Mindent vagy Semmit | Befejezett

3. Fejezet

Szóval, Valentin mellém ült az első órában, ami egyenlő azzal, hogy egész nap mellettem ül, mert nem változik az ülésrend. Ez annyit tesz, hogy 7 órán keresztül egy illegálisan tökéletes srác mellett kell ülnöm, anélkül, hogy ne vessem rá magamat. Ennél nagyobb önuralom megpróbáltatást keresve se lehet találni, nem hogy úgy, hogy egyenesen melléd ül le. De kicsit kihasználom az alkalmat, hogy jobban megvizsgáljam őt. Gyönyörű haj, szem, és mosoly pipa. Tökéletesen vakítóan fehér fogak pipa. Isteni illat pipa. Elképesztő bőr pipa. Jó testalkat pipa. Csodálatos kézírás pipa. Egyszerűen ez a srác nem lehetne tökéletesebb. Minden kérdésre egyből tudja a választ, profi angolos és spanyolból sem a legrosszabb. Matekból minden megoldást a fénysebességet megközelítő gyorsasággal ír le, hibátlanul. És borzalmasan művészi. Mikor éppen unalmas az óra, elkezd firkálgatni a füzetébe, és pár perc alatt csodákat képes művelni. És amit nem mondtam, pedig a legjobb tulajdonsága, az az, hogy imádja a verseket és nála szebben senki nem tudja felolvasni őket. Mindig is szerettem a verseket, mert olyan mély érzéseket tudnak átadni, amiket az ember csak néha tapasztal, de ha ezeket a mély érzéseket Valentin szájából hallom, még jelentőségteljesebben hatnak. Bioszon valami borzalmasan unalmas filmet néztünk az emésztésről, anyag átismétlésként, amin az osztály 90 százaléka aludt, amikor Valentin megbökött és egy papírt tolt felém.

-Szia! :)

Hirtelen komolyan el kellett gondolkoznom az életemen és azon, hogy most mit tegyek. Válaszoljak? Vagy legyek jó tanuló stréber és észre se vegyem, hogy írt nekem? De ha nem válaszolok hihet bunkónak és hiheti azt, hogy nem akarok vele barátkozni... De ha válaszolok felhívhatom ezzel a tanár figyelmét arra, hogy üzenetezünk órán. Mert az persze nem baj, ha alszunk a film közben, de üzenetet írni szigorúan tilos. Ebben logika persze annyi van, mint ahány csillag van az égen délután kettőkor. Végül úgy döntöttem, hogy megéri ez a fiú ezt a kockázatot és válaszoltam neki.

-Szia. - és visszatoltam a papírt.

-Téged is annyira érdekel az emberi emésztés, mint kb mindenkit ebben az osztályban? :D - tette fel a kérdést. És én még amiatt paráztam, hogy én írok valami baromságot. Erre ő indít az emésztéssel. Úgy értem, ennél jobb inditó kérdése nem volt? Például az, hogy nem vagyok-e esetleg meleg és tökre belezúgva? Jó, ez túlzás, de mondjuk egy mizu? vagy valami ilyesmi kicsit jobb lett volna. 

-Annyira se. - válaszoltam neki.

-Szóóval, ti is Kerepesen laktok, igaz? - kérdezte.

-Igen. - írtam.

-Lenne kedvetek együtt hazamenni?

-Persze, miért ne? :) - írtam és passzoltam át neki a papírt, majd belém is ötlött a jeges felismerés. Merci táncol. És az edzései mindig iskola után vannak. Ami azt jelenti, hogy egyedül megyek haza. Ami ebben az esetben azt jelenti, hogy egyedül megyek haza Valentinnal. Ami azt jelenti, hogy egyedül kell megbirkóznom egy istennel. Gyorsan visszahúztam a papírt és írtam még rá - De Merci nem jön velünk. Minden nap suli után van edzése. Szóval ketten tudunk menni, ha az okés.

-Nekem teljesen okés. :) - írta és ettől a perctől fogva görcsösen figyeltem a filmre, mielőtt elvesztem az uralmamat magam felett és lesmárolom Valentint. 

A hetedik óra után még egy kicsit hozzácsapódtam Mercihez, hogy most mi az istent csináljak. Mert mi van, ha azt mondja, hogy ő is meleg és tetszek neki? Mi van, ha meg akar csókolni? Vagy mi van akkor, ha kiderül, hogy egy teljesen arrogáns, sznob senkiházi, aki csak arra használ minket, hogy ideiglenesen a barátjai legyünk, majd mikor feljebb lép az osztály ranglétráján egyszerűen csak otthagy minket?

-Jaj Ádám, fejezd már be a hülyeségeidet! - csattant fel Merci - Borzalmas vagy! Folyton csak a rosszra tudsz gondolni és túlreagálni dolgokat!

-Egy szavammal nem mondtam, hogy rossz lenne, ha megcsókolna. Csak feltettem pár Mi van, ha? kérdést. - mondtam félmosollyal. 

-Egy sor értelmetlen és alaptalan Mi van, ha? kérdést. - válaszolta. - Jó, a csók még lehet, hogy nem annyira alaptalan. De a lényeget érted. 

-De... De......

-Nincs de! Inkább menj, találd meg a Valentinodat, és menjetek haza, mert elkések az edzésől. Majd beszélünk!

-Szia... - köszöntem el tőle és csak ezek után realizáltam ténylegesen mindent. Leültem egy padra várakozni és összeszedtem a mai nap eseményeit. Ma, 2 héttel az évkezdés után jött egy srác. Egy srác Szegedről, akit nevetséges módon Valentinnak hívnak. Ez a Valentin egy brutálisan szexi kék szemű, szőke hajú tökéletes srác, aki egy településen lakik velem és most együtt fogok vele hazamenni. Arra jutottam, hogy egy extra adag kávéra van szükségem, mielőtt még nincs visszaút, de ekkor meghallottam egy hangot magam mögül:

-Ádám! Végre meg vagy! - mondta Valentin - 10 perce kereslek.

-Bocsi, csak elköszöntem Mercitől, - kezdtem -  és utána kiment a fejemből, hogy te nem ismered a környéket, a számomat sem tudod, elérni sehogy nem tudsz, mert még a teljes nevemet sem tudod és meg kellett volna várnom téged a kapunál. Ne haragudj. - mentegetőztem.

-Semmi baj! - válaszolta mosolyogva Valentin - Talán cserélhetnénk telefonszámot ilyen esetre.

És, ismét egy szívroham. Valentin meg akarja szerezni a számomat és én meg is adtam neki, miután ő is megadta az övét. Ez lehet egy kapcsolat kezdete is. Mosolyogva vettem vissza a telefonomat, miután Valentin beírta a számát.