"Semmi sem lehetetlen" (Avengers fanfiction) BEFEJEZETT

9.rész

-Minek a bilincs?-kérdeztem.
-Azért, hogy velem gyere-közölte Stark s ekkor a bilincs kivillant és elkezdett magával húzni engem.      
-Hé hé hé, tudok menni magamtól is-mondtam.
-Nem mész te sehova!-üvöltötte Patrick.
-Francba..
-Jajj ne már Wesley, ne légy gyerekes-szólt közbe Stark.
-Oh, Mr Stark..én..-kezdte Patrick.
-Kösz, innentől átveszem-mondta Vasember és magával ragadott.

A Bosszúállók bázisára mentünk. Vasember lerakott a bejárat előtt, ahol egy férfi fogadott.
-5 perc és megyek-mondta Stark és elrepült. Na jó. Ez fura. Nagyon fura.
-Üdv, Happy Hogan-nyújtotta a kezét a férfi.
-Hallie Collins-mutatkoztam be.
-Aha..Tony testőre-mondta gúnyosan. Kissé sokkos állapotba kerültem. Nem értettem, hogy mi történik. Válaszul csak kínosan elmosolyodtam.

Az épületbe belépve teljes káprázatba estem. Hatalmas volt, modern és wow. Happy bekísért a nappaliba vagy valamilyen társalgó szerű helyre.
-Itt várj, amíg Mr Stark meg nem érkezik-mondta s ezzel otthagyott.

Te jó ég. Éppen a Bosszúállók főhadiszállásán ülök és Tony Stark-ot, avagy Vasembert várom. Ez egyszerűen felfoghatatlan. Egy hónapja, ha valaki azt mondta volna, hogy ez fog velem történni, a képébe röhögtem volna, de ma...
"Vigyázz, a végén még Bosszúálló leszel"-csengtek Kimberly szavai a fülemben. Viszont ezt még most is képtelenségnek tartottam. "Helló, Tony Stark vagyok, de ezt gondolom tudod. Láttam ahogy elbántál azzal a pár fickóval, nem akarsz Bosszúálló lenni?"
Na igen, ez az, ami soha nem fog bekövetkezni.

-Happy, azt mondtam, hogy a piros ingemet vidd el kimosatni. És te elvitted a kéket. Ez a két szín teljesen különböző-hallottam, ahogy Stark vitatkozott Happy-vel.
-Igen tudom uram, csak..
-Netán színvak vagy?-kérdezte.
-Nem, csak..
-Csodás! Akkor kérlek, a pirosat-tette a válára kezét, megpaskolta aztán elengedte.
Ezután leült a velem szemben lévő kanapéra.
-Hallie Collins, született 1998. március 18-án, anyja neve..valamit rosszul mondtam?-nézett fel abból a telefon szerűségből, látva, hogy lefagyva ülök előtte.
-Nem, minden helyes-böktem ki végül.
-Oké, hagyjuk a személyes adatokat. Térjünk a tárgyra. Szóval. Szeretnél Bosszúálló lenni?-kérdezte, mire mégjobban lefagytam.
-Mi?-kérdeztem meghökkenve. S erre Stark-ból kitört a röhögés.
-Nyugi csak ugratlak-mondta-ez nem ilyen könnyen megy.
-Igen, ezt gondoltam-mondtam.
-Tony, pár riporter keres a..ő meg ki?-kérdezte egy szőke hajú nő, mikor meglátott.
-Oh ő?-mutatott rám-Ő az én..testőröm-mondta. Oh, basszus...
-Vagy úgy..szóval te vagy az a lány..-jött oda.
-A nevem Hallie-vettem fel egy kínos mosolyt.
-Hallie. Ahha. Én Pepper vagyok..-kezdte.
-A csajom-mondta Stark.
-Tony-nézett rá a nő szúrós tekintettel.
-Látjátok, itt mindenki valamilyen úton-módon hozzám kötődik-mondta Stark.
-Én igazából nem-mondtam.
-Dehogynem. Te kötötted magad hozzám.
-Én nem is..-kezdtem.
-Na jó, hagylak titeket-szólt közbe Pepper és ott hagyott minket.
-Komolyan? Pepper!-akadt ki Stark.
-Igen Tony, komolyan-kiáltott még egy utolsót a nő.
-Látod? Csak így itt hagy!-fordult felém-Mindegy. Kezdjük a Díjátadóval. Rám ugrottál-mondta.
-Megmentettem-helyesbítettem.
-Oké. Megmentettél úgy, hogy rám ugrottál. Miért?
-Mert..láttam pár gyanús férfit és gondoltam mire készülhetnek, megakadályozni nem tudtam, de megmenteni még megtudhattam.
-És a valódi ok?-kérdezte, mire lefagytam. Jobban az eddiginél.
-Ez a valódi..ok-mondtam lesütött szemmel.
-Nézz a szemembe és úgy mond.
Belenéztem Tony Stark szemeibe. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy itt ül előttem, életnagyságban. Ha Kim itt lenne...
-Szóval?-kérdezte.
-Én..én..
-Gondoltam-mondta s felállt.
-Várjon!-szóltam utána-New York miatt.
-New York?-ült vissza-mostanában Sokovia-t gyakrabban hallom. Bár igaz, Sokovia miatt inkább megölnének, mint megmentenének-mondta.
-Ön megmentette az egész várost, kockáztatva saját életét én meg csak ott álltam, tudva mi történhet. Nem tudtam tétlenül nézni az egészet-mondtam a..fél igazságot. Legalább fél percig néma csendben ültünk, mire megszólalt.
-Oké. Van valami programod mára?-kérdezte.
-Öhm..nincs.
-Király! Akkor gyere velem-mondta s felállt.
-Hova?-kérdeztem értetlenül.