"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

26.rész

-Azt hittem a Triskelion lesz a főhadiszállásuk-mondtam.
-Én reméltem, hogy nem-mondta Steve.
-Engem meg nem érdekelt-vonta meg a vállát Stark. Na igen, ezt gondoltuk.
Az épület New York központjában volt. Hatalmas, fehér, visszafogott, de modern volt. Az ajtó felett a Hydra logója díszelgett, ami persze ugyanaz volt, mint otthon. Ezt azért igazán lecserélhették volna.
-És most csak úgy bemegyünk?-kérdeztem.
-Mást nem nagyon tudunk csinálni-mondta Steve.
-Szerintetek Banner itt is Hulk?-kérdeztem.
-Az ellenkezne a természet törvényével. Ha Hulk lenne, az ütközne azzal, hogy mi nem azok vagyunk itt, akik otthon, ő viszont igen-mondta Stark.
-Ez mondjuk igaz-bólintottam.

Beléptünk az épületbe, amiben persze őrök álltak.
-Hallie, szólhattál volna, mielőtt ebbe a dimenzióba repítesz minket. Hoztam volna a páncélom-mondta Stark.
-Nekem sem volt a napirendemben..-mondtam szomorúan. De tanultam a hibámból. Azt hiszem.
-Jelvény?-kérdezte az egyik őr, amikor a bejárathoz értünk.
-Ijj, azt hiszem otthon hagytam-húzta el a száját a milliárdos, mire kissé felröhögtem. Ezt persze az őr is észrevette és rosszallóan rám nézett.
-Vagy jelvénnyel megy be, vagy sehogy-folytatta az őr.
Ekkor hirtelen belépett valaki az előtérbe.
-Jó reggelt-köszönt és felmutatta jelvényét.
-Dr Banner! Végre megvan!-mondta Steve, mire az előbb említett személy ránk szegezte tekintetét.
-Öhm elnézést, ismerem magukat?-kérdezte.
-Hát elméletileg igen, legalábbis őket-mutattam a két bosszúállóra-gyakorlatilag nem.
-Oh, maguk hívtak tegnap este?-nézett a két férfira. Kérdése meglepett, de ez még jól is jöhet nekünk.
-Hát, ki más?-tette Bruce vállára a kezét Stark.
-Oh, remek! Már régóta vártam magukat-mondta-ők velem vannak-szólt az őrnek, így könnyedén bejutottunk. Furcsa, hogy minden ilyen egyszerűen megy, nem tetszik ez nekem. Vagy csak ilyen mázlisták vagyunk?

-Én már tényleg azt hittem, hogy csak felültetnek, nagyon hálás vagyok, hogy itt vannak-mondta a doktor útközben.
-És milyen az élet itt a Hydra-nál?-kérdezte meg hirtelen Steve.
-Pompás! Remek fizu, kedves kollégák. Mivel én nem ügynökként tevékenykedek, nem kell küldetésekre mennem, nincs félni valóm.
-Ezt jó hallani. Ott, ahonnan mi jöttünk, nem ilyen mesés az élet-mondtam.
-Honnan jöttek?-kérdezte, de egyikünk sem válaszolt.
-Ohh, Strucker báró!-hallottam meg Steve hangját és az éppen mellettünk elsétáló féfire pillantottam.
-Ismerem magát?-kérdezte az előbb említett illető.
-Hát barátom-tette Stark a vállára a kezét-higgye el, egy másik univerzumban nagyon jó cimbik a Kapitánnyal-mutatott Steve-re, aki csak egy gyilkos pillantást vetett..mindkettőjükre. Picit felkuncogtam.

Beértünk egy laborba, tele volt mindenféle csúcsmodern kütyüvel, amikről fogalmam sincs micsodák vagy, hogy hogyan működnek.
-Na!-csapta össze a kezét a doktor és egy géphez lépett. Stark mellé állt.
-Szóval ez a..-kezdte-hogy is mondta a telefonba?-rögtönzött.
-Dimenziókapu-segítette ki Banner.
-Azt mondta dimenziókapu?-csillant fel a szemem.
-Azt. De nem tudtam befejezni, ezért kértem a segítségüket.
-Oh, már látom is mit rontottam el-szólta el magát Stark.
-Maga? Ez az én gépen-mondta Banner.
-Én is építettem egyet, csak nem annak szántam. De megvan mi volt a hiba.
-Milyen gépet épített?-kérdezte a doktor.
-Időgépet-felelte Steve Stark helyett.
-Oh, én a helyükben nem szórakoznék az idővel. Finoman kell bánni vele-mondta Banner.
-Ezt most úgy mondta, mintha egy új kocsiról lenne szó-mondtam.
-Tisztában vagyok vele, ha vissza megyek a múltba és csak egy apró dolgot is változtatok rajta az kihat a jövőre, ha pedig a jövőbe megyek..akkor igazából csak jól járok-mondta Stark.
-Akkor miért építette meg?-kérdezte a doktor.
Ekkor Stark a Kapitányra pillantott, aztán megszólalt.
-Nem volt más dolgom-mondta ki végül.

Stark és Banner kb. húsz percig bütykölték a gépet, addig mi Steve-vel körbenéztünk a laborban.
-Ezek a dolgok hasonlóak a Stark műhelyében lévőekre-mondtam.
-Végülis a kor ugyanaz és az a két ember ott zseni-nézett az épp dolgozó férfiakra. Elmosolyodtam.
-Ha visszamegyünk, megküzdötök a Hydra-val, ha jól sejtem-néztem rá. Steve valami hozzáfűzni való helyett inkább kérdezett.
-Hiányzik?
-Ki?-kérdeztem, mintha csak nem tudnám kire gondol.
-Rosszul hazudsz-nevetett ki. Sóhajtottam egyet.
-Igen-vallottam be-de nem értem. Alig ismerjük egymást, de azt hiszem beleszerettem. Ezt most nem tudom miért mondtam el neked-röhögtem el magam kínosan.
-Jobb, mint magadban tartani-mondta.
-Talán-vontam meg a vállam.
-Kész!-kiáltott fel hirtelen Stark.
-El sem hiszem-mondta Banner-új világokat fedezhetünk fel.
-Azt nem tanácsolom-lépett oda Steve.
-Miért?
-Mert ott, ahova mi most menni akarunk elég nagy kavarodás lenne abból ha velünk jönne-mondta a milliárdos-ha csak nem akar találkozni saját magával-tette hozzá.
-Ezt hogy érti? Hova mennek? Csak kihasználtak?-kérdezte ingerülten a doktor.
-Nem, vagyis..segítettünk önnek megcsinálni szóval annyi jár nekünk, hogy használhassuk, nem?-kérdeztem.
-Na nem. Életem munkája van benne, nem hagyom, hogy maguk csak úgy használatba vegyék-szállt vitába. Ekkor olyan történt, amire senki sem számított, őszintén én sem. Leterítettem a földre és bevertem neki egyet.
-Hallie!-szólt rám Steve.
-Bocs, de haza akarok menni-mondtam, miközben kihúztam a laborból a doktort, hogy őt ne érje majd a dimenziókapu sugara.
-Beleépítettem egy önmegsemmisítőt, ami egyszeri használat után használhatatlanná teszi a gépet-mondta Stark.
-Ez azért kitolás volt a részünkről-mondta Steve.
-Igen, de nem hagyhatjuk, hogy ez az egész megismétlődjön, csak most vele-mondtam, arra célozva, hogy nem akarom, hogy két Bruce Banner legyen a világunkban.
-Honnan tudjuk, hogy ez tényleg hazavisz?-kérdezte a Kapitány.
-Reménykedünk-felelte a milliárdos. Ekkor mindannyian a gép mellé álltunk szorosan és Stark már kész volt lenyomni az indító gombot, amikor hirtelen nyílt az ajtó és egy ősz hajú, idős férfi lépett be rajta. Láttam ahogy Stark ránéz és ahogy a férfi Stark-ra. Hirtelen leesett.
-Apa?-kérdezte a milliárdos, de hirtelen jött a fehér fény és a villanás. Steve lenyomta a gombot.