Mindent vagy Semmit | Befejezett

Az első első fejezet

Sziasztok! 😁

Wow, ma nagy naphoz érkeztünk. Legalábbis számomra elég nagy nap. 😅 '19 január 12-én éjfél után 3 perccel (a wattpad szerinti időpont, mielőtt megijednétek, nem jegyeztem meg ennyire 😂) kezdtem el a Mindent vagy Semmit első fejezetének első verzióját megírni. És most így ültem és azon agyaltam, hogy basszus, valahol csak megvan, hogy mit akartam legelőször, aztán eszembe jutott, hogy a fejezeteknek meg lehet nézni a módosítási előzményeit és megtaláltam. Szóval, én így szeretném "megünnepelni" azt, hogy egy éve kezdtem bele ebbe az egészbe, és itt vagyunk. 😅 De mindegy, nem is tudom, hogy el fogja-e még olvasni ezt valaki, vagy bármi ilyesmi, meg úgyis írok még ezzel kapcsolatban, szóval itt nem is húzom tovább az időt. 

Tessék, itt van, élvezzétek, márha ezt lehet. 😂 Ez volt a sztori kezdete.

Hétfő reggel - 5 óra 50 perc

Pár perce keltem, de már zúg az agyam a sok gondolattól. Úgy utálom ezt... 5 perce szólalt meg az ébresztőm, hogy kelnem kell, hacsak nem akarok veszettül elkésni a suliból. Általában szeretek hagyni magamnak egy 10 percet, amíg lelkileg felkészülök a napra, az utazásra, egy picit még vissza alszok, felkeltem a kutyámat pár simogatással és utána kelek ki az ágyból, de ez pár hónapja megváltozott... Menjünk vissza a legelejére. A nevem Ádám, 15 éves vagyok és pár hónapja kezdtem a középiskolát. Pestre járok tanulni, de természetesen nekem jó messze kell laknom úgy magától a várostól is, nem csak az iskolától. Kicsit fáj az a 40 perc vonatút, mert természetesen mindig késik a vonatom, de legalább van társaságom, a legjobb barátnőm Merci. Eléggé kalandos múltunk van. Az előző években sokat költöztünk a családdal és ezért 3 általánosba jártam. A harmadikba 5 évben mentem és ott ismerkedtem meg Mercivel. Az egész osztály utált (tisztelet a kivételnek) kivéve ezt a bolond lányt, és úgy éreztem szerelmes vagyok belé és ő ezt viszonozta. Szóval mi lettünk az osztály gerle párja, és 3 év alatt kétszer is jártunk. Az utolsó alkalommal én szakítottam, majd arra kb egy hónappal elmondtam Mercinek, hogy meleg vagyok. Jut eszembe, említettem, hogy meleg vagyok? Bizony, ez a szitu. Azóta elválaszthatatlan barátok vagyunk és természetesen egy iskolába felvételiztünk és be is jutottunk. Szóval Már jó rég óta meg van a mi kis rutinunk - 5:45-kor ébredés, 6:10-kor találkozás, 6:30-kor vonatra felszállás és kb 7:40-re beérünk az iskolába. Ez alatt olvasunk, beszélgetünk, zenét hallgatunk, meg minden ilyesmi, amit egy meleg srác csinál a legjobb barátnőjével. Csak a középiskola új közeggel járt, új lehetőségekkel, és egek... Térjünk át picit a ,,meleg vagyok" témára, mert én képes voltam rákapni a világ a legrosszabb lehetőségre... A világ legédesebb, legkékszeműbb, legszőkébb, legjobb testű, legtökéletesebb lehetőségre, ami a Valentin névre hallgat. Most ezzel kezdjek valamit. Egy úristendetökéletes-félisten srác Valentin névvel csak úgy egy osztályba jár velem, és borzalmasan olyan benyomásom van, hogy hasonló rezgéseket veszek fel tőle. Szóval, most itt tartunk november kellős közepén reggel 5:50-kor az ágyamban feküdve egy hülye talán hetero srácon agyalva. De miért hiszem azt, hogy Valentin is a köreimben mozoghat? Nos, tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem az irodalmat és szerintem nincs romantikusabb egy szerelmes versnél, főleg ha azt személyesen neked címezték, ezért nemrég írtam egy 10 versszakos balladának titulálható verset ennek a srácnak. Valentinnel szerdán és pénteken (a két kedvenc napom) együtt buszozok. Csak mi ketten egyedül, mert Merci-nek táncórája van és nem együtt megyünk haza. Nos, mivel együtt buszozunk, megtudok róla dolgokat és beszélünk dolgokról és a versben írtam neki pár utalást, hisz persze, hogy azt akarom, hogy tudja, hogy tetszik nekem, de nem mondhatom meg neki szemtől szembe. És pénteken elkezdett nekem beszélni egy titkos hódolóról, aki írt neki egy verset, ami annyira cuki volt szerinte. Majdnem rosszul lettem, mert miért pont nekem mondja el, mellékesen azt, amit én csináltam? Ennyire nyilvánvaló talán? Nem szoktunk annyit beszélgetni, nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy ilyen dolgokról is beszéljünk. És mindezek után megkérdezi tőlem, hogy járok-e Mercivel? (UTÁLJUK, hogy mindenki ezt hiszi) De ez csak egy indok volt és nyugi, van még pár tartalék. Például nem lennék igazi titkos hódoló, ha nem nézném őt pár órán. Szóval a suli napom 90%-a Valentin bámulásából áll, és nem egyszer vettem azt észre, hogy ő is néz engem, sőt párszor tartjuk a szemkontaktust, SŐT hova tovább, nem egyszer rám mosolygott. Illetve mostanában mintha mindig körülöttem lenne, mintha minél közelebb szeretne hozzám lenni, feltűnés nélkül. Például a büfénél a sorban, a kávéautomatánál, vagy amikor várnunk kell, hogy kiűrüljön a terem ahova mennünk kell mindig közvetlen mögöttem van. Na nem mintha ezt bánnám. Csak annyira jó lenne tudni, hogy ő is érezhet-e így, vagy csak én mesélem be, vagy...

-Ádám, ébresztő! - kiabált fel anyu a földszintről, a legmélyebb gondolataimban megzavarva engem, majd elkezdtem öltözni. 

(Volt egy második fejezet is valahol, de az sajnos teljesen elveszett, meg abba csak belekezdtem, nem fejeztem be. Így csak ennyi van meg az eredetiből.)