Mindent vagy Semmit | Befejezett

41. Fejezet

Háromnegyed óra után kiszabadultunk a szobából. Szeretem az ilyen logikával megmenekülős dolgokat, csak annyi a baj, hogy felmegy az agyvizem, ha valami nem úgy van, ahogy annak szerintem lennie kéne, és a gondolkodásba belefájdul a fejem. De elméletileg fájdalomcsillapító hatású az, ha megölelünk valakit, akit szeretünk, ezért vagy 5 perce csimpaszkodok Valentinen. Úgy is mi voltunk az első csoport, aki kiszabadult, így van bőven rá időnk.

-Törpe, elengedsz valamikor? - kérdezte nevetve.

-Nem. Fáj a fejem, és az ölelés elvileg fájdalomcsillapító. - mondtam a vállába.

-És hat?

-Nem, mert hét. Egyébként a hangodtól máris jobb. - válaszoltam.

-Jól van akkor.

-Mennyi ideig lesznek még bent a többiek? - kérdeztem egy kicsit unottan.

-Szerintem még egy ideig, szóval nem lenne jobb leülni?

-Hogy neked minden bajod van... - mondtam és elindultam egy padhoz, majd mikor odaértünk, és mindketten leültünk, visszabújtam Valentinbe.

-Elvagytok? - jött oda hozzánk Merci és ő is leült.

-Mint a befőtt. - válaszolta Valentin.

-Mi baja van annak a szerencsétlennek?

-Fáj a feje.

-Jaa, és az ölelés, meg a fájdalomcsillapítás. Vágom. Én is el szoktam játszani. - mondta nevetve Merci.

-Na, akkor te mutatod neki ezt a példát. - mondta erre Valentin.

-Nem, ez magamtól csinálom. - csatlakoztam én is a beszélgetésbe.

-Nicsak, tud beszélni is? - cukkolt Merci. Én erre csak bemutattam neki. - Ne nekem mutasd szivi, a pasidnak.

-És még mi vagyunk perverzek. - mondta Valentin.

-Na, Törpe, engedj el. Éhes vagyok, és szeretnék venni valami kaját.

-Ne menjek veled? - kérdeztem.

-Nem kell, te csak maradj nyugodtan. Még a végén elalszol gyaloglás közben. - mondta. Erre csak nyelvet nyújtottam. Csak nem fogom a pasimnak azt mutatni, hogy kapja be, mert megteszi.

-Sziasztok. - ült oda mellénk pár perccel később az a b-s gyerek. Már elfelejtettem a nevét.

-Szia... Elfelejtettem a neved. - mondtam.

-Ó, Norbi.

-Tényleg, bocsi. - nevettem.

-Semmi baj.

-Amúgy te hogyhogy velünk vagy? - kérdezte tőle Merci.

-Nem akartam az osztályommal menni, és mivel kötelező a kirándulás, ezért végül megkértem a tanárotokat, hogy had jöjjek veletek. Itt még ismerek is pár embert. - mondta.

-Ó, akkor gondolom nem kell Magdival egy házban aludnod. - nevettem.

-Igen, szerencsére. - mondta, és ezután jött az a tipikus, kínos csend. Volt egy olyan fura érzésem, hogy a gyerek mintha nézne engem. Elővettem a telefonomat, majd pár perccel később visszatért Valentin.

-Végre. - ugrottam fel, és öleltem át.

-Mi az, ennyit nem bírsz ki nélkülem? - nevetett, majd megpuszilta a homlokomat.

-Én semennyit nem bírok ki nélküled. - mondtam és visszaültem. Ekkor Valentin észre vette, hogy Norbi is csatlakozott hozzánk.

-Szia, Valentin vagyok.