"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

2.rész

-És ekkor a németek..-adta le a tanár az aznapi anyagot, miközben valaki pisszegni kezdett mögöttem.
-Mi az?-fordultam hátra.
-Suli után jössz hozzám?-kérdezte Kimberly.
-Holnap töri vizsgám lesz..
-De hisz töriből mindent kívülről fújsz..nemár..gyere át-kérlelt.
-Jó..oké. Meglátom.
-Khm..Collins kisasszony. Elhalaszthatatlan a beszéd tárgya?-kérdezte a tanár.
-Nem..dehogyis-fordultam előre-elnézést.
A tanár szúrós tekintettel nézett rám és már épp készült mondani valamit, de az arcvonásaiból itélve meggondolta magát és hagyta az egészet. Szerencsére.

-Tudtam, hogy ma se mondasz nemet-ujjongott Kim, miután közöltem vele, hogy megyek hozzá.
-Hogy te mekkora jós vagy..
-Ugye?-vigyorgott.
Suli után a szokásos útvonalon tartottunk hazafele, vagyis Kim-ék fele...
-Pénteken nincs semmi programod, ugye?-kérdezte.
-Eddig úgy néz ki, hogy nincs.
-Remek! Lesz egy díjátadó gála és..
-Menjek veled-fejeztem be helyette.
-Pontosan. Jössz?
-Aha, persze, miután elmondtad kinek a gálája.
-Szerinted?-nézett rám vigyorogva.
-Stark?
-Aha😁
-Ahhoz képest, hogy négy éve ki nem állhattad őt, ma már el se tudnád képzelni az életedet nélküle.
-Vicces vagy. Szóóval?
-Oké.
-Tessék?-lepődött meg-jössz?
-Aha-vontam meg a vállam.
-Wow Hallie. Mi van veled? Ma minden olyan könnyen megy nálad.
-Kellenek az ilyen napok is, nem?-mosolyogtam rá. Hirtelen egy hosszú fütyülést hallottunk a hátunk mögül. Mindketten egyszerre megálltunk és hátrafordultunk. Három feketepulcsis, kapucnis fiú követett minket.
-Milyen szép kis cicák-mondta az egyik.
-Nem is tudom melyiket válasszam-mondta a másik.
-Ez hülye kérdés. Mindkettőt-mondta a harmadik. Egyre gyorsabban kezdtek felénk jönni. Mi is szaporítottuk lépteinket.
-Tessék-nyomott a kezembe valamit Kim.
-Ez meg mi?-kérdeztem.
-Paprikaspray.
-Ez most komoly?
-Tudsz jobbat?-kérdezte ijedten.
-Aha-mondtam s megfordultam. Szembe találtam magam a szinte futó fiúkkal.
-Nézd csak..jön a baby-nevetgélt az egyik.
-Nem éppen-mondtam s tökön rúgtam. Rögtön felordított. A másikat kigáncsoltam, középre rúgtam, a kezem ökölbe szorítottam és eltaláltam vele rusnya orrát. A harmadik ezek láttán futásnak eredt, de nem hagyhattam. Utánaszaladtam és ráugrottam, ezzel a földre terítve őt és bevertem neki is egyet. Miután mindannyian az utat díszítették otthagytam őket és Kim után mentem.
-Basszus, Hallie, te normális vagy?-üvöltött Kimberly.
-Megkapták a magukét-vontam vállat.
-De nem verhetsz meg csak úgy három fiút-háborodott fel.
-Kim. Az a három fiú bármit csinálhatott volna velünk, ha nem cselekszem-szálltam vitába.
-Nem, ha elsietünk.
-Utolértek volna. Hidd el, jobb ez így.
-Ha te mondod. Bátor vagy, mit ne mondjak.
-Csak formában voltam..és le kellett valahogy vezetnem a gőzt-feleltem.
-Vigyázz, a végén még Bosszúálló leszel-kacsintott rám és mosolyra húzva száját. Ez a kijelentése nagyon meglepett. Tudta, hogy már több éve edzek és nem ez volt az első bunyóm, de ilyet még nem hallottam tőle.
-Attól én nagyon messze állok-csóváltam meg a fejem nevetve.
-Közelebb mind hinnéd-mondta mire jobban felnevettem..ha akkor tudtam volna, hogy nem is mondott akkora butaságot aznap...

Sziasztok! Remélem tetszett nektek ez a rész! Szeretnétek folytatást?