"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

31.rész

Fél óra múlva mind a quinjeten voltunk teljesen felszerelkezve. A ruhám hasonló volt a Natasha-éhoz. Kaptam mellé két pisztolyt, ( a használatukat még az edzésen megtanultam) egy sokkoló órát és még pár kisebb fegyvert. Többre nem is volt szükségem, egyelőre.
- Mi a terv? - kérdeztem hirtelen.
- Badrick legutóbb a Central Park mellett bukkant fel - mondta Steve.
- Az elég forgalmas hely - húztam el a számat.
- Mikor volt ez a legutóbb? - kérdezte Natasha.
- Tizenkét perce - felelte a Kapitány.
- Nem csinálunk azzal túl nagy felhajtást, hogy egy quinjettel leszállunk a tömegbe? - kérdeztem.
- Ki mondta, hogy leszállunk vele a tömegbe? - kérdezett vissza Natasha, mire értetlenkedve körbenéztem.
- Nem megyünk vele sehova. Legalábbis mi hárman nem - mutatott Steve Natasha-ra és rám.
- Ahha. Nem is értettem miért kell szinte az összes Bosszúálló egy ember elfogásához - mondtam - de akkor mi miért vagyunk itt? - céloztam hármunkra.
- Pár cuccért - emelte fel a "pár cuccot" Natasha.
- Rendben. Útközben elmagyarázok mindent. Indulás - mondta Steve és elhagyta a quinjet fedélzetét, mi pedig követtük.

- Hogy fogjuk megtalálni ennyi ember között? - kérdeztem útközben.
- Ez az alak nem túl penge, percenként megosztja, hogy éppen mit csinál - mondta a Fekete Özvegy.
- Amatőr - jegyezte meg Steve.
- Nektek ez nem bűzlik? - kérdeztem gyanakodva.
- De igen, viszont egyelőre csak ez az egy nyomunk van - mondta a Kapitány.
Az út további részén leginkább csend volt, viszont beavattak a tervbe, miszerint ez valamiféle vizsga lesz számomra. Mint ahogy megtudtam, David is keresztül ment egy ilyenen, de annak már három hónapja... A lényeg, hogy most tényleg bele kell adnom apait-anyait, hogy megmutassam számíthatnak rám.
- Egyébként a többiek hova mentek? - kérdeztem hirtelen, de nem kaptam azonnali választ.
- Legyen elég annyi, hogy nekik más helyen van dolguk - mondta Natasha, mire kicsit csalódottan néztem rá.
- Titkos bevetés. Klassz - jegyeztem meg. Soha nem fognak bízni bennem. Pff.

A Central Park Manhattan legnagyobb parkja, itt megtalálni valakit felér egy örökké valósággal, kivéve ha ez a valaki egy idióta és mindent megoszt a világgal. A felettesei ezt tuti nem nézik jó szemmel, lehet majd kirúgják vagy inkább kinyírják, ha már a Hydra-ról van szó.
A kocsi, amivel jöttünk leparkolt, viszont senki sem szállt ki belőle.
- Nem megyünk? - kérdeztem.
- Mi nem. Csak te - mondta Steve.
- Tessék? - döbbentem le.
- Megkeresed Badrick-et, ha meglátod megnyomod az övszíjadon lévő gombot, ami jelez nekünk és elküldi a helyet, ahol épp vagy. Akkor odamegyek - mondta Natasha.
- Na és Steve? - néztem a Kapitányra.
- Rám nincs szükség. Most nem a világ megmentése a tét - mosolygott rám - de ha mégis valami baj lenne akkor megyek, de nem lesz - nyugtatott meg. Hát, ebben tévedt...
- Bölcs dolog egyedül engem kiküldeni? - kérdeztem, mivel egy napja még senki sem bízott bennem.
- Majd kiderül - mondta Natasha.
- Sok sikert - bíztatott Steve és kiszálltam a kocsiból.

Elővettem a telefonom és fellépve az Instagramra megkerestem Alex Badrick profilját és igen, tényleg mindent rögzített a sztorijában. Ez nekem nagyon gyanús. Biztos hogy csapda. Én pedig belesétálok. De mégis. Miért osztja meg minden 3. percét? Ez már túl erőltetett. Mintha..
Hirtelen megjelent egy új sztori, miszerint az Állatkertnél van. Vagyis nem túl messze a jelenlegi helyzetemtől. Lépteimet gyorsra vettem és reméltem, hogy marad még egy kicsit az állatokat bámulni. Az oda tartó út során többen is megbámultak. Az oka lehet a ruhám, a sietségem, az ideges fejem. De most ez a legkevesebb.
Megérkeztem. A legutóbbi sztori alapján a polipoknál van. Hmm..találó.
Gyorsan vettem jegyet és befelé menet egy kicsit elkalandoztam a párducokon, de tényleg csak egy kis időre!
Koncentrálnom kell, de Badrick a legrosszabb helyet választotta.
Az egyik térképtartóból kivettem egyet és általa próbáltam elnavigálni magam a polipokhoz. Nem volt nehéz. De a pasast persze, hogy nem találtam meg ott. Katt insta, katt Badrick sztorija és hopp egy tigris. A térkép szerint nincs messze.

Temérdek ember, itt bárkinek baja eshet. Fegyvereket nem használhatok messziről még elvéteném, az pedig..szörnyű lenne. Hirtelen neki mentem valakinek.
- Elné..- kezdtem, de amikor felnéztem rá rögtön hátraugrottam egyet.
- Maga az! - mondtam.
- Ki vagyok? - kérdezett vissza. Leellenőrizem az instagram képei alapján, hogy nem tévedek e. Nem tévedtem. Ő az emberünk. Na akkor most vagy soha. Megnyomtam a gombot az övszíjamon, tehát Natasha bármikor megérkezhet. Jó lenne addigra elfogni őt.
- Az egyik gondozó. Tudna ajánlani egy jó programot itt az állatkertben? - kérdeztem aztán bevertem neki egyet, mire feljajdult.
- Nem, de tudok neked ajánlani egy kis előnyt, hogy elfuthass - mondta.
- Nem futamodok meg magától.
- Pedig kellene - húzta gonosz mosolyra száját és ekkor több sötét szürke ruhát viselő férfi lépett elő minden irányból. Látogatóknak pedig már nyoma sem volt. Ez az egész annyira előre megtervezettnek tűnik...
- Oh, basszus - mondtam, mikor szinte mindenki rám szegezte fegyverét - oké, ti akartátok.
Az előttem álló Badrick középsőjébe rúgtam, aki emiatt a földre rogyott aztán a hozzám legközelebb álló szürkeruháshoz futottam és a lendületemmel leterítettem a földre aztán kicsit megpüföltem az arcát. Több fegyver is elsült, de kicseleztem a golyókat. Itt most vagy mindenki szörnyen béna vagy én vagyok túl profi. Szerintem inkább az első. Hirtelen az egyik katona a földre esett, megérkezett Natasha. Mikor megláttam sokkal magabiztosabbá váltam és már nem is féltem annyira.
Levertem még két embert, viszont utána olyan hányinger tört rám, mint amilyen még soha. Rám jött egy újabb ellenfél és alig bírtam leverni.
- Natasha! - kiáltottam, mire az előbb említett személy felém fordult.
- Mivan? - kérdezte idegesen, miközben három emberrel bunyózott egyszerre.
- Nem érzem túl jól magam - mondtam.
- Mi? Ezt hogy érted? - rémült meg.
A hányinger érzete egyre erősödött, szinte már kikívánkozott a reggelim. Ez undorító. Eközben egyre többen jöttek rám én meg egyre erőtlenebbé váltam. Megnyomtam újra a szíjamon lévő gombot, így hamarosan Steve is meg fog érkezni.
- Szerintem valami rosszat ehettem reggel - mondtam.
- Jajj, ne már. Ennyi nem gyűrhet le - mondta Nat. Öklendezni kezdtem, a többit pedig inkább le sem írom...
- Oké. Mindenki állj! - mondta hirtelen a Fekete Özvegy és mindenki abba hagyta a verekedést én pedig csodálkozva néztem körbe.
- Ez csak egy..? - kezdtem.
- Próba volt, nem valódi bevetés - mondta Steve, aki időközben ideért - most pedig hazamegyünk.