Mindent vagy Semmit | Befejezett

7. Fejezet

Szóval, ma van szombat és nem tudom, hogy mi fog rám várni az elkövetkezendő délutánon, de azt tudom, hogy érdekes lesz. Mercivel már megjártunk egy könyvesboltot, ahol kiakadt, mert még mindig nem árulják a kedvenc könyvünket, holott 20-szor megrendeltük, utána ettünk egy picit és beugrottunk azért egy ruha boltba, mert ha már vásárolunk, ruhát is vegyünk már. Persze nem vettünk, mert minden vagy kövéríti Mercit, vagy nem áll jól neki és már közeledett a három óra, szóval mennünk kellet. A bowling pálya egy 20 percre volt tőlünk, szóval hamar odaértünk. Az első 10 percben a telefonomat böngésztem a fennmaradó időben pedig az embereket, mikor megpillantottam Valentint és úristen. Mindig is tudtam, hogy ez a srác jól néz ki, de azért ez most mindent visz. Fekete sapiban van, ami kicsit hátrébb van tolva, ezért kilátszik a haja, egy hosszú fekete kabátban, fehér mintás pólóban és fekete nadrágban. Hirtelen nem tudtam, hogy elájuljak, vagy elrohanjak, azután meg főleg, hogy ő is észrevett és rám villantotta a tökéletes mosolyát. Próbáltam egy nyugodt hangsúlyt felvenni és szólni Mercinek, hogy itt van Valentin - félig sikerült. 

-Merci! Ott jön! - erre Merci is felkapta a fejét és odanézett. 

-Váó. Ha az esetem lenne, lesmárolnám. - mondta - Ezt tanácsolom neked is. 

-Nem ezért vagy itt! - mondtam neki. 

-Ha rajtam múlna nem is lennék itt. - mondta kacsintva, majd Valentinhoz fordult, aki épp most érkezett meg. - Szervusz! 

-Sziasztok! - mondta még mindig mosolyogva, 90%-ban rám nézve. Én csak egy vékonyabb pulcsiban vagyok és a megszokott öltözetemben, de biztos nem is azért nézett engem. - Mindjárt jövök, megveszem a belépőket. 

-Okés. - mosolyogtam rá, majd amikor hallótávolságon kívül került Mercihez fordultam.

-Ki kell találnunk, hogy meleg-e. - mondtuk egyszerre. 

-De hogy? - kérdeztem. 

-Nem tudom. Feldobhatnánk a barátnő témát. 

-Vagy, hogy tetszik-e neki valaki. 

-Pontosan! - támogatott Merci. - Ma össze kell jönnötök! 

-Nem. - válaszoltam gondolkodás nélkül. 

-Miért? Annyira imádni valóak lennétek!

-Azért, mert nem állok készen egy párkapcsolatra. - mondtam - És alig ismerjük egymást. 

-Biztosan jobban ismered őt, mint engem anno 1 hét után. 

-Igen, mert vele nem a porcelán babákról kezdtünk el beszélgetni. - nevettem. 

-Egy életre hálásak lehetünk azoknak a sátáni tárgyaknak! - válaszolta Merci. - Mindegy, te dolgod. De azért, ha meleg, ne halasztgasd sokáig. Nem biztos, hogy mindig te fogsz tetszeni neki, ha nem vagy elég gyors. 

-Először tetsszek neki. - mondtam és Valentin visszajött. 

-Mennyibe kerültek a belépők? - kérdeztem a tárcámért nyúlva. 

-Ó, hagyjad. - mondta Valentin. - Vedd úgy, hogy ajándék. 

-Nem, ez a te pénzedből van, nem engedem, hogy te fizesd a belépőinket. 

-Ház ajándéka. - kacsintott Valentin és hirtelen megszédültem. - Sok jó van abban, ha van ismeretséged a fejeseknél. 

-Jó... - mondtam lemondóan és bementünk. Nagyon jól szórakoztunk, amikhez igazából a golyók is nagyban hozzájárultak. Már az elején röhögő görcsöt kaptunk, mikor Merci kiválasztott egy High School Musical-es példányt és Valentin közölte, hogy azt ő akarta, majd egy unikornisos mellett döntött. Nem tudom, hogy a heterok mennyire sokszor választanak unikornisos dolgokat, de ezzel most nem is törődök. Most nem akarok nemi identitásokon gondolkodni, hanem csak élvezni a programunkat. Egy másfél óra múlva tartottunk egy kis szünetet, amikor ettünk, ittunk, és behódoltunk az anyatermészet szavának. Mercivel éppen ketten voltunk, szóval kicsit feldobta a Valentin kérdést. 

-Még semmit nem kérdeztél meg tőle. - mondta. 

-Igen, mert nem volt rá alkalmam. 

-De lett volna. 

-Mikor? - kérdeztem - Két röhögő görcs között? Meg az milyen már, hogy csak feldobom a szerelem témát?

-Hát, nem tudom. - mondta Merci és megnézte az üzeneteit - Viszont Valentin jön vissza, és most lenne lehetőségetek beszélgetni. 

-Nem vagytok éhesek? - kérdezte Valentin. 

-De, én egy picit az vagyok. - mondtam.

-Én is, de sajnálom, nekem mennem kell. Most írt az egyik táncos ismerősöm, hogy a kicsik tanára lebetegedett és én vagyok a tartalék ember, szóval rohannom kell. - mondta Merci és szerintem ilyen csúnyán még nem néztem rá. - Tényleg, bocsi. 

-Semmi baj. - mosolygott megértően Valentin - Ezt nem lehetett előre látni.

-Igen. - válaszoltam én is. 

-Majd beszélünk. Sziasztok! - köszönt el Merci és mielőtt sarkon fordult még rám nézett és mosolygott. És én még 3 pohár kávét akartam neki venni.

-Ha esetleg nincs kedved már így bowlingozni - kezdte Valentin, de félbeszakítottam.

-Jaj, dehogy! Szó sincs ilyenről, hogy nincs itt Merci és ezért mi is menjünk el. - nyugtattam meg. 

-Okés. - mondta -Szerintem viszont ugorjunk el a büfébe, mert éhen halok. 

-Én is. - válaszoltam. Út közben eléggé értelmetlen témáink voltak, szóval úgy döntöttem, mikor elkezdtünk enni, hogy feldobok egyet a gyűjteményemből. 

-Nos, - kezdtem - most, hogy már hozzánk jársz egy ideje, tetszik valaki? 

-Háát... - mondta és most döntöttem el, hogy nem nyugszok, míg ki nem szedem belőle. 

-Na mesélj! 

-Hé, nem azt mondtam, hogy tetszik valaki! - nevetett.

-Nem, azt mondtad, hogy ,,Háát", ami egyenlő azzal, hogy igen. - mondtam.

-Lehet, hogy tetszik valaki, de nem tudom, hogy tetszek-e neki, ezért nem nagyon fűzök hozzá reményeket. - válaszolt. 

-Na és ki az? - kérdeztem - Ha elmondod, lehet tudok segíteni. 

-Nem hiszem. Eléggé lehetetlen szerelem. Pár évvel ezelőtt én sem hittem volna el, hogy itt kötök ki. - mondta és csalódottan harapott egyet a hamburgeréből. 

-Ó, sajnálom. - mondtam és próbáltam együtt érzően hangzani, és nem boldogan. - Ha megnyugtat, tudom milyen érzés.

-Tényleg? - hitetlenkedett.

-Igen, tényleg. És nálam is ugyan ez van. Többnyire úgy érzem lehetetlen, hogy az a valaki is szeressen engem, de én egy kicsit kitartóbb vagyok. Próbálok kideríteni dolgokat róla, hátha. Talán te is csinálhatnád ezt. - tanácsoltam vállat vonva és hamburgert majszolva. 

-Köszi a tippet. - mosolygott és a szemembe nézett.