"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

18.rész

Ránéztem a Bosszúállókra, de nem láttam megleppettnek őket, hisz már tudták, csak nem akartak beavatni.
-Szóval a Hydra az, ami jobb ha nem találja meg-néztem Steve-re, utalva arra, hogy ezt ő mondta nekem.
-Mit csinált David, ami miatt üldözik?-kérdeztem.
-Ezt szeretnénk mi is kideríteni-mondta Natasha.
-Utána néztem a lehetséges Hydra bázisoknak, hármat találtam-mondta Sam.
-Ma meglátogatjuk őket-mondta a Kapitány.
-Készítem a gépet-szólt Natasha.
Mindenki elkezdett készülődni én meg ott maradtam, feleslegesnek éreztem magam, nem tudtam mit csinálni. Ők hősök, rengeteg tapasztalatuk van én meg csak..egy lány vagyok, akinek nincs helye a Bosszúállók között. Nem is értem mit keresek itt, de ha már itt vagyok valamit tennem kell, nem csak David miatt, hanem az emberek miatt is. Nem sokat hallottam a Hydra-ról sőt azt hittem a S.H.I.E.L.D.-del együtt megszűnt, de amit tudok, hogyha ők a képben vannak, akkor az pusztulást jelent.
-Én mit csináljak?-kérdeztem az épp pakolászó Natasha-tól.
-Menj haza-mondta és elhagyta a házat, utánafutottam és az udvaron megláttam quinjet-et. A tv-ben ezerszer láttam már, de így élőben teljesen más volt.
-Várjatok!-kezdtem el futni, mikor megláttam, hogy megkezdték a felszállást.
-Várjatok!!!-kiáltottam hangosabban.
A quinjet ajtaja még egy résnyire nyitva volt, láttam ahogy a Kapitány kinéz rajta.
-Én mégis mi a fenét csináljak itt?-kérdeztem dühösen.
-Nat, nem kéne magunkkal vinnünk? Tényleg nem kellene itt hagynunk egyedül-hallottam Steve hangját.
-Én meg nem akarom, hogy egy zöldfülű kislány még jobban belefolyjon a dolgainkba-hallottam meg a nő hangját. Na kösz.
-De azért köszi az infókat-folytatta.
Én segítségkérően a Kapitányra néztem, nem hiszem el, hogy csak úgy tényleg itt hagynak. Ekkor hirtelen a zsebébe nyúlt, kivett belőle valamit és felém dobta, sikeresen elkaptam. A quinjet felszállt és nagyon gyorsan el is tűnt a helyszínről.
A kezemben lévő tárgyra néztem, egy kulcs volt az. Egy motorkulcs. Visszamentem a házba, megkerestem a garázst, amelyben két motor és egy kocsi állt. Beleraktam az egyik motorba a kulcsot, de pechemre pont a rosszba, így átsétáltam a másikhoz és beindítottam azt. A telefonom GPS-én megnéztem a tartózkodási helyemet és beállítottam az úticélt, a Bosszúállók bázisát.
Körülbelül egy éve apu tanított motort vezetni, így szerencsére volt némi tapasztalatom. Elindultam.
Útközben kavarogtak a fejemben a gondolatok. David, Hydra, Bosszúállók. Ezen a napon minden összejött. Kicsit még mérges voltam Natasha-ra és a többiekre, amiért otthagytak, de megértem őket, hisz nem ismernek, nem tudják, hogy bízhatnak e bennem, viszont én nem tudok karbatett kézzel ülni és várni, amíg újra megmentik a világot, tudva azt, hogy mi forog kockán. David és valószínűleg az emberek élete. Segítenem kell, ha hagyják, ha nem, viszont fogalmam sincs hova mehettek. A bázison csak egyetlen esélyem volt megtalálni őket s az nem más, mint Tony Stark. Tudom, hogy a Bosszúállók most külön utakon járnak és bármi is legyen az oka (az egyezményen kívűl) össze kell hoznom a csapatot, bármi áron.
A főhadiszállásra érve már sötét volt, fáradt voltam, de most ez érdekelt legkevésbé.
Bementem az épületbe, még mindig nem tudom itt kiismerni magam. Hirtelen Happy jött velem szembe. Ekkora szerencsét!
-Happy!
-Oh, Miss Collins. Egész nap önt kerestük-mondta.
-El kellett mennem valahova-hazudtam-miért nem hívtak?
-Hívtuk-mondta. Megnéztem a telefonom, amely 9 nem fogadott hívást mutatott.
-Hupsz. Le vagyok némítva-mondtam s felvettem a hangerőt-de mostmár nem. Nem tudja hol van Mr. Stark?
-De tudom, viszont nem szeretné ha zavarnák.
-De ez nagyon fontos-mondtam.
-Oké, mond meg nekem és majd továbbítom.
-Majd? Mikor majd? Erről most tájékoztatnom kell!
-Happy, elfogyott..ez a valami, ami miatt Tony most nekem hisztizik-adott oda Pepper Happy-nek egy papírt.
-Fogalmam sincs mi ez, de Tony azt mondta, hogy te tudni fogod, ja és azt is, hogy kéne neki, most azonnal.
-Mr. Stark most éppen épít valamit?-kérdeztem, mire mindketten rám néztek, aztán egymásra.
-Nem..csak-kezdte Pepper.
-Köszi!-csillant fel a szemem és leszaladtam a műhelybe, ami a kiképző teremhez nem messze van és már többször elmentem előtte, így azt tudom, hogy hol van.
Bementem a műhelybe, ahol Stark épp fúrt valamit, érkezésemre felkapta a fejét.
-Te nem Happy vagy-állapította meg, mikor meglátott.
-Nem, de..-kezdtem, amikor jobban megláttam azt a gépet, amit épp csinált, felkeltette az érdeklődésemet-ez meg mi?-kérdeztem.
-Valami.
-Klassz-bólintottam.
-Nem a te dolgod. Mit keresel itt?-kérdezte.
-David-et üldözi a Hydra-mondtam a lényeget.
-A Hydra-nak vége-csóválta a fejét.
-Mindenki ezt hiszi, de ez nem így van. A robbantás, a rendőrségi támadás az mind az ő művük, netán elfelejtette, hogy pár golyó majdnem eltalála?
-Hát, arra élénken emlékszem, amikor rám ugrottál.
-David bajban van!-mondtam egyre idegesebben, figyelmen kívűl hagyva az előbbit.
-Ki is az a David?-kérdezte. Ez most komoly?
-Ne már! Őt is Will képzi ki. Velem együtt-láttam rajta, hogy nem igazán érdekli, amit mondok neki, ha érdekli is egész jól leplezi.
-Oké. Fogalmam sincs mi baja van, miért nem hajlandó segíteni, de ha nekem nem akkor legalább a Bosszúállóknak, akik most épp az ellenséget zúzzák!-fakadtam ki.
-A Bosszúállók feloszlottak és amúgy is az egyezmény..-kezdte.
-Már megint az egyezmény! Nekem ne mondja senki, hogy pár darab papír miatt tesznek úgy mintha a másik a világon se lenne!-háborodtam fel. Láttam Stark arcán a meglepettséget és azt, hogy erre nem számított. Igazából én sem, teljesen kiakadtam, viszont nem volt több időm vitákra, így meg nem várva válaszát gyors léptekkel elviharoztam a teremből.