Mindent vagy Semmit | Befejezett

6. Fejezet

Szóval, holnap szombat van és elképesztően be vagyok zsongva. Szerencsémre, vagy legnagyobb sajnálatomra - ezt még nem döntöttem el - Valentinnak vannak hobbijai, amik azt eredményezik, hogy nem mindig utazunk együtt. Ez azt jelenti, hogy most egyedül vagyok, és egy olyan meleg srácnak akinek nagyon bejön egy srác és mindig mindent túlbonyolít, ez nem jelent túl sok jót. Már mindenféle jelenetet megalkottam a fejemben, hogy mi van, ha az fog történni. Persze nem látok sok esélyt arra, hogy például összeesek és Valentinnak szájon át kellene lélegeztetnie, de akkor is. Nagyon izgulok emiatt a hármas program miatt. Mert, oké, Merci ott lesz, de őt ismerve, elfelejtette, hogy valami fontos dolga van és ott kell hagynia minket. Persze tudom, hogy ezt nem tenné meg velem, mert tudja, hogy elképesztően meg vagyok bolondulva, és ha egyedül maradnék Valentinnal nem biztos, hogy sok jó sülne ki belőle, de attól még ez is előfordulhat. Mikor hazaértem, anyu látta rajtam, hogy valami nem teljesen okés, mert nem is ő lenne, ha nem venné észre, ha van valami, szóval rákérdezett.

-Minden okés veled?

-Hogy érted? - kérdeztem tettetett értetlenséggel.

-Hát, úgy, hogy mostanában többet vagy elmélyedve a gondolataidban, mint az eddigi 16 éved alatt összesen, és két bőrönddel járkálsz. - viccelődött. Igen, tudjuk honnan van a botrányos humorom.

-Ja, semmi különös, csak tudod a sok tanulni való. - hárítottam. A tanulás mindig jó ürügy.

-A tanulni valók... Sose baj, ha tanulsz, főleg, ha bioszból. Majd szólj, ha eljutottatok oda, hogy a madaraknak vannak tollaik és nem az embereknek. - kaptam a viccelődős (nem jött össze) választ és anyu sóhajtott - Jó, akkor maradjunk annyiban, hogy elhiszem neked, de gyakorolhatnád a hazudozást.

-Profibb vagyok, mint hinnéd. - mondtam neki, majd gyorsan felhúztam a szobámba, mielőtt vissza lennék hívva. Első dolgom volt beleugrani az ágyamba, a második pedig zenét bekapcsolni. Miközben azon vacilláltam, hogy a Bad Romance-t, vagy az Alejandro-t hallgassam, hirtelen üzenetet kaptam.

-Hali! - köszönt Merci.

-Szia! - írtam.

-Mizu? 

-Semmi. Próbálok dönteni a Bad Romance és az Alejandro között. 

-Hmm... Nézni pár fehérneműs nőt táncolni, vagy nézni pár fehérneműs pasit táncolni. Nem hittem, hogy ez valaha kérdés lesz neked. - kaptam a választ egy röhögős emojival kísérve.

-Csönd. :D - Írtam. 

-Mikor is találkozunk holnap Valentinnal? - kérdezte.

-Azt hiszem 2-kor. - írtam - Miért?

-Ja, csak azért, mert gondoltam elmehetnénk vásárolni. - Itt szeretném megjegyezni, hogy ha Merci azt mondja, hogy elmehetnénk vásárolni, akkor az azzal egyenlő, hogy nincs választásom, elmegyek, mert kell neki valaki aki megmondja, mi lenne a legjobb döntés - mind életszemponti és mind esetleg vásárlási szempontból. És természetesen a meleg legjobb barát a megfelelő ember erre. Mellékesen nem kell úgy elképzelni, hogy milliókat hagyunk ott különböző márkás boltokban, csak nézelődünk pár kisebb boltban, ahol közben kiöntjük a lelkünket a másiknak. És ha valamit veszünk, az vagy könyv, vagy akármi más hasznos dolog.

-Figyelj, igazából nincs választásom, de ha lenne,  akkor is veled mennék. Minden jobb annál, hogy itthon ülök és rágódom. - írtam.

-Na, jó. Akkor mikor találkozzunk? - kérdezte.

-Hmm... Nem tudok nálad aludni?

-De, persze. Jól jönne egy pasi kibeszélős este, igaz? - kérdezte egy röhögős emojival. Igen, ez a kedvenc emojink.

-Igeeen, pia meg a pasik kibeszélése. A kedvencem.

-Te nagy alkoholista, a legerősebb pia amit valaha is ittál, vörös boros kóla volt... 

-Tévedsz. ;) - és ezzel lezártam a beszélgetést. Próbáltam elfoglalni magamat, zenét hallgattam orrba-szájba, olvastam, tanultam, aztán este fele átmentem Mercihez, hogy megejtsük a hirtelen siránkozós ottalvós bulinkat. Igazából tök jól éreztük magunkat - mint mindig- és sikerült offolni a szerelem témát egy 15 percen belül. Merci valami nagy szerepről beszélt, amit egy reklámfilm ajánlott fel a tánccsapatának, amikor megcsörrent a telefonom.

-Merci! - szólítottam ijedtséggel a hangomban, majd oda tartottam elé a telefonomat, Valentin nevével a kijelzőn. 

-Vedd fel! - mondta habozás nélkül - Ő a jövendőbeli férjed, ne rontsd el azzal, hogy nem veszed fel!

-Éjjel megfojtalak egy párnával. - mondtam rettentően faarccal.

-Jól van, de akkor teljesítsd az utolsó kívánságomat!

-Nem. - válaszoltam és lenémítottam a telefonomat - Valentinnak nem szabad azt hinnie, hogy csak úgy felhív bármelyik pillanatban és én ugrok is neki. Nem vagyok ilyen könnyen kapható.

-Alap esetben most azt mondanám, hogy ez az, büszke vagyok rád, de most nem! - mondta Merci - Ő nem csak egy fiú Ádám, ezt te is tudod. Ő AZ a fiú, akire már mióta vársz és ezt nem szabad elszalasztani.

-Kedves vagy, hogy így kerítőnősködsz, de már letette. És tudod, hogy nem szerelmes belém, csak mi meséljük be ezt az egészet. - válaszoltam, de ismét megcsörrent a telefonom. Merci sajnos gyorsabb volt és felkapta a telefonomat. 

-Felveszed. - és rányomott a zöld gombra.

-Merci, te egy akkora... - folytattam volna, de a telefon kapcsolt, és Valentin megszólalt.

-Szia! - köszönt.

-Szia! - köszöntem és hirtelen nem tudtam miért nem vettem fel az előbb. Egy spontán lehetőség, hogy halljam a hangját. - Bocsi, hogy nem vettem fel az előbb, csak Mercinél vagyok és le voltam némítva. - hazudtam. Vagyis nem hazudtam. Az igazat mondtam. Csak kihagytam azt a részletet, hogy aközben némítottam, hogy Valentin hívott.

-Jajj, semmi baj. - válaszolta. - Csak annyit szerettem volna mondani, hogy holnap találkozzunk inkább 3-kor.

-Miért? - kérdeztem érdeklődve. Lehet, hogy Valentin mégsem töri magát annyira azért, hogy velem legyen és ez azt jelenti, hogy nem is szerelmes belém.

-Az első ok, hogy nekem el fog húzódni a délelőtti programom sajnos és nem érek vissza időben. - mondta - A másik pedig az, hogyha 3-tól megyünk, vehetünk olyan jegyet, ami zárásig szól.

-Ó, okés, az jól hangzik! - lelkesültem fel. - És akkor ott találkozunk? - kérdeztem.

-Igen. - válaszolta Valentin és mintha mosolygott volna, miközben mondta.

-Okés. Akkor jó éjt! - válaszoltam.

-Jó éjt! - és letette. Pár másodperc múlva Merci már faggatott, hogy mit mondott.

-Csak annyit mondott, hogy később találkozzunk. 

-És akkor miért mosolyogtál, mielőtt letette?

-Ajj, hagyjál már! - nevettem. -Csak várja, hogy bowlingozzon velünk. 

-Hogy bowlingozzon veled. - akadékoskodott Merci.

-Inkább aludjunk. Elég lesz holnap is ezt hallgatnom. - mondtam és egy párna pofon lett a jutalmam.

-Jó éjt! - mondta Merci.

-Jó éjt...