Mindent vagy Semmit | Befejezett

44. Fejezet

3 nap múlva karácsony van, ami azt jelenti, hogy ma van az utolsó napunk a suliban. Eszméletlenül vártuk, hogy végre téli szünet legyen, tekintve, hogy a tanárainknak bevett szokása, hogy a szünetek előtt zsigerelnek minket ki teljesen. Felelések, tz-k, dolgozatok, kiselőadások, minden, amit el lehet képzelni. De mondjuk jó, hogy a szünet után nem dogákkal kezdünk egyből.

-Mennyi az idő? - kérdezte suttogva Valentin.

-Kettő óra harminc. - válaszoltam.

-Még csak? - kérdezte fájdalmas arckifejezéssel.

-Ne rinyálj, utolsó óra.

-Nyeh...

Rövid fél óra múlva ketten bandukoltunk a busz megálló felé, örülve, hogy végre elérkezett a szünet. Hivatalosan is.

-Te Valentin. - szólaltam meg hirtelen, mert eszembe jutott valami.

-Hmm? - nézett rám és megpuszilta a homlokomat.

-Akkor ti tulajdonképpen miért is költöztetek fel Szegedről? - kérdeztem.

-Ó, tényleg. Nektek azt mondtam, hogy leégett a házunk. - mondta.

-Ja, hogy te ilyeneket csak úgy bekamuzol? - nevettem.

-Bocsi, nem kezdhettem egyből azzal a srácnál aki bejön, hogy hehe, meleg vagyok, és utáltak.

-De akkor ugye nem voltál életveszélyben? - kérdeztem miközben a lehető legközelebb mentem hozzá. Megérkeztünk a megállóba, szóval most tudok ilyeneket csinálni.

-Nem voltam, ne aggódj. - mondta és az ujját az állam alá téve felemelte a fejem, hogy a szemembe nézzen, majd megcsókoljon. Istenem, annyira édes ez a fiú...

-Amúgy meg kezdhetted volna azzal, hogy meleg vagy. Nem kellett volna végigmennünk ezen a tortúrán.

-Neeem, így sokkal romibb volt.

-Kapd be. - nevettem.

-Itt és most? - kérdezte egy perverz mosollyal.

-Hülye. - csaptam rá a mellkasára, majd egy kicsit ott nyugtattam a kezem. Elhúztam a szíve irányába, majd pár percig csak álltunk csendben. Én a szívverését, ő pedig engem figyelve.

-Tudod mi jutott eszembe? - kérdeztem, megtörve a csendet.

-Na, mi?

-,,Ahogyan érzek iránta, olyan, mint a szívdobogás - lassú és állandó, minden mélyén ott rejtőzik." - idéztem a Love, Simon-ból.

-Én is így érzek irántad. Fontos vagy számomra, és állandóan, minden gondolatom és tettem mélyén te ott rejtőzöl. Mint a szívdobogás. - mondta, miközben rátette a kezét az én kezemre, majd körülfogta a sajátjaival. Szívem szerint itt és most tényleg elolvadtam volna. De végül csak magamhoz húztam, és megcsókoltam. - Szóval, gratulálok Ádám. Sikerült megpuhítanod.

-A kemény jobb. - válaszoltam, megcsillogtatva a perverz énemet. - Mellékesen, még csak most jutottam el idáig? Azt hittem már rég megpuhítottalak.

-Hát, talán. De tudok én kemény is lenni. - vigyorgott. Természetesen perverzen.

-Jó, ez a beszélgetés kezd egy kicsit másba átmenni. - nevettem.

-Te kezdted.

-Akkor be is fejezem. Milyen terveid vannak az ünnepekre? Mentek valahova?

-Az kéne még csak. Minél közelebb akarok hozzád lenni. - mondta.

-Jó, mert mi is maradunk. Apuddal mi van mostanában? - kérdeztem tőle. Nem nagyon szokott róla beszélni, és én se szoktam erőltetni, mert ha nem szeretné, ne tegye. De arra azért kíváncsi vagyok, hogy legalább az ünnepre ott lesz-e.

-Itthon lesz. Sajnos... - válaszolta Valentin.

-Miért sajnos?

-Azért, mert nem akarom, hogy ott legyen. Nem akarom, hogy ismerjem, nem akarom, hogy egyszerűen az apám legyen. - mondta.

-Valami történt? - kérdeztem aggódva.

-Nem, szerencsére. Nem mer basztatni, mert tudja, hogy nagyon megbánná anyu által. De a jobb napjaiban, mikor veled írok, és mosolygok, folyton megvetéssel néz rám. Nem ül le az asztalhoz, ha én is ott vagyok, csodálom, hogy hajlandó velem egy szobában lenni...

-Sajnálom... - mondtam és megöleltem.

-Ne tedd. Érte nem éri meg szomorkodni.

-Ha esetleg valamit csinálna karácsonykor, nyugodtan gyere hozzánk. Tudod, hogy bármikor, bármeddig szívesen látunk. - ajánlottam fel.

-Köszönöm. - csókolt meg.

-Nincs mit köszönni. Ez természetes. - mondtam neki, majd felszálltunk a buszra.

-És szilveszterre van valami terved? - kérdezte.

-Nem igazán... Tudod, hogy nem vagyok valami nagy bulis.

-Csináljunk már valamit.

-Mondjuk átjöhetnél hozzám. - mondtam és ráhajtottam a vállára a fejem.

-Vagy te hozzám.

-Nekem anyu nem lesz otthon. - mosolyogtam.

-Akkor lehet, hogy a hozzád menés egy jobb ötlet. - válaszolta, és felnevettünk.

-Igazán? És mit csinálnál? - kérdeztem.

-Inkább kit csinálnék. - ,,javított" ki engem.

-Te büdös, perverz, paraszt. - nevettem.

-De most miért?

-Mert. Egyébként meg van rajtam kívül, akit csinálnál?

-Persze, hogy nincs. Shawn Mendesen kívül.

-Akkor ezt meg se kell kérdezni, egyértelmű, hogy engem csinálnál. Tekintve, hogy Mendessel kicsit nehéz lenne összehozni.

-Na jó, ez szerintem nem egy buszra való téma. - nevetett.

-Te kezdted.

-És, ahogy mondtad te magad is, én fejezem be.

-Komolyan a saját mondatommal vágsz vissza? - kérdeztem.

-Hát, úgy néz ki.

-Na, akkor hagyj békén, te megtestesült klisé.

-Naaa, ezt most miért?

-Mert szeretlek. - mondtam, és megcsókoltam őt.

-Merjél mást mondani. - nevetett, majd ő is megcsókolt.

Sziasztoook! 🤗🤗
Na, itt van a mai fejezet, ami hát elég rövid lett. Valahogy az, amikor egy nagyobb történésnek vége lesz, és el kell kezdeni egy újat nehezen írható meg számomra. :/ Ezért elképzelhető, hogy ma fogok még egy részt kirakni, sőt, talán biztos. Ezen a héten már szeretném lezárni a sztorit, és, ha minden jól megy, akkor szombat 13-án, pontosan 3 hónappal az első fejezet publikálása után sikerülne kirakni az utsó fejezetet, és az olyan jó lenne. 😅 Mindenesetre, várható ma még egy fejezet, olyan 5-6 felé szerintem.
Addig is, puszi a fejetekre! 😘