az egészet. Az időutazás lényege, hogy egy távoli korszakba érkezzünk vagy legalább 10 évet utazzunk. De ahogy elnézem ezt azt egészet, maximum 1 év vagy kevesebb volt az út. De annak semmi értelme. A Bázis nem volt a helyén, egy éve viszont már igen és szerintem egy év múlva sem lesz semmi baja. Vagy ezekszerint mégis?
Hirtelen felindulásból odamentem az egyik járókelőhöz.
-Elnézést! Meg tudná mondani a mai dátumot?-kérdeztem egy középkorú nőtől, erre a két Bosszúálló is odajött.
-Persze-felelte és elővette a telefonját-június 12.
-Melyik év?-kérdeztem, egyre jobban vert a szívem, a nő pedig furán nézett rám, megértem.
-2016-felelte, mire lefagytam egy percre.
-Hallottátok?-kérdeztem a két férfitől.
-Igen. 2016. június 12.-ismételte Steve.
-Az a mai dátum, arról a napról jöttünk el vagyis igazából ezekszerint el se mentünk-mondta Stark.
Kezdett megrémiszteni a helyzet.
-Hol a fenében vagyunk?-néztem körbe ezen az annyira ismerős, de mégis teljesen más városon.