Mindent vagy Semmit | Befejezett

24. Fejezet

-Lehet egy kérdésem? - kérdeztem Valentintől.

-Persze. - válaszolta és rám mosolygott.

-Az apukád miért nincs ma itthon? Úgy értem, nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd, meg mondtad, hogy ez egy hosszú sztori.

-És nekünk most van időnk. - válaszolta egy kedves mosollyal, és vártam, hogy elkezdje. - Nos, apummal sosem volt olyan nagyon jó kapcsolatunk. Gondolhatod, hogy nem voltam az a fiú, aki focizni, meg tollasozni akar az apjával, meg birkózni. Nem rock bandákról álmodoztam, és nem azt akartam éjjel nappal hallgatni. Ezért nem volt sok közös bennünk. Egyértelműen szeretem őt, vagy legalábbis szerettem, és próbáltam közel kerülni hozzá, de sosem sikerült, pont az érdeklődési köreink miatt. Mikor elmondtam anyunak, hogy meleg vagyok, megkértem, hogy mondja el ő apumnak, mert én nem tudom. Másnap reggel oda jött hozzám, és megkérdezte, hogy igaz-e, én meg persze, hogy megmondtam neki, hogy igaz. Ezek után még távolabb került tőlem. Már ott tartunk, hogy szinte egymáshoz se szólunk. Talán nem szeret, mert ilyen vagyok, és nem az az élsportoló nőcsábász, akit szeretett volna belőlem alkotni. - mondta szomorúan. Annyira megsajnáltam szegényt, de nem tudtam, hogy hogyan tudnám egy picit felvidítani.

-Sajnálom... - mondtam, és végül csak megfogtam a kezét. - Valentin, biztos vagyok benne, hogy attól még szeret, csak, lehet, hogy fél attól, hogy nem fogtok szót érteni egymással. Ha pedig nem szeret azért, mert meleg vagy, akkor ássa el magát. Te vagy a legkedvesebb és legokosabb ember az egész világon. És ha ő ezt nem látja be azért, mert meleg vagy, akkor így járt.

-Köszönöm. - válaszolta Valentin.

-Amúgy, a te apud legalább itt van. Az enyém elhagyott minket kicsi koromban, szóval már nem is emlékszem rá. De nem bánom. Határozottan jobb nélküle.

-Azért ez bunkó dolog. - mondta Valentin.

-Engem nem hat meg. De az már igen, hogy apud nem akar megismerni téged.

-Ne beszéljünk most róla. Lenne kedved filmezni? - kérdezte.

-Aham. - válaszoltam. - De most én választok. - mondtam és magamhoz vettem a laptopját.

-Látom, már is kiismered magad a szobámban.

-Nem nehéz. És volt időm anyud óvszeres kalandja alatt.

-Jézusom. Ezt még egyszer ne mondd így! - nevetett.

-Jól van... - nevettem én is.

-Mit fogunk nézni? - kérdezte.

-Alex Strangelove. - válaszoltam. - Egy film, ami egy srácról szól, aki egész életében heteronak hitte magát, majd megismer egy meleg srácot, és rájön, hogy ő is az. Cuki, de csak felirattal van.

-Az nem számít. - mondta. Egy óra múlva már mindketten készen álltunk a filmezésre. Valentin ágyában néztük, de a laptop köztünk volt, szóval nem egymás mellett feküdtünk. Úgy az első húsz percben még figyeltünk, aztán mikor Alex megismerte Elliot-ot, elkezdtünk beszélni.

-Te mikor jöttél rá? - kérdezte tőlem.

-Hát, nem is tudom... Tudod, mindig is tudtam, de talán 11 éves koromban jöttem rá. - mondtam. - Nagy Disney fan voltam, és kicsit máshogy néztem a cuki színészeket. Meg kicsit máshogy néztem az osztálytársaimra is. Emlékszem, volt egy vörös fiú, aki hokizott. Így visszagondolva, talán tetszett nekem. - magyaráztam, és felnevetett.

-Váó. Én talán 2 éve jöttem rá. - mondta, de nem úgy nézett ki, mintha egy boldog emlék lenne.

-Hogy volt? - kérdeztem, és oldalra fordultam, hogy szembe nézzek vele.

-Hát, talán akkor kezdtem sejteni, mikor a kötelező úszásra jártam, és kicsit máshogy néztem a fiúkra. - mondta nevetve. - Kínos erről beszélni.

-Könyörgöm! Én Disney-s fiúkba szerettem bele! - kiáltottam fel nevetve.

-Jó, nyertél. És mikor mondtad el anyudnak? - kérdezte, és ő is felém fordult.

-Merci után. Lassan 3 éve. Az a tipikus coming out volt. Leültem vele, hogy valamit el kell mondanom, és elmondtam. Akkor is tök reszkettem, utána pedig teljesen megsemmisülve éreztem magam.

-Ismerős. - mondta. - Én talán másfél éve mondtam el neki. Apum folyton nyaggatott, hogy legyek már egy kicsit fiúsabb, legyen barátnőm, sportoljak. Egyszer kifakadtam anyunak, és megmondtam, hogy soha nem lesz barátnőm, mert meleg vagyok. Vagyis, inkább véletlen kiszaladt a számon. Szerencsére jól kezelte, és látom rajta, hogy mikor rólad beszélek, akkor örül, hogy boldog vagyok. Erről jut eszembe, anyud elől szinte elrejtettél? - kérdezte és kíváncsian nézett engem. Őszintén, már azt sem tudjuk, hogy hol tart a film.

-Hát, az én anyum is jól fogadta a hírt. Sőt, túl jól. Folyton kérdezgetett, hogy van-e valaki aki tetszik, és amúgy volt is, de mindig hárítottam, hogy nem. Első nap még próbált rólad kérdezni, de nem mondtam túl sokat. Nehogy azt hidd, nem miattad, vagy nem azért, mert nem akartam, hogy megismerjen, vagy csak tudjon rólad. Azért, mert nem akartam, hogy beleélje magát, hogy lehet, hogy lesz egy fiúm, és utána én is beleélem magamat, és mondjuk rosszul sült volna el a dolog. Meg amúgy sem vagyok az a nagy érzelgős típus. - mondtam.

-Értem. - válaszolta, majd csend lett. 

*Valentin*

Talán életem legszebb filmezésén veszek részt. Senkibe nem voltam még ennyire belebolondulva, mint Ádámba. Imádom a kék szemeit, amivel az első pillanattól kezdve melegen néz rám, és a haját, amit folyton piszkál, ha ideges. Vagy izgul. Vagy bármi baja van, ami szokatlan. Most is éppen ezt csinálja. Szívem szerint megcsókolnám őt. 

-Valentin? - szólított meg bizonytalanul.

-Hmm? - kérdeztem.

-Most akkor mik vagyunk? Úgy értem, oké, szerelmesek egymásba, de még nem mondtuk ki, hogy magasabb szintre lépünk. - mondta, miközben felült, és láthatóan félt a választól. Én nem válaszoltam, mert nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Imádom őt, de nem tudom, hogy készen állok-e többre. Egy kis szünet után újra megszólalt.  - Akkor mi most járunk?

Olyan édesen, olyan melegen nézett rám, hogy azt hittem, hogy mentem elolvadok tőle. Szinte én éreztem azt a heves szívverést, ami neki van, de talán azért, mert nekem is hevesen vert a szívem. Láttam, hogy mennyire fél attól, hogy mit válaszolok. El se hiszem, hogy én most tényleg Ádámmal vagyok, az ágyamban. Igaz, nem olyat teszünk, amit egyébként manapság a 16-17 évesek csinálni szoktak. De még is, annyira hihetetlen. Úgy döntöttem nem válaszolok neki. Megfogtam a kezemmel az arcát, mélyen a szemébe néztem, odahajoltam, mire ő vett egy nagy és mély levegőt. Az homlokunk egymásnak nyomódott, és elkezdtem nézni a szemeit, és a gyönyörű száját. Ő is ugyan ezt tette, és megfogta a kezemet, ami még mindig az arcán volt, miközben szinte teljesen elmerültünk egymás tekintetében, és olyan volt, mintha a világ megszűnne körülöttünk. Oldalra fordítottam a fejemet, még mindig egymás szemébe nézve, és megcsókoltam őt.